Csalánból valamikor a rostjáért vásznat szőttek, a levelét főzésre használták, aztán elfeledett kellemetlen árokparti gyomnövényként kezelték, ezért aztán haragos csípős lett. Apósom az orosz fronton csalánlevesről és csalán főzelékről regélt. Ezért jobb tesszük, ha kesztyűs kézzel bánunk vele, mert nem is olyan haszontalan növény.

A csalánlé természetes levél-és lombtrágya, melytől a növények ellenállóbak lesznek. Előállítása egyszerű szinte semmibe sem kerül, ugyanakkor egy hatékony zöldtrágyát kapunk, mellyel a növényeinket (a legtöbb zöldségfélét, kivéve a borsót, babot, vörös-és fokhagymát, virágokat) táplálhatjuk, erősíthetjük. További alkalmazásáról kertészeti szakemberektől, portálokon érdemes érdeklődni. Nekem bevált a csalánlé készítés és alkalmazása, hogyan?

Leszedegettük a növény leveleit, (őszintén szólva én szárastól együtt erjesztem) majd az egészre vizet öntök, és várom, hogy csalánlevünk forrásnak induljon, naponta megkeverve azt. Tíz napig erjesztem, a nyári napon nem kellett sokáig várni, színe megsötétedett, és kissé kellemetlen szagokkal kiegészülve elkészült a zöldtrágyánk. Már csak szűrni kellett az oldatot, és ötszörösére hígítva permetezhetjük vele a növényeinket, vagy mehet a növények tövére is. Figyeljünk a hígításra, mert töményen perzselhet. Leginkább a paradicsom és paprika tövéhez öntöm.

Jó tanács, ha a kezünk vagy testrészünk éri a csaláncsípés a legjobb, ha nem vakargatjuk, és hogy enyhítsük a fájdalmat, szódabikarbónából és vízből készíthetünk “krémet”, amivel bedörzsölhetjük a felületet. Ha mégis súlyosabb a csípés, forduljunk orvoshoz. Saját képeim (Jáni Lajos)