Többen kérdezték tőlem, hogy az alma foltos vagy sötét koromszerű bevonatot, vajon mi okozhatta? Leggyakoribb kór- és kárképeiről röviden:

Az alma betakarítása közben szembesülhetünk azzal, hogy nem minden gyümölcsünk ép és egészséges. Ezeket a gyümölcsöket mindjárt külön válogatom. Sajnos akadnak köztük furcsa elváltozásokat mutató példányok, mi csúfította el a termésünket, és befolyásolja-e ez a fogyaszthatóságát. Mondhatom röviden nem befolyásolja a fogyaszthatóságát, de a csúf részt ki kell vágni, vagy az almát meg kell hámozni.

Az almavarasodás (Venturia inaequalis) az alma legjelentősebb betegsége, mely a fa minden részét megtámadja. Tünete azonban a gyümölcsön a legszembe tűnőbb. Mi okozhatja ezt – adódik a kérdés: a betegség korai fertőzés esetén parásodó, berepedező foltokat eredményez, ami miatt a termés féloldalassá válik, későbbi fertőzésnél a termésen barnás fekete foltok alakulnak ki, előfordul, hogy csak a tárolás során jelennek meg a foltok.

Következőre ügyeljünk. A kórokozó a lehullott leveleken telel, majd tavasszal fertőz. Ezért úgy előzhetjük meg a fertőzést, ha a lehullott faleveleket összegyűjtjük, elszállítjuk vagy egyszerűen komposztáljuk. Komposztálásról már korábban írtam. Vannak olyan fajták, amelyek betegséggel szemben ellenállók. A Gála fajta az egyik legérzékenyebb a varasodásra, -nekem Imperiál Gála almafám van – míg a Florina, (most ültettem) a Pinova, a Piros, a Topaz, és a Renoa fajta rezisztens ezzel a betegséggel szemben.

Az almalisztharmat (Podosphaera leucotricha) betegsége amellett, hogy lisztes bevonatot okoz a leveleken és fertőzheti a virágokat, a gyümölcsöt is károsítja. Sűrű lombkorona miatt is előfordult az Idared almafámon. Felismerhető arról, hogy az almahéján pókhálószerű parásodást okozhat, amennyiben a fertőzés csak később már a kötődött gyümölcsöket fertőzi. A korai virágfertőzés esetén észrevehetően amorf lesz és a kis méretű alma lehull a fáról.

Védekezést már rügyfakadástól kezdjük el 7-10 napos fordulókkal, felszívódó készítményekkel és cseréljük a permetező szereket. Leg fogékonyabb fajták az Idared és a Jonathan, de vannak toleráns fajtákat is, mint a Gála és a Golden. Saját fáimon is ezt tapasztaltam. (fotó csatolva)

Még egy elcsúfító betegséget kell megemlítenem a koromfoltosságot (latin nevén Gloeodes pomigena), de nevezik “légypiszok” betegségnek. Előfordulása a sárga héjú fajtákon tapasztalható. Felismerése, hogy az almákon sötét színű, koromszerű bevonat képződik, mely bevonat ugyan elcsúfítja a termés küllemét, de sem a fogyasztási értékét, sem a tárolhatóságát nem befolyásolja. A bevonat dörzsöléssel viszonylag könnyen eltávolítható, ha nem akkor nem marad más hátra, mint a hámozás.

A kaliforniai pajzstetű telepeit a hajtásokon, leveleken és a gyümölcsökön találjuk. A pajzsuk védelme alatt a lárva és az imágó is szívogatásával károsítja a növényeket, ami miatt a gyümölcsök héján úgynevezett „lázfoltok” keletkeznek. (Sajnos a citromfámon is megjelent)

A fertőzött vesszőket és ágak távolítsuk el, a tél végén lemosó permetezést alkalmazzunk. A vegetációs időszakban végezzünk rovarölő szeres permetezést.

Összegzésként a foltok, parásodások és egyéb elváltozások az almán rontják a termések szépségét, küllemük kevésbé tetszetős. Aggodalomra nincs okunk, mert a gyümölcsök fogyaszthatóságát nem befolyásolják. A téli alma tárolás nálam egyenként újságpapírba csomagolást jelent és vastag karton dobozban tárolom a kerti faházban. Romlás esetén csak egy gyümölcsöt ér a kár, az kiemelve a többi sértetlen marad. Évek óta bevált az almatárolásnál. Ne, felejtsük napi egy alma az orvost távol tartja!

(Jáni Lajos)