Egy éve tépelődik a hűséges csapat, felejtsük-e el örökre, ami felejthetetlen: az évtizede, évi két-háromszori makkosmáriai sétákat, lévén, hogy a program két oszlopos tagja, Gampe Tibor és Csík Bálint halála tavaly tavasszal fájdalmas veszteségként ért bennünket. Mindkettőjüknek jelentős szerepe volt a Fővárosi és Dunakanyar Klub felépítésében, igazi közösséggé kovácsolásában, minőségi programjainak szervezésében. Ez is ok, hogy győzött a két klub tagsága részéről szűnni nem akaró nyomás: nem lerázni magunkról, sokkal inkább életben tartani, megőrizni kell kötődésünket hozzájuk, és a hely szelleméhez. Május első napjainak egyikén így került sor a Dunakanyar Klub szervezésében a makkosmáriai kirándulásra, amit a jövőben Gampe-Csík emléktúrának nevezünk majd.
A kegytemplom melletti rét keresztfája tövében mécsest gyújtottunk és fejet hajtottunk Tibor és Bálint lelki üdvéért. Miközben lelkünkben is az emlékezés mécsese lobogott, Melegh Imre klubtársunk néhány gondolattal tisztelgett pótolhatatlan barátainkkal kapcsolatban a népes, több, mint negyven főt számláló jelen lévő nevében.
A kirándulást ezúttal Baross István vezette a Széll Kálmán tér-Normafától a célig, ahol a szobi asszonyok már terített asztal mellett várták az érkezőket. Új fogás is került asztalra Melegh Imre jóvoltából, aki főtt-füstölt csülköt hozott, de megvolt a hagyományos sült szalonna-kolbász kombó is, amit a súlyos műtétjéből felépült Csík István barátunk, örökös fő séfünk készített, Kardics Antal “kézilány” azaz ez esetben kézi fiú segítségével, és persze az asszonykéz, háziasszony szem, Csík Márti szakavatott irányítása mellett. Megtisztelte jelenlétével a rendezvényt dr. Kaizinger Tibor elnök úr is, aki – feleségével együtt – minden alkalommal példás támogatást nyújt a Fővárosi Klub, pozíciójában nemrég megerősített új vezetőjének, Princz Györgynek, akit ugyancsak elkísért a felesége.
Eddig is tudtuk, hogy a bánat és az öröm édestestvérek, ennek jegyében a következő órák a jókedv, találkozás jegyében teltek. Sorolni se lehet az asztalra kerülő kínálni valókat: itókákat, kiegészítő fűszereket, süteményeket. És persze nem voltunk híján régimódi sztorizásnak, tréfálkozásnak, tervezésnek. Ahogy ez mindig is volt.
Vendég és vendéglátó elégedetten távozott a szabadtéri programról, főleg, hogy a csapadékkal fenyegető aznapi időjárásból is a csak napsütés jutalmazta meg együttlétet.
Köszönet illeti a szervezőt, Szabó Józsefné Marikát, a Dunakanyar klub vezetőjét – mások szorgos aktivitásáról fentebb már szó esett.
Csak annyit kívánunk: viszontlátásra!
Untener Erika
