Fergeteges látogatás

Ezzel a címmel egy klassz színházi előadás is fut, de most nem erről lesz szó. Fergeteges volt viszont az a dél-dunántúli kirándulás, amit a Dunakanyar Pénzügyőr Nyugdíjas Klub szervezésében volt szerencsénk megélni.

Pipaságra nem volt ok, hacsak nem az Ibafai Pipamúzeum nyújtotta látványosság okán, pozitív értelemben. A falucska nevezetessége, a Pipamúzeum végre méltó elhelyezést nyert, és a dohánytermesztés- és feldolgozástól, a falu egykori katolikus plébánosa, Hangai Nándor szenvedélyén keresztül a legújabb ceremónia, a pipa-szívó versenyig sok-sok információ birtokába kerül a látogató.

Ahogy Szigetváron is, ami Zrínyi „kirohanásáról” híres. Tudjuk, Zrínyi Miklós várkapitány a várat ostromló török siserehad ellen maroknyi katonájával inkább a halált vállalta, mint a hazaárulással felérő, feltétel nélküli megadást vagy csúfos vereséget. A meglepően nagyméretű várat mi szerencsére békésen tekintettük meg a várfalon belüli és túli panorámát a „gyilokjáró” várfalról. Tovább emelte viszont az élményt egy hagyományőrző fiatalember fegyverbemutatója, aki korhű viseletben, akadémiai szintű előadást tartott a középkori fegyverekről és alkalmazásukról. Lenyűgöző volt és főleg fülsiketítő, amikor az elöltöltős puskát el is sütötte! A magyar-török barátság emlékhelye – ki hinné, de már ilyen is van! -, Szigetvár külterületén egy jól ápolt sétakertben található, különleges látványosság. Nem csoda, ha napszállatkor fáradtan foglaltuk el szállásunkat Pécsett, és igen jólesett a vacsora, majd a bátrabbaknak a wellness is.

A zord előrejelzéstől eltérően másnap verőfényes napsütésben tértünk be  Tenkes kapitány várába, Siklósra. Fantasztikus belső sétát, időutazást tettünk, onnan pedig egy kis nosztalgiával ugyan, de az elárvult drávaszabolcsi határátkelőn szabadon léptünk Horvátország területére. Irány Eszék, ahol az Andrássy úti palotákra hajazó főutca szépséges építményei mellett szembesültünk a délszláv háború okozta (Jugoszlávia felbomlása) maradandó golyónyomaival is. Megrendítő érzés. A Dráva békés áramlása, egy kis parti séta vigasztalt meg újra.

Siklóson aztán elfogyasztottuk életünk legnagyobb (és lehet, hogy legfinomabb) fagyi válogatását, majd jutott kis idő Máriagyűd kegyhely-templomának megtekintésére is. Ezen az estén felszállt az első, fekete füst is a Vatikánban, mi pedig tovább drukkoltunk a pápaválasztás eredményességének is, mely épp Budapestre érkezésünk idején meg is történt. No, de vissza a kirándulás második napjához, és vissza a szállásunkra. Teli hassal úgy dőltünk ágyba, mint a zsák. És úgy aludtunk, mint medve a téli álmát.

Harmadnapra viszont ránk köszöntött a fergeteg – no, most se színház, hanem a megjósolt eső formájában. Ami a mezőgazdaságnak jó, az rossz a kirándulóknak. A csendes, áztató, de kitartó eső miatt elmaradt a városnéző vonatozás és a Zsolnai negyed, kaptunk viszont bőséges szabadidőt a városban, amit kisebb csoportokra oszolva okosan, múzeumokban, székesegyházban, sörözőben – ki-ki, ízlése és fizikai erőnléte szerint töltött el. Nem lehetett kihagyni a Csontváry kiállítást, Zsolnay és/vagy Vasarely múzeumot, székesegyházat, ahol egyes szerencséseknek orgonajáték is jutott – talán egy gyakorlás okán.

Semmit nem foghatunk az időjárásra. Nem maradtunk le semmiről, legalább van a „rováson” még látnivaló, amit vagy együtt, vagy magánúton megnézhetünk. Személyes köszönet illeti meg Szabó Józsefné Dunakanyar Klub vezetőjét a pontos, tartalmas szervezés és a helyi gondoskodás miatt. Várjuk a következő programot!

Untener Erika