Először nem jelentkeztem erre a kirándulásra, mert mostanában többször voltam Esztergomban, de mikor láttam, hogy tulajdonképpen egy városnézéssel egybekötött, két kiemelt helyszín látogatásáról van szó (ahol még nem voltam), akkor jeleztem, hogy szívesen mennék a 2. csoporttal, ahol volt még hely.
Köszönet Jáki Olginak, a vezetőnknek, aki előre felkészült, hogy bemutassa a város minden helyét, ahol éppen jártunk.
Az előző beszámolót kiegészítem azzal, amit mi láttunk, amit mi éltünk át.
A Balassi Bálint Múzeumban megtudhattuk, hogy a mai napig folyik az ókori, középkori emlékek kutatása városi „fémkereső” emberek segítségével is. A kiállító fiókok a különböző időszak feltárt eszközeit, valamint gyönyörű ékszereit mutatták. A kiállítóterem egy sarka Balassi Bálint emlékére lett kialakítva, ha már az Ő nevét viseli a kiállítás. A kiállítás előtermében Vörös Béla elefántcsont szobrokat és plaketteket bemutató életmű tárlatának 3 részét is megnézhettük. A Múzeum épületének érdekessége, hogy ez volt egykor az Esztergom Vármegye régi Székháza.
Ezt követően elindultunk egy olyan úton, ahol minden épület egy kis „történelem”, ahol a város múltja megelevenedett számunkra.
Utunkat a Kis-Duna sétányon folytatva, ránk mosolygott Kolodko Mihály Pumukli miniszobra, ami azért is különleges, mert Pumukli magyar hangja, Pusztaszeri Kornél esztergomi születésű, így a szobor tisztelgés a színész előtt is. A Kis-Duna mellett sétálva gyönyörködhettünk az őszi köntösbe öltözött természetben, és a virággal díszített hídban, valamint vissza-vissza nézve újból felbukkant a házak között a vár Fehér bástyája, a Bazilika kupolája és a Szent Ignác plébánia-templom tornya is.
A Széchényi tér már ismertebb épületein és szobrain kívül több apró érdekességet is láthattunk a téren keresztül sétálva. A felújítás végefelé járó városháza oldalán az 1956-os esztergomi hősök emlék tábláját, az 1938-as nagy dunai áradás emléktábláját, és a téren kilenc padot, aminek alapját 2-2 kőből faragott, egyenként 300 kilogrammos oroszlán adja. Sajnos a város alapításának évére emlékező díszburkolati elemet valahogy elkerültük, de helyette láttunk nagyon szép oroszlános csatornafedél díszt.
Az étteremhez történő sétánk alatt megtekinthettük messziről az ország legnagyobb napóráját. Megtudhattuk, hogy az alumíniumból készült arab számok 8 órától 5 óráig mutatják az időt, a téli időszámítás szerint, a vörösrézből készült római számok pedig a nyári időszámításkor IX órától VI óráig jelzik az időt.
Még ezen az úton volt látható a III. századi római mérföldkő, mely először a városon áthaladó hadiúton, később „Via Publica” útvonalán teljesített szolgálatot.
Az előre megrendelt ebédünk elfogyasztását követően indultunk neki a Babits Mihály emlékházhoz. Föl a „hegyre” nekem nagyon félelmetes volt, már majdnem föladtam, de köszönet a klubtársamnak, aki segített az emelkedőn feljutni. És ott fönt mindent elfelejtettem, mert a múlt felidézése olyan érdekes és hiteles volt. Idegenvezetőnk (aki múzeumpedagógus is) sok érdekes dolgot (érdekesen és lelkesen) mesélt el nekünk a vendégház történetéről, tulajdonosairól, az ott történt eseményekről végigjárva a ház minden zegzugát.
A kilátást a kertből igazán jól jellemzi ez a Babits idézet:
„…kertem az egész táj, hol óriás csiga
kétszarvú dómjával e bölcs bazilika.”
(Babits Mihály: Dal az esztergomi bazilikáról, 1924)
A kirándulásunk befejezéseként közös megegyezéssel kibővítettük a programot, és meglátogattunk egy „édesség barlangot”, a Szamos Cukrászdát. Én „csak” kávét ittam, de itt bizony sokan „elcsábultak” az ízek világában. A belső tér díszítésének egy elemeként megcsodálhattunk egy cukrászati művet is, az Esztergomi Bazilika marcipánból készült makettjét.
Hazafelé már lemondtunk róla, hogy a 17.35-kor induló vonatot elérjük, de most az egyszer jót tett velünk a MÁV azzal, hogy 6 perces késéssel indult Esztergomból hazafelé a vonat.
Így utólag egyáltalán nem bánom, hogy mégis jelentkeztem erre a kirándulásra, bár számomra egy kicsit kimerítő volt, mint Zsolt írásából megtudhattuk 8 kilométer „séta, hegymászással” egybekötve, de megérte.
Zelenka Ildikó
