Évtizede dédelgetett tervünket váltotta valóra Szabó Józsefné, a Dunakanyar pénzügyőr nyugdíjasok klubvezetője, amikor Fraknó várába szervezett csoportos kirándulást. Szokásosan a Fővárosi Pénzügyőr Nyugdíjas Klub tagságával karöltve indult a lelkes csapat Burgenlandba, az Esterházy hercegi család nyomán.
Autóbuszos utazásunk első hosszabb, városi sétával egybekötött pihenője a Fertő-tó osztrák oldalán lévő Ruszt városkában volt. Amilyen pici, olyan gyönyörű, ahogy ez az ékszerek esetében illő: míves kapubejárók, cégérek, díszkutak, emlékművek, kiülők, ablakokból földig omló futómuskátlik. Pompás látvány- ajándék napsütésben.
Fraknó vára (jelentése: félelmet keltő erődítmény) a XIV. század óta áll, helyt adva a nemesi, magyar Esterházy családnak és szerteágazó leszármazottainak. A barokk stílusú építménynek már a belső udvara is csodálatos secco-fesményekkel díszített, de pincétől a padlásig is elképesztő gazdag hagyatékkal zsúfolt. Fegyverek, hadizsákmány, harci- és koronázási zászlók, szobaberendezések, festmények, használati- és dísztárgyak, ruházat, és dísztárgyak. Elképesztő örökség, szerencse, hogy épségben maradt az utókorra. A teraszról látott panoráma puha – már őszi színekben pompázó -, szőnyegként terül a látogató elé.
Jó társaságban szalad az idő, szokásosan a buszon is kiváló volt a hangulat, gazdát cseréltek a kínálni valók szilárd és folyékony halmazállapotban egyaránt. De tudtuk, hol a határ! Meg is kerestük, mert éjszakázni hazatértünk szép hazánkba, ott is szeretett Kőszeg városába.
Másnap ismét tudtuk, “hol a határ”, hiszen újból át kellett lépni osztrák földre, Eisenstadtba (Kismarton), az Esterházy kastélyba volt foglalásunk. A herceg Esterházy (Fényes) Miklós által álmodott, s a számos építő mester és egyéb művészek keze munkája által megvalósított kastélyra aggatott jelző nem barokkos túlzás, miszerint a kastély maga a “magyar Versailles”. A korhűen berendezett helyiségeken túl néhány helyre beköszöntött az interaktív technika is, mely mind látványában, mind technikájában maximálisan leköti, kiszolgálja az ifjabb korosztály igényét is. Klasszikus muzsikát hallgattunk a Haydn művészi pályáját feldolgozó külön tárlaton, ugyanis Joseph Haydn, bejárva szinte egész Habsburg birodalmat és magyar királyságot, egy ideig Esterházy Pál udvartartásában volt karnagy.
Aztán kisebb társaságokra szakadva ki-ki a kastély különtermeinek (alagsori konyhát, és pincelabirintusát is beleértve) ismételt bejárásával, kerti sétával vagy a városka valamelyik cukrászdájában Eszterházy tortát fogyasztva, burgenlandi bort kortyolva múlatta az időt.
Befogadóképességünk mind szellemileg, mind gasztronómiailag színültig lett, így délután jól jött egy kis hajókázás. Mörbisch (Fertőmeggyes) kikötőjében szárazföldről is rápillantottunk Európa legnagyobb vízi-színpadára, ami 1957 óta ad otthont operett, musical és egyéb, színvonalas színházi előadásoknak. Hajóra szállva, a Fertő tó békés vizén megközelítettük a “pici szigetet”, ami nem más, mint az országhatárt jelző mesterséges építmény, és visszatekintve ráláttunk a domboldalban megbúvó városkára, part menti stégekre, horgásztanyákra.
Nem maradt más hátra, mint megcélozni Budapestet, hálásnak lenni mindkét helyszín kiváló tárlatvezetőjének, a pompás őszidőnek, Szabóné Marika szervező munkájának. És annak, hogy csapatunk fizikailag, szellemileg igényes, anyagilag pedig képes finanszírozni ehhez hasonló fantasztikus programokat.
Kép és szöveg: Untener Erika
