Az egri küldetés (2026.05.13-17)

  1. nap:

A debreceni indulás után gyorsan fogytak a kilométerek, és Egerbe megérkezve máris buszra szálltunk, hogy célba vegyük Egerszalókot.  Nem a termálvíz vonzott most minket, hanem a múlt különös lenyomatai: a tufába vájt barlanglakások. A sötét, hűvös helyiségek között sétálva szinte éreztük a régi korok embereinek mindennapjait.

A vacsoránkat a NAV egri szállásán fogyasztottuk el, ahol rendhagyó módon, Szőke Sanyi kollégánk faszénen grillezett miccs rudacskái (= ami pedig igen népszerű, fűszeres darált húsétel) után tértünk nyugovóra.

Az igazi izgalom azonban éjszaka, ért minket. A mély álomból hirtelen éles, fület tépő szirénázás riasztott fel: a CO-riasztó megszólalt! Percek alatt kék fénnyel telt meg az utca, megérkeztek a tűzoltók. Bár az ijedtség nagy volt, a szakszerű ellenőrzés után szerencsére mindenki épségben, egy felejthetetlen éjszakai kaland emlékével térhetett vissza az ágyába.

  1. nap:

A zaklatott éjszaka után az egri belváros látványa kárpótolt minket. Helyi idegenvezetőnk segítségével lépésről lépésre fedeztük fel a város titkait. Kezdtük az Érseki Palotával és annak monumentális pincéjével, és ott egy kis borkóstolóval az érsek úr borából. Majd a fenséges Egri Bazilika következett. A Dobó téren tett séta után megcsodáltuk a büszkén égbe nyúló Minaretet is. A bátrabbak, és a vékonyabb dongájú kollégák átélhették a müezzinek mindennapi feladatainak nehézségeit.

Délutánra már elfáradtak a lábak, így felszálltunk a városnéző kisvonatra. A zötykölődő járat egyenesen a Szépasszony-völgybe repített minket. A napot egy hangulatos és bőséges vacsorával zártuk a híres borospincék gyűrűjében.

  1. nap:

Harmadnap reggel vonatfütty indította a programot: Szilvásvárad felé vettük az irányt. A Szalajka-völgy bejáratától az erdei kisvasút repített minket mélyen a fák közé.  A végállomástól elsétáltunk a fenséges Fátyol-vízeséshez, ahol a lépcsőzetes mésztufa gáton lezúduló víz látványa teljesen lenyű-gözött minket. Visszafelé a friss erdei levegőn gyalog tettük meg az utat a kisvasút kiindulópontjáig.

Kapkodtuk a lábainkat, mer igencsak közeledett az égi áldás. Szerencsére, az étterembe beérve, mire a pincér felvette a rendelést, leszakadt a mennybolt. De a hirtelen jött kiadós eső a számla kifizetésére már szedte is a sátorfáját, A kiadós, ízletes vacsora után fáradtan, de élményekkel teli szálltunk fel az Egerbe tartó buszra.

  1. nap:

Ez a nap a természeti csodákról és a világrekordokról szólt. Elsőként az Aggteleki cseppkőbarlang földalatti birodalmát jártuk be, ahol az évezredes formációk között ámultunk. Mire a felszínre értünk, cseperegni kezdett az eső, de ez csak még varázslatosabbá tette a Jósvafői tengerszemet.                       A smaragdzöld, párás víztükör mellett, az eső áztatta avaron többször is felbukkantak a kíváncsi sárga-fekete foltos szalamandrák bukkantak fel – mintha csak a völgy őrei köszöntöttek volna minket.

A napot Szinpetiben koronáztuk meg. Saját szemünkkel láttuk a monumentális Guinness-rekorder legnagyobb könyvet, és bepillantást nyertünk a papírmalom és a hagyományos nyomda működésébe is.   Estére tértünk vissza az egri bázisra, ahol nagy pihenést terveztünk.

  1. nap:

Öt nap után pedig élményekkel gazdagodva tértünk vissza Debrecenbe, tudva, hogy ezt az utazást még sokáig emlegetni fogjuk.

Az élménybeszámolót készítette VARGA ISTVÁN

Debrecen, 2026. május 17.

Tisztelettel: Gorzsás Antal

 (én pedig sajnálom, hogy nem tudtam résztvenni)