Erdélyi kirándulásunk harmadik napján a pécsi adós-vámos csapat a Békás-szoros felé vette az irányt, de közben egy fénykép erejéig megálltunk Zeteváralján és megnéztük a gáttavat. Vasárnap volt, a Békás-szorosnál akkora volt a forgalom (autók, buszok), hogy idegenvezetőnk nem vállalta, hogy ennyi nyugdíjassal kiszállva a buszból sétáljon a szorosban. Így a busz ablakán keresztül csodáltuk a tájat, s közben arra gondoltam milyen csodálatos volt régen, amikor erre jártam és még nem volt itt ennyi jármű. Jó, hogy akkor láttam, igen mindent meg kell nézni amikor lehet, mert nem tudhatjuk meddig lesz rá alkalmunk (Lesz még, mi leszünk-e még?). Kicsit szomorúan mentünk a Gyilkos-tóhoz. Itt azért a turistáktól még lehetett látni a tavat, kicsit sétálgatni a tóparton.
Utunk következő állomása Gyergyószentmiklós volt, ahol egy örmény katolikus templomot néztünk meg. Az első örmény családok1637-ben érkeztek a városba az írásos emlékek szerint a mai örmény templom helyén idegenek temetőjének létesítését említik. Az örmény katolikusok rítusa annyiban különbözik a katolikusokétól, hogy a misét örményül mondják és a papok is bérmálhatnak. Lelkészeiket a bécsi Mechitarita püspök szenteli fel és az erdélyi katolikus püspök egyházi hatósága alá tartoznak. A templom érdekességei közé tartoznak az ólomkeretbe foglalt színes vitráliák (színes üvegablak), amelyek 1896-ban Grottauban készültek Ludwig von Türke műhelyében. A templom főoltárképén Mária megkoronázása és mennybemenetele jelenik meg. A főoltár jobb oldalán Szent István király szobra, aki a magyarság keresztény hitre térítője, míg a bal oldali az örmények hittérítőjét Szent Gergely püspököt ábrázolja. A templom lenyűgöző látvány.
https://napkeletnepe.hu/2022/02/16/a-gyergyoszentmiklosi-ormeny-katolikus-templom/
Ezután Korondon sétáltunk és az erdélyi fazekasság termékeit csodáltuk meg, majd megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán.
Kicsit fáradtan érkeztünk meg szálláshelyünkre Agyagfalvára, ahol szállásadóinkkal együtt a helyi kultúrházban buliztunk egy nagyot, hogy másnap nyugatra vegyük az irányt.
Negyedik napunk első állomása Székelykeresztúr volt, ahol a Gyárfás kúria van. Ennek a kertjében található Petőfi körtefája. Ide érkezett meg Petőfi Bem tábornok kíséretében, aki 1849. július 30-ról 31-re virradó éjszakán a ház akkori gazdájának Varga Zsigmondnak vendége volt. A körtefa alatt a legenda szerint elszavalta az Egy gondolat bánt engemet című költeményét. A kúria kertjében a körtefához vezető úton emléktáblákon jelenik meg Petőfi életének utolsó napjai.
A körtefa mellé a hatvanas évek végen egy fiatal vadócot ültettek, amit beoltottak az öreg körtefáról, így bár az eredeti fa mára mar kiszáradt, de utódja él és terem. Megható érzés volt itt állni és virágot elhelyezni.
Innen Segesvárra mentünk, hogy a 12. században épült és napjainkban is lakott középkori várat megcsodáljuk, bejárjuk. Figyelemre méltó az óratorony, amelynek szobrocskái déli 12 órakor körbetáncolnak, melyet mi sajnos elmulasztottunk. A Diáklépcső a vár főterét és a helyi templom szomszédságában lévő iskolát köti össze, 172 lépcsőfokból áll. No ezt csapatunk legtöbb tagja kipróbálta emlékezve a szorgalmas diákokra, akik ugyanezeken a lépcsőkön mentek fel naponta már az 1600-as évektől kezdve.
Marosvásárhelyre már fáradtan érkeztünk, és az általam nagyon várt Kultúrpalota is tatarozás miatt nem látogatható. Azért nagyot sétáltunk és megcsodáltuk a város nevezetes épületeit.
Este megérkeztünk új szálláshelyünkre Torockóra.
Nagyon sűrű és fárasztó volt ez a két nap. Elgondolkodtam, hogy a kevesebb néha több. Bár voltak maradandó élmények, de csalódások is. Mint amilyen az élet.
Katona Erika
