Az eredtileg tervezett budapesti program ebben a hónapban technikai okok miatt nem volt kivitelezhető, ezért annak pótlására kultúrosunk a közelmúltban a MOHÁCS500 rendezvénysorozat keretében megújult kis határmenti városba szervezett kirándulást. Szervezéskor még az is a szemünk előtt lebegett, hogy bőven kitart még a nyárutói időjárás.
Így a korábban egyszer már nagy sikert arató dunai hajózást vettük tervbe a „Ficánka” motorossal, majd egy igazi mohácsi halászlét gyufatésztával, végül a felújított Csatatéri emlékkápolna megtekintését.
Sajnos az időjárás némileg keresztülhúzta aszámításainkat, hiszen hirtelen esősre és hűvösre fordult az időjárás. Tudjuk, hogy ez az eső már két hónap után nagyon kellett, de azért szerettük volna, ha egy nappal előbb vagy később esi ki magát. Viszont így kisebb módosításokat kellett eszközölnünk, ám szerencsénkre a város is partner volt, és alkalmazkodva hozzánk a programok sorrendjét módosíthattuk.
A hűvös, csapadékos reggelen mindenkinek jólesett a hagyományosan a szervezőnk által biztosított lélekerősítő. Elsőként elsétáltunk a szépen felújított Csatatéri emlékkápolnához. Itt egy remek előadást hallhattunk a kápolna előéletéről, felújításáról és az ott található két híres Dorfmeister István-freskóról, melyek az első és második mohácsi csatának állítanak emléket.
Majd visszasétáltunk a belvárosba, ahol a még renoválás alatt álló Széchenyi teret, a Fogadalmi emléktemplomot, a II. Lajos emlékművet, illetve a templom körül létrehozott tanösvényt tekintettük meg, amely a mohácsi csatának állít emléket.
Ezt követően kiballagtunk a Duna-partra. Elmentünk az étterembe, ahol már az ebéd közelségét a halászlé gőzölgő illata éreztette velünk.
A finom ebéd után csapatunk kettévált. Néhányan a továbbra is bizonytalan időjárás miatt hazaindultak egy korábbi busszal, míg a bátrabbak dacolva az esőfelhők fenyegetésével folytatták a programot, és rész vettek a hajókázáson.
A kikötőben rekedt hatalmas hajók között szinte eltörpült kis motorosunk, a „Ficánka”, de mindenkinek kellemes élményt nyújtott a hajókázás az extrém nyár miatt erősen leapadt Dunán. Megtekintettük a folyó felől az egyre modernizálódó városképet, a nemzetközi hajókikötőt, a nyár óta itt rostokoló „Heidelberg” szállodahajót, a vámhivatal épületét, az épülő hidat, az éppen kiszáradó Csele-patak torkolatot, illetve a Duna-parti szőlőhegyet és az egyre újabb és újabb nyaralókat egészen Bárig. Hajóskapitányuk megmutatta féltett kincseit is, a Dunában fogott és már kipreparált süllő-, valamint harcsafejet, folyami rákot, az óriási kagylókat.
Úgy gondolom, ezen a napon ismét maradandó élményekkel lettünk gazdagabbak. Elhatároztuk, hogy ezt a jól sikerült programunkat egyszer igazán szép, napos időben megismételjük. Hiszen többféle vízi programot próbálhatunk még ki: a sétahajózást aranymosással, az országhatár megtekintésével, a madárvilág megismerésével egészíthetjük ki. A programot jó szívvel ajánljuk más kluboknak is, melynek megvalósításában szívesen vállaljuk a közreműködést.
Fischer Péter
Baranya Vármegyei Nyugdíjas Klub
