Klubunk május 17-én 18 fővel ismét útra kelt. Szomorú esős időben szálltunk fel a vonatra, de mire Budapestre érkeztünk nem csak a kedvünk, de az idő is vidámabb lett. Tavaszi utolsó kirándulásunk ismét egy kultúrprogramot hírdetett, ahol Csontváry Kosztka Tivadar (1853–1919) születésének 170 éves évfordulójára összeállított kiállítást tekintettük meg a Szépművészeti Múzeumban.
A kiállítás nagyon részletesen mutatja be ennek a fantasztikus festő zseninek a műveit. Nagy élmény volt mindenkinek, hiszen ezek a monumentális képek ritkán kelnek útra, mivel nagyon nehéz a festményeket mozgatni nagyságuk miatt. A művészettörténészek kitűnő munkát végeztek, nagyon részletes útmutatót kap a látogató a művész életéről és munkásságáról. Kiderült számunkra, hogy egy nagyon zárkózott, de igen kitartó és lankadatlan szorgalmú ember volt, aki gyógyszerészből lett festő. A jövőbe látó festő festészetével senkit nem követett, saját ábrázolás módja volt. Azt szerette volna, hogy életműve egyben maradjon, több műgyűjtőt kikosarazott, mert az akarta, hogy állam vásárolja meg képeit.
Gerlóczy Gedeon építésznek köszönhetjük, hogy a képek a mai napig láthatóak, mivel Ő volt aki megmentette a vásznakat attól, hogy a fuvarosok ponyvának szabdalják fel. Halálát követően az államnak ajánlotta fel a magángyűjteményt, ezzel megvalósult a festő kívánsága.
Elmondhatjuk, hogy is ismét egy gazdag szép élménnyel gazdagodtunk.
A hazaérkezést követően bekapcsoltam a TV-t, ahol éppen a Ridikül című műsor kezdődött, a műsor témája: Csontváry 170! A délelőtt hatása alatt azonnal leültem a készülék elé, a meghívott vendégek történeteit hallgatva felelevenedtek a látottak. Ha van időtök nézzetek vissza a műsort – ha nem láttátok – koronát ad kiállítás megtekintésének.
Pupné Kiss Ildikó
