Június 26.-án a Kelet-budapesti Klub megtekintette Gánton a Bauxit Bányászati Múzeumot és a Földtani Park Geológiai Látogatóközpont-ot Indulás a Déli pályaudvarról a székesfehérvári zónázóval 8:00,8:05, 8:10 vonat bármelyikével. A vonat menetideje 45 perc volt, a bérelt busz a vasútállomástól 9:30-kor indult, ahonnan kb. 25-30 perc alatt értünk Gántra. Az idegenvezetés 10 órakor indult, mely kb. 2 órát tartott. Ez alatt megtekintettük a bauxit múzeumot és a geológiai látogató központot.
Gánt története
Gánt egy német nemzetiségi kisközség a Vértes Tájvédelmi Körzet területén.
„A Vértes – hegység déli szélén egyik bájos zugában rejtőzik Zámolytól északra, Csákberénytől keletre, Csákvártól nyugatra” -írja Károly János Fejér Vármegye Története című munkájában. Az erdőkkel körülvett terület 24 km-re található a megyeszékhelytől, Székesfehérvártól. Időjárását a hegyvidéki klíma jellemzi, mi szerint a nyár hűvös a tél fagyos, jellemzője az északnyugati szél. A csapadék karsztvíz formájában raktározódik. A Vértes hegységi földtani felépítése szerint fődolomitra épül, amit bauxit réteg fed. A felszínt mélytengeri üledék borítja. A természeti adottságok és egyéb további kutatások alapján Gánt Magyarország első, Európában is ismert bauxitlelőhelyévé vált.
Gánt története összekapcsolódik a környező Kápolna, Vérteskozma és Kőhányás történetével. A Gánt elnevezés arra utal, hogy a helység hajdan egy Gan nevű személy birtokában volt. Néhány felfogás szerint a helynév szláv eredetű, de jelentheti a középfelnémet „sziklagörgeteget” is. Gánt első megemlítése 1193-ból, III. Béla oklevelében olvasható. Ebben az időben a terület Székesfehérvári illetőségű német keresztes lovagok birtokában volt. Később teljes egészében a székesfehérváriak fennhatósága alá került. A török időkből nem rendelkezünk adatokkal, de az ismert, Török János földbirtokosnak 1636-ban Gánton birtoka volt. 1662-ben a csókakői Nádasdy gróf urbáriumban lakatlan pusztaként szerepel. Gánt birtoka a Habsburgok és a törökök között zajló határmenti harcok következtében elnéptelenedett. 1691-ben Gánt és Kápolna Leopold ajándékok levelében báró Hochburg János főhadiszállítóhoz került. A bérmalevelekben szereplő szlovák családnevek alapján feltételezhető, hogy a németek előtt itt közel 1740-óta szén égetéssel foglalkozó szlovák telepesek éltek. 1757 május 20.-án gróf Lamberg Antal aláírta az első 93 német telepessel a betelepítési szerződést.
A telepesek a birtokon két évig adómentességet élveztek. Bizonyosra vehető, hogy a német telepesek Alsó-Ausztriából, Bajor országból és Sváb Földről származnak, mivel Gánton délnémet nyelvjárással beszélnek. A település Csákberény leányegyháza lett. Mivel Gánt és Kápolna 1778-ban 200 katolikust, számlát, Lamberg Ferenc gróf még ebben az évben templomot épített, melyet október 20.-án Szent Vendel, nyájak és pásztorok védőszentjének szenteltek. A templom és a fából készült harangláb a falu központjában a mai sportpálya területén áll. 1783-ban Gánt önállóvá vált, a protestáns szlovákok elköltözése után csak németül folyt az Istentisztelet. A mai Szent Vendel nagytemplom 1839-1841 között épült. A parókia alapításával egy időben megépült az iskola. A mostani általános iskola 1936-ban épült. A falu mai képe az 1860-as évekhez hasonlít: az utca mindkét oldalán szalagtelkes házak állnak, tőlük északra pedig az erdőség. Az erdők uradalmi birtokhoz tartoznak, a szántóföldek pedig a község birtokán képezték. Gántnak nem volt terjeszkedési lehetőségei és megélhetési gondokkal küszködött.
Az első bauxitbányát Balázs Jenő Székely származású, gyergyóremetei bányamérnök fedezte fel. Balás 1919-ben bánya és kohómérnöki irodát nyitott Budapesten. Kutatásainak megkezdésére nagy hatást gyakorolt Taeger Henrik geológus 1905-ös kutatásai a Gánt környéki bauxitról. A minőségellenőrző vizsgálatok szerint Balás Jenő Hosszú Harasztoknál Európa legjobb bauxit előfordulását találta meg. Dr. Telegdi Roth Károly a „Vértes – hegység bauxitbányái” címu 1925-ben írt munkájában kimerítő beszámolót ad a lelőhelyről és annak piaci jelentőségéről. A kitermeléséhez érdekeltségi csoportot hoztak létre. Doktor Hiller József az ALUÉRC Rt. Igazgatója megbízta Bortnyák István és Nemes Vilmos bányamérnököket a bauxitbánya felmérésével. E célból bányairoda nyílt özvegy Schweighardtné „Méri néni” kocsmájában és négyfős kutatócsoportban megkezdődtek a felmérések. Az emlékszoba az 1915-ben alapított Vértes Vendéglőben tekinthető meg. A kutatások eredményeképp 3,35 millió tonna jó minőségű bauxitot találtak, ami azt jelentette, hogy Gánt Európa leggazdagabb bauxit bányája lett.A meddő réteg letakarítása és a külfejtés kézzel, teraszos jelleggel történt. A bauxitot csillékbe lapátolták és kézzel, vagy lovaskocsival a vasúti kocsikhoz tolták, végül pedig Bodajkra szállították. A bányászok 12 órás műszakban dolgoznak, bérük csillénként 14 fillér volt. A műszak alatt 30 csillét kellett teljesíteni. 1926-ban került sor a 140 férőhelyes munkás laktanya kiépítésére Gánt – Bányatelepen. Itt 30 vízvezetékkel, árammal ellátott egyszobás lakás állt a bányában dolgozók rendelkezésére. 1938-ban kultúrház, mozi, rendelő és iskola is működött. A bányában dolgozók száma a 30-as években meghaladta az 1000 főt. A népesség létszáma is rohamosan nőtt: 1930-ban a falu külterületeivel 1493 lakost számlált. Időközben 1928-ban Gánt területe Vérteskozmáról és Kőhányással bővült. 1930-ban került sor az első gőz bagger üzembe helyezésére. A géppark segítségével a Gánti Bauxitbánya a világ eddig legjobban gépesített bányája lett. A gépesítés 1930-tól egészen a háború végéig fokozódott.
1939-ben a bányát hadiüzemmé nyilvánították. A növekvő termelés ellenére 1944-ben bánya munkaerő problémával küzdött a behívások miatt. A munkafeltételek romlása miatt a gépeket még ebben az évben leszerelték, és Bajorországba szállították.
Gánt frontvonalba került. 1944. december 26-án orosz katonák jöttek a faluba. A németek a Móri-árokban szállásolták el magukat. A front 1945. március 16-ig három hónapra a Gránás-hegyen megmerevedett. A munkás laktanyát hadi kórházzá alakították. Gánt lakosságát Vértesacsára és Válra telepítették. Lakóhelyükre tíz héttel később térhetek vissza. 1946. május 18-án Gántról több mint 900 lakost lovaskocsikkal szállítottak az acsai vasútállomásra. Személyenként 20kg poggyászt vihettek magukkal. Marhavagonokban utaztak 10 napon keresztül, majd május 28-án megérkeztek Eschwegebe, ahol elszállásolták őket. A kitelepítettek helyére Tápióbicskéről, Mórról és Bakonysárkányról (22 család) jöttek telepesek.
A háború után a termelés lassan növekedett. 1958-ban a bauxitbánya elvesztette önállóságát, és 1962. december 31-én bezárták.
A magas önköltség miatt 1988-ban Bagoly hegyen került sor a bánya végleges bezárására.
1926 és 1988 között 13,6 millió tonna bauxit került kitermelésre.
A község a megye egyik legkisebb települése, amely ennek ellenére az elmúlt évtized során jelentős fejlődésen ment át. Megépítésre került a vízvezeték, gáz-telefon – szennyvízcsatorna, kábeltelevízió rendszer. Az utak szilárd burkolattal lettek ellátva, így a teljes infrastruktúra biztosított az itt lakók számára.
Az elmúlt évek során felújításra kerültek az intézmények – óvoda, általános iskola, orvosi rendelő. A templomtorony réz borítást kapott, a tetőszerkezet is megújult.
A községben az anyanyelv ápolásának hagyományai vannak. Az óvodában és az Általános iskolában német nyelvoktatás folyik, megalakult a német kisebbségi önkormányzat. 1995 óta az Eschwege környékére kitelepített volt gánti és új német barátainkkal kialakult a partner kapcsolat. 1973 óta működik a német nemzetiségi énekkar és tánccsoport. Az elmúlt években pedig fiatalokból álló fúvószenekar alakult.
Gánt községben biztosított a vadászatnak hódolók részére a sportvadászat, igen jelentős az erdei turizmus, melyhez biztosított a szálláslehetőség. A Gránás turistaházban és a falusi vendéglátóknál, továbbá a megépített és felújított vendéglátó egységekben biztosított a meleg konyhás és egyéb vendéglátás. Új színfoltja a községnek a megépült lovascentrum, ahol a minőségi lótenyésztésen túl, minden évben jelentős sportrendezvényt is tartanak, amely nagy vonzóerő a lósportot kedvelők számára.
A kiránduláson én, Grivant József más irányú elfoglaltság miatt nem vettem részt, de a Csoport Tagjai segítségével képes beszámolót kaptam és a történetét a Wikipédia segítségével készítettem.
Gánt egy fantasztikus kirándulás volt.! Ez a kirándulók véleménye!
