túrának megfelelően előkészülődve, hátizsákkal, benne a szükséges holmikkal élelemmel, némi itókával a Győrben a 8 óra 13 perckor induló vonattal elindultunk a vinyei állomásra valamivel több mint egy óra alatt megérkeztünk. A koros vonatunk bírta az iramot, de a régimódi vagonok a hegesztetlen síneken 4-5 másodpercenként ugrottak, tehát zötyögtünk. Mire Vinyére értünk szinte megszoktuk, mert a környező tájban gyönyörködtünk. Létszámunk harminc körüli volt.
Az állomáson leszállva egyenesen az aszfaltos Fenyőfői úton elindultunk az úticélunk felé. A turista szállásokat elhagyva balra kellett volna fordultunk, de az elöl haladó egyik idegenvezetőnk nem tért le, ezért pár kilométer hiába tettünk meg, visszafordultunk és a köves úton haladtunk az úticélunk felé a Hódoséri-likas-kőhöz. Az idő csodálatos volt, nem esett eső a fölénk telepedett felhőkből, az út kicsit kaptatós volt, helyenként különböző kaviccsal borított terepen, ám csoportunk felkészült, jó terepre való cipőbe jöttek a túrára. Az erdei út mellett a fák alatt őz láb gombát találtunk és a lelkes gyűjtőnknek adtuk. Nem mindenki vállalta az erdei utat, visszafordultak és lementek a kőpince nevű étterembe.
A Likas-kőnél éppen egy filmet forgató csoport tartózkodott, párunkat, akik vállalkoztunk a magaslatra feljutni a sziklákon fel is vettek a drónnal, a Tv 5 műsorában fogunk szerepelni. Fotózás után a kiszáradt Cuha patakon átkelve egyenesen a Kőpince étterembe mentünk, szomjunkat eloltva fél adag szarvas pörköltet kértünk nokedlivel. Egy órás vendégeskedést követően a 14:30 órakor pontosan érkező vonattal elindultunk Győrbe. Útközben kitárgyaltuk a nap eseményét, immár megkönnyebbülve szálltunk le a vonatról. Irány a Baross utca, ahol fagylalttal kezünkben ültünk a vonatindulásig, amely elhozott Mosonmagyaróvárra. A napi kalandunk lehetett volna színesebb is, ám megelégedtünk, ami volt.
Köszönjük a szervezőknek a csoportvezetést.
Jáni Lajos túrázó
