Idén, 2021-ben, november 28-ára esik advent első vasárnapja, a karácsonyi időszak kezdete.
De mi is az az advent és honnan ered?
Adventnak a karácsony (december 25.) előtti negyedik vasárnappal – más megfogalmazásban a Szent András apostol napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnappal – kezdődő és karácsonyig tartó időszakot nevezik. Advent első vasárnapja mindig november 27. és december 3. közé esik, míg negyedik, utolsó vasárnapja december 18. és december 24. közé.
Advent eredete a 4-5 századig nyúlik vissza. A karácsonyt megelőző böjti idő volt, amely Szent Márton ünnepével kezdődött, november 11-én. Történelmi források arra utalnak, hogy maga az advent ünnepe Galliában keletkezett, majd a 6. században Róma is átvette, és a böjti időből öt liturgikus hét lett. VII. Gergely pápa végül négyre csökkentette az adventi vasárnapok számát. Az advent négy hete a Messiás születése előtti várakozást idézi, felkészülés a karácsonyra és Krisztus második eljövetelére.
Advent első vasárnapja három időszak kezdetét is jelenti: 1/ a keresztény egyházi év kezdetét, 2/ a karácsonyi ünnepkör kezdetét 3/ és természetesen az adventi időszak kezdetét.
Az adventi koszorú hagyománya a pogány időkből ered, amikor is a szalmából, fűzfavesszőből vagy zöld fenyőágakból font “szent ” koszorúkkal a gonosz szellemek elől védelmezték a házat.
Adventkor a 19–20. század óta szokás koszorút készíteni. Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 24 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.
A koszorú általában különböző örökzöldekből készül, jelezvén az élet folytonosságát és a halhatatlanságot. A különböző örökzöldek külön-külön is más jelentéssel bírnak:
– a babér a szenvedés és üldöztetés feletti győzelmet jelképezi,
– a fenyő, tiszafa a halhatatlanság szimbólumai,
– a cédrus erőt és gyógyulást jelent.
Ma az adventi koszorú többnyire fenyőágból készül, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe a katolikus hagyomány szerint a bűnbánat színét jelképező lila, kivéve a harmadik vasárnapra jutót, amely rózsaszín, mert ez az öröm vasárnapja. A gyertyákat vasárnaponként (vagy előző este) gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég az utolsó vasárnapon.
Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: 1. hit, 2. remény, 3. öröm, 4. szeretet. A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak:
- Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit);
2. A zsidó nép – akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény);
3. Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm – rózsaszín gyertya);
4. Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet)
A gyertyákat ebben a sorrendben kell meggyújtani.
A legenda szerint azért négy, mert 4000 év telt el Ádám és Éva kiüldöztetésétől a megváltó születéséig. A lila színű gyertya az ima, bűnbánat és készülődés színe, a harmadik vasárnap rózsaszín gyertya kerül meggyújtásra, így jelezve, már túl vagyunk a félidőn. A gyertyákat vasárnaponként szokás meggyújtani, minden alkalommal eggyel többet.
Magyarországon főleg a második világháború után, a 20. század közepétől vált szokásossá adventi koszorút tenni az asztalra vagy az ajtóra. Előfordul, hogy karácsony napján egy ötödik, fehér gyertya is meggyújtásra kerül, ami Jézus születését és az angyalokat jelképezi.
Az adventi naptár
Hagyománya az 1800-as évek Németországából származik, ahonnan rövid időn belül elterjedt egész Európában és Észak-Amerikában. A kalendárium afféle számláló, amelyen 24 napot tüntettek fel, ami december elsejével indul, és egészen karácsonyig tart.
A klasszikus adventi naptárak bibliai idézeteket és képeket tartalmaztak, ma már inkább gyerekeknek készítik játékokkal, édességekkel.
Böjt
Korábban szokás volt az adventi időszakban böjtöt tartani. Az adventi böjti idő alatt tiltották a zajos mulatságokat és az ünnepélyes házasságkötéseket, de az utóbbit az 1661. évi nagyszombati zsinat püspöki engedélytől tette függővé. A böjtölés hagyománya a 20. század közepén tűnt el.
Jelenleg a katolikus egyházban nincsen böjti előírás az adventi időszakra vonatkozóan, ugyanakkor ajánlott a visszafogottság, csend, a több ima és lelki olvasmány, valamint a bűnbocsánat szentségéhez járulás.
Szentcsalád-járás
A szentcsalád-járás a 20. század elejéről származó katolikus szokás. A hívek minden nap más házhoz visznek egy a szent családot ábrázoló képet, majd imákat mondanak, és kisebb szertartásokat mutatnak be körülötte. A népszokás arról a bibliai eseményről emlékezik meg, amikor a gyermekét váró Szűz Mária és Szent József Betlehembe érvén szállást kerestek maguknak.
A fenti leírást egy kedves ismerősömtől kaptam, amivel egyben kívánt szeretetteljes, békés készülődést, amit ezúton én is kívánok mindenkinek.
Zelenka Ildikó, honlap szerkesztő
