Évek óta dédelgetett vágyunkat elégítettük ki Szarvason tett látogatásunkkal, melyet a Dunakanyar Klub, Szabó Józsefné szervezésében tettünk, közösen a Fővárosi Klub tagjaival. A Békés-megyei város számos nevezetessége helyett ezúttal a természet-közeliséget választottuk, úgymint: arborétum, Körös-holtág, Mini-Magyarország makettpark, Sárarany Szalmaporta.

Az arborétum tavaszi ébredése is csodás lehet, ezúttal viszont jól jött a fák összeboruló lombkoronája, mely némi enyhülést adott a rekkenő hőség ellen. Rövid parkbéli körséta után a Holt-Körösön szálltunk hajóra, arról figyelemmel kísérve a vízre hajló növényzetet, a parton zajló nyaraló családok, sportolók, fürdőzők nyüzsgő sokaságát. Nagy élményt nyújtottak az épített objektumok, emlékművek, szobrok, melyek közül legjelesebb talán a Szarvasi Emlékút tiszteletére emelt, vízből kiemelkedő emlékoszlop a történelmi Magyarország mértani középpontját jelölve.

Partra szállás után szintén a nagy Magyarországra vonatkozó építmények kicsinyített másai közt sétáltunk a Mini-Magyarország Makettparkban. Átléphettünk Tiszán, Dunán, körbejártuk a Balatont. Minden honi szegletből, történelmi korból, dicsőségből és fájdalomból kaptunk ízelítőt. Egy gombnyomással megszólaltathattunk templomharangot, elindíthattunk vonatszerelvényt, az Operaháznál Simándy József előadásában hallhattuk a Toborzót, az esztergomi bazilikánál Mindeszenty József ’56-os beszédéből egy részletet.

Összesen hetvenkilenc szebbnél-szebb makett között jártuk be a Kárpát-medence legszebb építményeit. S hogy a fejlesztés folyamatos, semmi se jelzi hitelesebben, mint hogy készen van már a Megyeri-híd is, odébb pedig friss földhányás sejteti, hogy “tereptárgy” van készülőben.

Ezt követően a Maczkó birodalomba, a Sárarany Szalmaportára látogattunk, ahol anya és lánya arany kezének köszönhetően két hagyományos művészet ölelkezik. Konkrétan a szalmafonás és a gyöngyfűzés. Maczkóné Veronika, és lánya, Dóra jóvoltából elképesztő műremekek kerültek elénk, a szalmakalaptól az arató koszorún át a karácsonyfadíszek, ékszerek, használati eszközök világáig. Apropó: szalmakalap. A régiek messziről fel tudták mérni, “profi” viseli-e a szalmakalapot vagy amatőr, Ezt a fejfedőt ugyanis csak Szent György napjától (állatok kihajtása), Szent Mihály napjáig (jószágok téli szállásra hajtása) illendő hordani. Viselője gazdagságára, hangulatára pedig a kalap karimájának állásából lehetett következtetni. Ha a homlokánál lefelé, tarkójánál felfelé hajlott a karima, akkor nem szabadott tegezni… Ha mindkét oldal lehajtva volt, ajánlatos volt őt elkerülni, mert nem volt jókedvében. Ehhez hasonló vizuális szótár és jelbeszéd alapján tájékozódtak anno a gazdák.  A jegyajándékként varrott és adott kalapok mívességét és jelentőségét nem is részletezem. A kalap karimája pedig szigorúan annyi “rend”-ből készült, ahány holdat művelt az illető, azaz: a legszélesebb karimájú kalap tulajdonosa igen módos volt.

A Sárarany Szalmaportán készítenek és árusítanak gyógyfüveket, házi lekvárokat is. Maczkó Ferenc, a családfő keze munkáját pedig az egész porta magán viseli, hiszen azt szinte a semmiből, szó szerint a romokból támasztottak fel közös erővel. Meglepetésként itt egy jó kis kenyérlángost fogyasztottunk citromos limonádéval.

Az embert próbáló hőséget csak az élmények múlták felül, de megérte. Köszönet mindenkinek, aki az élmény megvalósításában részt vett, a környéket jó szívvel ajánljuk akár családi programként is.

Untener Erika