A NAVNYOSZ Soproni Nyugdíjas Klub tagjai az idén először vettek részt autóbuszos kiránduláson.
Az utazás célja a régi klubvezetés – Tímár Béla, Orbán Gyula, Völker Mátyás – és még pár klubtag régóta dédelgetett úti céljainak egyike, azaz Szentendre város és az ott található skanzen megtekintése volt.
A kora reggeli (6.30-as) indulás egy kis esőben nem túl sok jót ígért, de a nap még csak akkor kezdődött.
A buszon történt üdvözlő koccintások, és az úti cél Szlovákián keresztül történő megközelítése, egyben az első pihenőhelyen – Párkányban, a kedvenc sörözőnkben – elfogyasztott kávék és remek sörök (pl. vágott sör, barna sör) azonban jól megalapozták a hangulatot.
Mire a Duna szentendrei partjára értünk, már ragyogóan sütött a nap.
A városka mesés mediterrán jellegű belvárosának megtekintése, a Dunakanyar csodás természeti szépségei, valamint a “parádés és mesés” választékú üzletek világa jól meghozta az étvágyunkat a nap további részéhez.
A SKANZEN éttermében elfogyasztott kevésbé tartalmas gulyásleves és rizsfelfújt kissé megújított minket, energiát adott a különböző tájegységek házainak, kiállításainak megtekintéséhez.
A szabadtéri néprajzi múzeum = skanzen szépséges, természeti adottságokban is igen gazdag területén először is tettünk egy körutat. Azért hogy a hatalmas területet bejárhassuk, vonatra szálltunk. A vonat különleges külalakja és belseje (a klasszikus fapadok, a gurtlival felhúzható ablakok) jó néhányunk gyermekkorát idézte fel.
A vonatos körutazás után mindenki szája íze szerint elindult a “nagyvilágba”, azaz a tizenegy kialakított tájegység valamelyike felé, hogy az ott látható/található házak, kiállítások, interaktív helyek egyikét felkeresse és megnézze.
Nyugat-Dunántúlról érkezvén jó páran a IX. Tájegység házaival kezdtünk; beültünk egy békebeli iskolába, meghallgattuk a tanár úr előadását, megnéztük az udvarokat, istállókat, haranglábat, kovácsműhelyt, a kiállított korabeli használati eszközöket és tárgyakat.
Tóni bácsi (azaz Berényi Antal) klubunk legidősebb tagja, aki 1933-ban született, többször is megjegyezte, hogy ő még ilyen házban lakott, ezt meg azt a munkaeszközt, gépet még használta is, illetve, hogy az ISKOLA az náluk is pont így nézett ki.
Száz szónak is egy a vége, sok szépet és érdekeset láttunk, azaz megérte. Javaslom mindenkinek!
Aztán megint eleredt az eső, és az idő is elmúlt, úgyhogy bemenekültünk a skanzen portéka boltjába, ami esőmentes hely és egyben az utolsó ajándékvásárlási lehetőség volt. A bevonulás és szétnézés után kivonultunk és ismét buszra szálltunk.
A korai soproni indulás megérte, mivel csak így sikerült a tervezetteket véghezvinnünk és még időben (20.30-kor) – jó hangulatban és egészségben – hazaérnünk.
Arató Csaba
