A Baranya Vármegyei Nyugdíjas Klub kultúrosa az előző évi al-dunai hajókirándulás élménye után a Duna felső szakaszára, a hajdani Római Birodalom határára szervezett hajókirándulást. Sajnos kis nehézséget okozott, hogy most Győrből (Arrabonából) indult a hajó. Így mi csak tranzitszállással tudtuk megvalósítani a programot, Győr vendégszeretetét is élveznünk kellett egy-egy éjszakára.
Egy nyári végi vasárnapon indult el kis csapatunk Győrbe, ahol a szállás elfoglalása és egy finom estebéd elfogyasztása után szabadprogramként mindenki tehetett egy sétát a barokk városban.
Másnap reggel izgatottan vártuk buszunkat a szállás előtt. A csomagok elhelyezése után elfoglaltuk helyünket, és a Bécsi kapu téri kikötőbe mentünk, ahol már várt ránk a 130 éves „Roham” motoros hajó. Ezzel jártuk végig a Rábcát, a Mosoni-Dunát és a Dunát a 1794. folyamkilométertől a 2225. folyamkilométerig, Passauig földön és vízen.
A fenséges tájakon és több zsilipen keresztül történő élményutazást időként szárazföldi programokkal szakítottuk meg. Így megismerhettük az egykori királyi koronázó és törvényhozó várost, Pozsonyt, ékszerdoboz szépségű óvárosának minden zegzugát. Egy rendkívül lelkiismeretes helyi idegenvezető mutatta be nekünk. Áthajóztunk Wachau dunai Paradicsomán, megnéztük annak központját, Krems városát. Elhaladtunk Willendorf mellett, ahol a híres Vénuszról hallhattunk részletes előadást. Aggstein romantikus várához autóbusszal mentünk fel egy izgalmas erdei kaptatón, majd a várból csodás kilátás nyílt az osztrák Duna-kanyarra.
Utunk időnként nagyobb városokat is érintett. Így például megszálltunk Linzben, amelynek nemcsak történelmi óvárosát – beleértve a linzer süteményt –, hanem ipari létesítményeit is megszemléltük. Hajónk folytatta útját a római limes határán, majd az Enns folyó torkolatát elhagyva jutottunk túl az Óperencián, s haladtunk egészen a Dunahurokig. Schlögenben már várta csapatunkat a kikötőben található welness hotel. Itt sajnos az időjárás nem igazán kedvezett nekünk, de azért felkerestük a közelben található római fürdő maradványait. Majd a vacsora elfogyasztása után, aki akarta, kipróbálhatta a welnessfürdőt, a szaunát vagy a gőzfürdőt.
Igaz ugyan, hogy utunk végére az időjárás ősziesre fordult, így felhőkbe burkolózó hegyek között értük el az osztrák-német határt és utolsó, egyben a legrégebi zsilipet. Hamarosan feltűnt a három folyó – az Inn, a Duna és az Ilz – városa, Passau. A városnézésre azonban ismét kisütött a nap, Rövid körutunk során felkerestük a Gizella-kápolnát, első királynénk nyughelyét, aztán a gyönyörű barokk stílusú dómot. Sétáltunk a szűk utcácskákon, élveztük a város hangulatát.
Ez a kirándulásunk is gyorsan és jó hangulatban telt, bár a mindennapos szállodaváltások talán kissé fárasztóak voltak. Viszont így belekóstolhattunk a matrózok életébe, akik mindig úton voltak. Ebben a cikkben éppen csak ízelítőt tudtam adni utunk szépségeiből. A jó hangulathoz kellett az összetartó társaság, a jó beszélgetések is.
Feltöltődve, szép emlékekkel, rengeteg fényképpel tértünk haza.
Fischer Péter
Baranya Vámegyei Nyugdíjas Klub
