A NAVNYOSZ Nógrád Megyei Adószakági Nyugdíjas Klub Betléri kirándulása (2023.10.12.)

Ahogy a programunkban szerepelt, gyülekezett a társaság, hogy az előirányzott 6:50-kor el tudjunk indulni. Ez sikerült is a jól ismert Szeles Trans kisbuszával és megbízható vezetőjével.

Grétike és Margó, nyugdíjas klubunk motorjai gondosan előkészítették az egész napi kirándulást, ami már a meghívón és a mellékelt írásos anyagon is tükröződött. Az egész program percnyi pontossággal volt lebontva, ami elengedhetetlen is volt, hogy tartani tudjuk a tempót.(Mellesleg a megelőző évtizedek is erről szóltak! )

Erre pedig azért volt szükség, mert nagyon sok minden szerepelt a megtekintendők listájában

Füleken beszállt hozzánk idegenvezetőnk, Kalmár Gertrúd(FOTO), aki friss nyugdíjas pedagógus, és elég gyorsan meggyőzött bennünket a rátermettségéről. Szinte azonnal ízes, hibátlan magyar nyelven hozzákezdett az ismertetőjéhez, és ezt bármikor megtette, amikor olyan ponthoz értünk, ami mondanivalóért kiáltott.

Csodálatos időjárást kaptunk, a napsugaraknak csak a masszív ködpaplannal kellett küzdeni, de győzött a Nap!

Így haladtunk serényen 1. úticélunk felé, kirándulásunk névadó helyszínére, Betlér helység felé, útközben Rozsnyót érintve, ahol a visszafelé útra volt tervezve a város főterének megtekintése.

Végre időben megérkeztünk Betlérbe az Andrássy-kastélyhoz. A kastélyt övező gyönyörű parkkal találkoztunk először (FOTO), ahol cimkét kiérdemlő koros, termetes és gyönyörű fák sorakoztak, meg az egész növényzet a gondos hozzáértésről árulkodott. Az egész birtok mára 50 hektárt tesz ki, a kastélyig tartó sétán mindenesetre kilazíthattuk a lábainkat

Aztán feltárult a kastély – ha jól mértem be – dél-nyugat felé tájolt homlokzata.(FOTO). A 18.században a Bebek család hajdani várának alapjain, annak köveit is felhasználva épült. Az újrahasznosítás nem mai találmány!

Megérkezett helyi idegenvezetőnk is, és indultunk a kastélyba. Minden a méltán tekintélyes, népes, sok generációs Andrássy családról, az életmódjukról, gazdagságukről, bölcsességükről mesélt. És szerencséjükről is, hiszen a kastély minden természeti és történelmi csapást túlélt, nem égett le, nem rombolták le. Legfeljebb átépítették. A fogadó csarnokba belépve megcsodálhattuk a falakat díszítő családi portrékat.(FOTO) Az biztos, hogy jelentős létszámú művész kapott alkotói megbízást! A festmények az egész kastélyban szerves részei a berendezésnek, sőt, van egy kiállító terem is, ahol nem a családtagok vannak, nem is az a leglátványosabb, de a legértékesebb műalkotások ott lelhetők fel.(FOTO)

Jelentős könyvtárat is létrehozott a család, Andrássy Leopold alapította 1790-ben. A könyvtár teremben gondoskodott a természetes megvilágításról egy – akkortájt különleges -, tetőablakos megoldással. A beáramló fényt azonban a korabeli nyomtatási-könyvkészítési technológia rosszul viselte, az egész könyvállomány kifakult.(FOTO)

A környék adottságaihoz igazodva a vadászat kedvelt társasági foglalatosság volt, erről lépten-nyomon tanúskodnak a páratlan trófeák a falakon.(FOTO)

A vadászat végeztével a család megvendégelte a jelentős létszámú közreműködőt, és a saját vendéglátói szerepét (is) megkönnyítette páratlanul modern találmányoknak a kastély életébe való beiktatásával. Ilyen volt a melegítőkonyha, melegítő tűzhellyel. (FOTO). A főzés külön épületben történt, lehet, hogy növelte a (tűz)biztonságot is? Az elektromos hálózat kapcsolótáblája (létesítve 1905-ben) ipartörténeti jelentőségű.(FOTO)

A vendégek a 16 db fürdőszoba valamelyikében nemcsak a folyóvizet – a vízöblítéses toilet-et is beleértve – élvezhették, hanem némelyikben a radiátoros központi fűtés kényelmét is. (FOTOK) Ez utóbbi az alkalmazottaknak is kijárt, mármint a fürdőszoba kényelme. Az alkalmazottak egyébként is megbecsülésnek örvendtek a munkáltatóik részéről. Nemcsak az alkalmazottaknak, hanem a birtok összes dolgozójának kijárt a megbecsülés és védelem, amit Ők mindvégig viszonoztak kenyéradóiknak.

A tartalmas kastélylátogatás után éltünk egy kis frissítés lehetőségével a parkban található vendéglátó intézményekben, mielőtt tovább indultunk a 10 perces buszozással elérhető következő úticélunkhoz, Krasznahorkaváraljához, ahol az Andrássy-Mauzóleumot néztük meg.

A parkolóhelyről gyalog lehet megközelíteni a mauzóleumot, az ösvényről rálátás nyílik a jövőre látogatásra kész Krasznahorka várára. A leégett zsindelytető jól láthatóan piros színű, és immáron tűzálló.(FOTO)

Andrássy Dénes választottja, a polgári származású Hablawetz Franciska nem nyerte el a család tetszését, nem fogadták maguk közé, sőt, Dénest apja megfosztotta elsőszülött jogaitól. Dénes feleségül vette Franciskát és hűséges társai voltak egymásnak, sokat jótékonykodtak. Úgy alakult, hogy a nagy vagyont Dénes örökölte. Franciska halála után 1904-ben mauzóleumot építtetett számára nyughelyül, majd halála után 1913-ban itt helyezték Dénest is örök nyugalomra.(FOTO)

Innen már hazafelé irányba tartottunk, de még jó programok voltak hátra.

A következő Rozsnyó város főtere, amely Szlovákia legnagyobb négyzet alakú főtere a középkorból. A főtérnek szó szerint is kiemelkedő eleme, az Őrtorony tövében sikerült elhelyezkednünk. Itt idegenvezetőnk szárnya alá vett bennünket és felkészültségéről tett tanúbizonyságot, sok ismerettel gazdagított bennünket. Elmondta, hogy ez a tekintélyes, polgári jólétet sugalló városkép hogyan alakult ki. A várost körülvevő hegyek érceket rejtettek, amelyek kibányászása, feldolgozása biztosította a város fejlődését, jólétét és gazdagodását. A soknemzetiség is a bányászatra-kohászatra vezethető vissza, hiszen távoli vidékekről kellett hozzáértő bányászokat, iparosembereket idevonzani, akik itt aztán meg is találták számításukat, letelepedtek és továbbadták tudásukat.

Mi sem bizonyítja jobban a boldogulást, hogy a városban szűk területen hét templom áll, különböző felekezeteknek. Városnézésünk végéhez közeledve a téren körbe mentünk (FOTO) a Tesco parkolójában várakozó buszunkhoz. Innen indultunk tovább utolsó állomásunkhoz, Csetnek településre.

Csetnek híressége az evangélikus plébánia temploma (FOTO), ahova mi is igyekeztünk. Helyi idegenvezető is járt a látogatáshoz, szlovákul beszélt, a mi idegenvezetőnk volt a tolmács. (FOTO)

A templom valóban lenyűgöző, 14.századi, gótikus stílusú, háromhajós építmény.(FOTO) A freskók, amelyek különböző korokból származnak, és akár egymásra festve, különleges hangulatot árasztanak. A régészeti feltárás lehetővé tette, hogy egymás mellett kibontva három különböző kor freskóit csodálhassuk meg.(FOTO) A különböző méretű ülőkék rang és testsúly szerint, nagyon eredetiek. (FOTO) A templom orgonái, merthogy 2 is van, egymás felett, emeletesen elhelyezve, szintén nagyon régiek, az egyik 1492-ben készült.

A látnivalók hatása alatt (köszönhetően többek között a Szent Bertalan történetét ábrázoló freskónak) (FOTO) elhagyván a templomot idegenvezetőnk azt mondta, hogy még megmutatná nekünk Gyöngyösi István magyar költő síremlékét a csetneki temetőben. Nosza, nézzük meg!

Elsétálva a szép kis tisztáson álló 14. századi Vízivár (FOTO) mellett, ami ma már teljesen szárazföldi, odaértünk a temetőhöz, és több-kevesebb keresgélés után és idegenvezetőnk emlékeire támaszkodva megtaláltuk a síremléket. (FOTO)

Gyöngyösi István barokk költő, a magyar Ovidius jelzővel is illették, a Balassi Bálintot követő költőgeneráció tagja, itt hunyt el 1704-ben. Ahogy ott álltunk a síremlék mellett, megegyeztünk abban, hogy a költő a mi tananyagunkban nem szerepelt!

Ezt követően, hogy rátaláltunk egymásra a buszunkkal, és a lépésszámláló közel 7 km-t mért adatának ismeretében jól esett beülni és elindulni most már tényleg hazafelé.

Mindnyájan úgy éreztük, hogy ez egy igazán szép, érdekes, látnivalókkal teli kirándulás volt. Köszönet érte minden közreműködőnek!

Szerző:Tanács Erzsébet