Április végén Komáromban folytattuk a megkezdett tavaszi kirándulásainkat. Az idő nem éppen kedvezett, kissé szeles, borús időben keltünk útra tízen 3 autóval, most a tömegközlekedést kizárva, hogy az Észak-Komáromi vár és a Monostori erőd megtekintése is beleférjen időben a napunkba.
A határ átlépését követően Észak-Komárom szép történelmi belvárosában tettünk egy nagy sétát, megtekintettük a Jókai szobrot, múzeumot, Szent András-bazilikát, Klapka György teret, Európa – udvart. Rendkívül szép Észak-Komárom történelmi városközpontja.
A Vár kizárólag idegenvezetéssel tekinthető meg, mely jellemzően naponta 3 időpontban indul. Mi a 11 órás indulással tudtunk bemenni.
Az észak-komáromi Központi Erőd a város legnagyobb történelmi műemléke. Ez az egyedülálló erődítmény Közép-Európa legnagyobb erődrendszerének része, amely a Szlovák Köztársaság és Magyarország területére is kiterjed.
Az erődrendszer legrégebbi része, az ún. Öregvár, a 16. században épült az egykori középkori vár helyén. A 17. században az ún. Újvárral bővült ki. A két erőteljes földrengés után, melyek a 18. században sújtották, az Erőd elveszítette katonai jellegét. I. Napóleon francia császár katonai győzelmei hatására azonban a XIX. század elején felújították és kibővítették, így az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb erődrendszerévé vált, amely szükség esetén akár 200 000 főnyi hadsereg elszállásolását is biztosítani tudta.
Az Erőd a Monarchia felbomlása után is megőrizte katonai jellegét, egészen 2003-ig, amikor Komárom Város tulajdonává vált. Azóta fokozatosan történik az Erőd helyreállítása, és kapui egész évben nyitva állnak a látogatók előtt.
Kora délután visszatérve Magyarországra, a Monostori erődöt tekintettük meg.
A szabadságharc leverése után az osztrákok – a korábbi terveknek megfelelően – újból hozzákezdtek az erődrendszer kiépítéséhez, melyhez felhasználták az ostrom során szerzett tapasztalatokat is. A vár körülzárása egyértelműen bizonyította, hogy szükség van a Duna jobb partján olyan védművek megépítésére, amelyek meg tudják akadályozni, hogy az ellenség tüzérsége tűz alá tudja venni a bal parti erődöket, és folyamatosan biztosítani tudja a két part közötti összeköttetést.
Az 1850-ben elkezdődött építési munkálatok felölelték a komáromi erődegyüttes teljes vertikumát.
A nagyarányú építkezés első, legnagyobb üteme 1871-ben befejeződött, a Monostori erőd elkészültével.
Ezt követően 1871-77 között megépült az Igmándi erőd, ezzel a komáromi erődrendszer teljessé vált.
A komáromi erődrendszer létjogosultsága az elkövetkező években megkérdőjeleződött. A XIX. század végére felgyorsult a haditechnika – ezen belül a tüzérségi eszközök – fejlődése, mely megkövetelte volna az erődrendszer védőképességének felülvizsgálatát és a megváltozott körülményekhez igazodó átépítését. Erre azonban nem került sor. Üteme 1871-ben befejeződött, a Monostori erőd elkészültével. Ezt követően 1871-77 között megépült az Igmándi erőd, ezzel a komáromi erődrendszer teljessé vált.
Az erődben a monarchia idején főleg igáslovakat tartottak. Napjainkra a 155 etetőből csupán 12 maradt épen, a többi a Szovjet Hadsereg pusztításának esett áldozatul. A legénységi szárny 20-30 fős szobáiban a katonák voltak elszállásolva.
1945 és 1990 között a Monostori erőd a Szovjet Hadsereg használatában állt. Az erődöt lőszerraktárrá alakították, az óriás épületegyüttesben több ezer vagonnyi hadianyagot tároltak. A lőszert vasúti pályán szállították az erőd udvarára.
Élményekkel gazdagodva autóztunk vissza a késő délutáni órákban Tatabányára. Az élmények mellett jó volt találkozni, beszélgetni a programon éppen részt vevő volt kollégákkal.
Csak ajánlani tudom fenti programunkat.
Már tervezzük a májusi kirándulásokat is.
Harmat Ferencné, Klubvezető
NAV NYOSZ Komárom-Esztergom Vármegye Adóügyi Nyugdíjas Klub
