Kedves Klubtársaim!
„Kétszáz évvel ezelőtt 1823-ban elsőként Magyarországon, a miskolci polgárok saját akaratukból, forintot forint mellé téve építették fel az ország első kőszínházát, amelyre az egész magyar nemzet büszke volt, de ott és akkor a miskolciak önmagukra lehettek a legbüszkébbek. Széchenyi István, a legnagyobb magyar, akkor így írt rólunk: „…ámbár nagyon szomorú, hogy olly nagy Hazánkba csak Miskolcon áll egy olly intézet, amely a nagy célnak megfelelendő… mégis örül a szívem, hogy valahol már a kezdet megvolt.”
A kezdet Miskolc volt. Az első Miskolc volt. A legbüszkébb város Miskolc volt. És mindez azért, mert kétszáz éve elődjeink önzetlen adományaiból megépült városunk büszkesége a Miskolci Nemzeti Színház.
A kétszáz év alatt a magyar színjátszás legnagyobbjai öregbítették színházunk, városunk hírnevét: Déryné Széppataky Róza, Latabár Endre, Latabár Árpád, Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva, Somlay Artúr, Sulyok Mária, Őze Lajos, Bilicsi Tivadar, Mezey Mária, Agárdy Gábor, Bessenyei Ferenc, Komlós Juci, Galambos Erzsi, Margitai Ági, Nagy Attila, Sztankay István, Lázár Kati, Blaskó Péter, Tímár Éva, Igó Éva, Gáspár Tibor, Görög László, Máhr Ági, Simon Zoltán, Mészöly Anna, Bodoky Márk, Harsányi Attila, Fandl Ferenc… és még nagyon nagyon sokan…
Kétszáz év: Mennyi taps, nevetés, könny, mennyi vitákat gerjesztő kérdés, gondolat, mennyi lélek, mennyi szépség, mennyi fájdalom, mennyi katarzis.
De a színház nyitva akar maradni:
Nyitva maradni és játszani, mert ez a hivatásunk, ez a küldetésünk, erre esküdtünk fel!
Nyitva maradni és játszani, mert tartozunk ezzel elődjeinknek, akik felépítették ezt a színházat és akik kétszáz éve a legbüszkébb várossá tették Miskolcot.
A színház egy városban a reményt jelenti. A színház megszűnésével a városban a remény szűnik meg. Az nem lehet, hogy a 200. évfordulóját bezárva kezdje az ország első kőszínháza. Ha az első bezár, annak súlya lesz az egész magyar kultúrára nézve. Az elsőnek nyitva kell maradnia. Ebben kérjük a segítségüket. Az ország első kőszínháza nem ünnepelheti 200. évfordulóját zárt ajtók mögött, közönség nélkül.
Ilyen időkben a legcsekélyebb mértékű anyagi támogatás is sorsdöntő lehet. Éppen ezért arra kérjük Önöket, hogy ne hagyják, hogy a válság hullámai átcsapjanak színházunk óratornya felett!
Fogjunk össze, akárcsak elődjeink kétszáz éve és segítsük a Miskolci Nemzeti Színházat!”
A fenti felhívás jelent meg a színház honlapján, az újságokban, utalva a színház anyagi nehézségére.
A klub rendszeres színházba járó tagjai olvastak a felhívásról és azonnal csatlakoztunk. Az adományok összegét átutaltuk a színház által megadott számlaszámra. Köszönet klubtagjainknak, hogy támogatták a színházunkat, ahol a NAV NYOSZ Borsod megyei Adóügyi Klub neve is felkerült a büszkeség táblára!
Gregorné Abonyi Ilona klubvezető
