Nem tudom ki kezdeményezte, én Netye Mihálytól hallottam, hogy szervezzünk kiállítást a Mátyás utcában, ahol bemutatjuk tagjaink alkotásait. A Mini Galéria nem arra lett volna hivatott, hogy versenyeztesse az alkotókat, hanem arra, hogy bemutassa a műveket, lemosva ezzel a lélekről a mindennapok porát. (Pablo Picasso után szabadon.) Az ötletet nem követhette tett, mert a járványhelyzet miatt a Szövetség korlátozta a Mátyás utca használatát és leállította a központi, csoportos rendezvények szervezését. Így került sor arra, hogy az időközben elindított Facebook oldalon meghirdettem a Galéria virtuális változatát annak érdekében, hogy az összetartozás érzése fennmaradjon, a művészet szépsége, ha korlátozottan és másként is, de érvényesüljön. A felhívásra 7 társunk jelentkezett. Köszönet érte. A portré-riport sorozattal a „bátrakat”, az alkotókat mutatom be, névsor szerinti sorrendben. A cikk elsődlegesen a „Mi lapunk” számára íródott, de terjedelme meghaladta a rendelkezésre álló lehetőséget, így a lap szerkesztőjével egyetértésben a honlapot választottuk a megjelenés helyéül úgy, hogy beharangozzuk mind a Facebook oldalon, mind a lapunkban. A kérdéseket én (Horváth Attila, rövidítve HA) teszem fel, melyre az alkotók igyekeznek röviden válaszolni.

A hetedik „portré”

Wágnerné Patak Katalinról (PK)

HA: Hol dolgoztál?

PK: A Pest megyei Adóigazgatóság Ellenőrzési főosztályán kezdtem 2000. augusztus 1-én, vizsgálat előkészítő szervező voltam, a mostani besorolás szerint ellenőrzési ügyintéző II. kategória – azt hiszem. Szerencsésnek érzem magam, mert az átszervezéseknél a főosztályt egyben mozgatták kicsi változtatásokkal.

HA: Mikor mentél nyugdíjba?

PK: Több átszervezés után a Dél-budapesti igazgatóságról mentem nyugdíjba 2016. április 22-én.

HA: Tagja vagy-e valamelyik klubnak?

PK: A Dél-budapesti nyugdíjas klub 2018 márciusában újra szerveződött, azóta tagja vagyok, talán mondhatom, hogy az egyik alapító tagja. A klub Facebook oldalára mappákba rendezve a közös eseményekről készült saját, ill. a tagok által készített képeket szerkesztem. Részt veszek a programok szervezésében, főleg a főzéssel összekötött eseményekkel kapcsolatban.

HA: Van a Szövetségben megbízatásod?

PK: Július óta a klub pénztárosi teendőket végzem.

HA: Van-e egyéb civil tevékenységed?

PK: Nincs.

HA: Milyen hobbijaid vannak: Miért azok?

PK: Kézimunkázni már gyerekként kezdtem. Anyukám megtanította a szabadidő hasznos eltöltését.

Sokat kötöttem a gyerekeknek. Szinte mindent megcsináltam a kesztyű és zokni kivételével.

Próbálkoztam a varrással is, kisebb nagyobb sikerrel.

Divat lett a hímzés, mindenki hímzett, általában kalocsai terítőket. Ezt is megpróbáltam, szerettem, sokat varrtam. Egy idő után lecsengett ez a divat is. Pár évvel ezelőtt újra divat lett a hímzés, pólókra, nadrágokra varrtam kalocsai és matyó mintákat.

Az egyik fiatal munkatársnőm megmutatta gobelin faliképét, amit ő varrt. Kedvet kaptam hozzá, a varrás technikáját már félig ismertem, mivel keresztszemes kézimunkát is varrtam már.

Amikor nyugdíjba készültem megfogadtam, hogy megtanulom a papírfonást. Ez a technika megegyezik a kosárfonással, csak papír alapanyagból készül. Ez egyben újra hasznosítás is, hiszen újságpapírból készül.  Nekem még nagyon sokat kell tanulni, gyakorolni.

Szeretek mindenféle kreatív technikát, pl. szalvétatechnika, szódabikarbóna gyurma, articsóka technika stb.

HA: A családban, ismerőseid körében van-e a hobbijaidnak előzménye, van- e követője?

PK: Anyukámtól örököltem a kézimunkázás szeretetét. Amit tudtunk mindent megcsináltunk magunknak, ennek anyagi okai is voltak.  Munkatársaimtól is tanultam. Két fiam van, nekik más az érdeklődési területük.

HA: Miként szereztél tudomást a Mini Galériáról?

PK: A NAV NYOSZ Facebook oldaláról.

HA: Miért döntöttél úgy, hogy részt veszel benne?

PK: Sokat gondolkodtam rajta, nem szoktam mutogatni a kézimunkáimat. Nyugdíjas klubtársaim unszolására jelentkeztem.

HA: Az elismerések ösztönöztek-e a további alkotásokra?

PK: Ha másnak is tetszik az általam készített kézimunkám az nagyon jó érzés.

HA: Jó ötlet-e a virtuális galéria?

PK: Igen, tetszik. A mappában nem látni minden képet.

HA: Hova kerülnek műveid?

PK: A gobelinjeim többsége itthon van, kirakva a falakra, 23 db. Többet varrtam ajándékba, kb. 12 db-ot. Egy nagyon jó munkatársnőmnek besegítettem a varrásba, mert a keze fáj. Befejeztem egy háromnegyed részig kész képet és kivarrtam egy egészet.

Karácsony és húsvét előtt mindig meglátogatom a volt munkatársaimat és viszek nekik kis apró ajándékot, amit én csinálok. Kb. 60 db készül ilyenkor, az egész főosztályt megajándékozom.  Ezek mostanában papírfonással készült apróságok.

Az idei év a kivétel, az ajándékok dobozban pihennek, nem tudtam odaadni őket.

Az ajándékok apropóján azt javaslom, hogy bár arról volt szó, hogy a Mini Galériában résztvevő első három helyezett kap egy kis jelképes ajándékot és egy emléklapot, jelen helyzetben szerintem az emléklap elég lenne. Kapjon mindenki, aki részt vett a bemutatkozásban. Ez nem verseny, a különböző technikákat nem lehet és nem is szabad összehasonlítani. A cél az, hogy a nyugdíjas munkatársak megmutassák alkotásaikat bármi is az.

HA: Az apró ajándékok egyik része itt pihen nálam a polcon. Még a nyáron megvettem Balatonfüreden egy kerámia sátorban. A másik része nem került megvásárlásra, mert akkor már tudtuk, hogy elmarad a nyárbúcsúztató és főzőverseny, illetve sejthető volt, hogy nem lesznek központi rendezvények. De nincs elfeledve, viszont ötletem sincs, hogy mikor és hogyan kerülnek el a résztvevőkhöz. Az Emléklapot rövidesen elküldöm interneten mindenkinek.

HA: Köszönöm, hogy válaszaiddal bemutatkoztál a honlap olvasóinak. Kívánom, hogy munkáid továbbra is szerezzenek neked és nekünk is örömet.

HA: Részt vennél-e egy következő galériában?

PK: Igen.

HA: Köszönöm, hogy válaszaiddal bemutatkoztál a honlap olvasóinak. Kívánom, hogy munkáid továbbra is szerezzenek neked és nekünk is örömet.

Lejegyezte: Horváth Attila