Bevezetés

Nem tudom ki kezdeményezte, én Netye Mihálytól hallottam, hogy szervezzünk kiállítást a Mátyás utcában, ahol bemutatjuk tagjaink alkotásait. A Mini Galéria nem arra lett volna hivatott, hogy versenyeztesse az alkotókat, hanem arra, hogy bemutassa a műveket, lemosva ezzel a lélekről a mindennapok porát. (Pablo Picasso után szabadon.) Az ötletet nem követhette tett, mert a járványhelyzet miatt a Szövetség korlátozta a Mátyás utca használatát és leállította a központi, csoportos rendezvények szervezését. Így került sor arra, hogy az időközben elindított Facebook oldalon meghirdettem a Galéria virtuális változatát annak érdekében, hogy az összetartozás érzése fennmaradjon, a művészet szépsége, ha korlátozottan és másként is, de érvényesüljön. A felhívásra 7 társunk jelentkezett. Köszönet érte. A most elinduló portré-riport sorozattal a „bátrakat”, az alkotókat mutatom be, névsor szerinti sorrendben. A cikk elsődlegesen a „Mi lapunk” számára íródott, de terjedelme meghaladta a rendelkezésre álló lehetőséget, így a lap szerkesztőjével egyetértésben a honlapot választottuk a megjelenés helyéül úgy, hogy beharangozzuk mind a facebook oldalon, mind a lapunkban. A kérdéseket én (Horváth Attila, rövidítve HA) teszem fel, melyre az alkotók igyekeznek röviden válaszolni.

Az első „portré”

Cseh Istvánné Gizikéről (CSI)

HA: Hol dolgoztál a szervezetben?

CSI: Én még az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Heves Megyei Igazgatóságának Gazdasági Osztályán kezdtem dolgozni 1987. június 15-étől, majd az Adóalany-nyilvántartási Osztályon végeztem feladataimat 21 éven keresztül, egészen a nyugdíjazásomig

HA: Mikor mentél nyugdíjba?

CSI: Engem is utolért a nyugdíjazás lehetősége, így 2008 őszétől már nyugdíjas vagyok. Ezt eleinte alig hittem el, és alig tudtam elfogadni, mert hozzászoktam a nyüzsgéshez, az állandó feladatok elvégzéséhez.

HA: Tagja vagy-e valamelyik klubnak?

CSI: Miután nyugdíjba mentem, pár évre rá, pontosabban 2012 őszén megkeresett a volt munkahelyemről az Igazgató Asszony, hogy volna-e kedvem létrehozni és működtetni a nyugdíjas társakkal együtt egy nyugdíjas klubot. Elvállaltam, amit azóta sem bánok, hiszen minden klubösszejövetelen látom, hogy a nyugdíjas társaim milyen szeretettel jönnek a foglalkozásokra, hogy végre találkozhassunk egymással és beszélgethessünk a régi és új dolgokról.

HA: Van a Szövetségben megbízatásod?

CSI: A klubnak a kezdetek óta, vagyis 2012-től a vezetője vagyok, amelyben már egyszer a nyugdíjas társaim újra bizalmat adtak nekem a további munkához.

HA: Van-e egyéb civil tevékenységed?

CSI: Igen, van. A Magyar Vöröskereszt Heves Megyei Szervezetének vagyok tagja, több mint 44 másik klubtársammal együtt. Mint önkéntes munkát végzőket a NAV Alapszervezeteként tartanak nyilván bennünket. A klubtársaimmal együtt takarítást végeztünk a Szala-parton 3 alkalommal is, diákvéradásokon rendszeresen részt veszünk 2-3 társunkkal segítve a fiatalokat a nyomtatványok kitöltésével és eligazításával. Rászoruló családokat támogattunk már több alkalommal, Élelmiszeradomány gyűjtést végeztünk a Tesco-ban, minden évben nyáron 24 gyermek nyári táboroztatásában veszünk részt, műanyagkupakokat gyűjtünk a beteg gyermekek támogatásához, ősztől-tavaszig melegétel-osztáson veszünk részt a hajléktalanok számára, és még sorolhatnám a többit is, mikor milyen önkéntes munkához van ránk szüksége a Vöröskeresztnek.

HA: Milyen hobbijaid vannak? Miért azok?

CSI: Hobbijaim? A sok egyéb feladatok mellett már alig marad idő a hobbijaimra, de azért akad egy-kettő. Nagyon szeretek a „kiskertemben” dolgozgatni, ami 630 m2, minden van benne, zöldségek, fűszernövények, gyümölcsfák, szőlő. A metszéstől, a fűnyírásig, a permetezésig, a RK2-es kapálógéppel való munkát mind én végzem el, elég sok időt elvesz tőlem, de szeretek kint lenni a jó levegőn.

A másik hobbim pedig a gobelin képek varrása, amely nagyon megnyugtató számomra. Amikor a kezembe veszem az anyagot, szinte kikapcsolok, minden figyelmemet csak a varrás veszi el. Már több mint 15 képet készítettem el, és a jövőben is tervbe van véve még egy pár darab kép kivarrása.

HA: A családban, ismerőseid körében van-e a hobbijaidnak előzménye, van-e követője?

CSI: A családban nem igazán van követője a munkámnak, de a volt munkatársaim között Dérné Mikó Ilona, aki már több mint 72 db képet varrt ki és Gelsei Mártika is több szép képpel dicsekedhet, aki szintén részt vett a Mini Galéria pályázatán is. Mind a ketten részt vettek már más pályázatokon is a képeikkel, ahol szép eredményeket értek el, díjazásban részesültek.

HA: Miként szereztél tudomást a Mini Galériáról?

CSI: Minden nap figyelemmel kisérem a Facebook oldalon, a honlapon a NAV NYOSZ kiírásait, pályázatait, ahol is olvastam a felhívást a Mini Galériára való jelentkezésre, különféle kézimunkák pályáztatására. A pályázati felhívásról természetesen tájékoztattam a klubtársaimat is, így adódott, hogy Gelsei Mártikával együtt tettük közzé a gobelin képeinket.

HA: Miért döntöttél úgy, hogy részt veszel benne?

CSI: Úgy gondoltam, ha nekem tetszik a gobelin képek készítése, varrása, a sokszínűség és a valósághű képek tűvel és cérnával való létrehozása, hátha más is kedvet kap hozzá és a nyugdíjas szabadidejüket ilyen formában is hasznosan tölthetik el.

HA: Az elismerések ösztönöztek-e a további alkotásokra?

CSI: Nem tagadom, hogy jól esett az elismerés, és ösztönöz az újabb és újabb gobelin képek elkészítésére. Amikor ránézek a bekeretezett képeimre a sok-sok befektetett idő jut róla eszembe, na és a látványa, ami nekem nagyon tetszik. Sajnos mostanában kevés időm jut a varrásra, de a reményt nem adom fel, hogy még sok szép képet alkothassak varrásommal!

HA: Jó ötlet a virtuális galéria?

CSI: Nagyon jó ötletnek tartom, hiszen (mint klubtagok) ebben az egészségügyi helyzetben sem maradtunk magunkra, hanem ilyen pályázati felhívássokkal (gondolok itt még a fotópályázatra, stb. is) késztetnek bennünket arra, hogy legyen lehetőségünk a hasznosan eltöltött szabadidőnk eredményeinek, munkáinak a bemutatására, és természetesen arra, hogy mások is láthassák munkáinkat a Facebook oldalon, honlapon. Én nagyon megörültem ennek a lehetőségnek, mert mások munkáival is megismerkedhettem és gyönyörködhettem szebbnél szebb alkotásokban (festészet, bőrművesség, kerámia, stb.).

HA: Hova kerülnek műveid?

CSI: A gobelin képeim a saját lakásunkat díszítik, ahol nap, mint nap láthatom őket. Mindegyik létrehozása előtt volt valami esemény, ami arra késztetett, hogy hozzá kezdjek a kép varrásához. Így, ha rájuk nézek, van mire visszaemlékezni.

HA: Részt vennél-e egy következő galériában?

CSI: Ha volna rá lehetőségem, biztosan nem hagynám ki a részvételemet, már csak azért sem, mert az előző alkalommal nem tudtam minden képet bemutatni. A másik dolog pedig, hogy talán így mások is kedvet kapnának az előző galérián bemutatott képek kapcsán, hogy ők is megmutathassák munkáikat, alkotásaikat mások örömére is.

HA: Köszönöm, hogy válaszaiddal bemutatkoztál a lap olvasóinak. Kívánom, hogy munkáid továbbra is szerezzenek neked és nekünk is örömet.

CSI: Még azt szeretném elmondani, hogy én meg azt köszönöm a Mini Galéria szervezőinek, hogy lehetőséget biztosítottak arra, hogy az általunk készített alkotásokat országosan megtekinthették és láthatták más klubtársak is.

Lejegyezte Horváth Attila

Rövidesen folytatom a többi alkotó bemutatását, őket már eleve ebben a formában, azaz a honlapon, de rájuk is fel fogjuk hívni a figyelmet a lapban és a facebook oldalon.