Június első hetében a nógrádi adóági klub tagjai is átélhették azt a boldog pillanatot, amikor megcsörrent, vagy zenélni kezdett a telefonjuk, és szelíd hangján klub vezetőjük, Gréti jelentkezett. Örömmel tudatta, hogy a vezetőség személyes találkozót szervez június 8.-ra.

Ezt követően mindannyian arra készültünk, hogy a jeles napon, feltétlenül megjelenhessünk a nagyon várt találkozón.

Salgótarján egyik legszebb részén a gyermektáborban 19 en jóval a kezdési idő előtt megérkeztünk. Néhányan, halaszthatatlan családi feladatok miatt, nem tudtak osztozni velünk, a visszatérés örömteli, de mégis valami leírhatatlan érzésekkel átitatott, első pillanataiban. Boldogság az arcokon, szemekben, – “de jó, hogy újra együtt vagyunk”, – de még érződött a lelkek mélyén, az  elmúlt hónapok ezernyi, gyötrő megpróbáltatása.

Szerencsére volt köztünk egy csodálatos, rokonszenves természettel megáldott klubtagunk, aki kiegyensúlyozott derűjével, rövid idő alatt teremtett újra “klubos” hangulatot.

Már ebben a konszolidált helyzetben érkezett klubnapunkra Gaál Zoltán igazgató úr, (pártóló tagunk) akit szeretettel, nagy tapssal fogadtunk, mert megmenekült a Covid-19 szörnyeteg karmai közül.

Gréti köszöntötte őt, és Kotroczóné Lengyel Enikőt, a hivatal humánpolitikai osztályának munkatársát, -aki szintén pártoló tagja a csapatnak- valamint a megjelent klubtagokat, majd ismertette napirendünk menetét. Beszámoló az elmúlt évről, új vezetőség választás, ez évi tervek, a tagság kéréseit, észrevételeit figyelembe véve, végül az elmaradhatatlan közös ebéd.

A “hivatalos” részt hozzáértő rutinnal rendeztük, hogy minél hamarabb az egymás közti beszélgetéseké lehessen a “fő napirend. Profi módon végezte munkáját a jelölő bizottság.

Az előzetes online javaslatok után egyhangúan választottunk 2 fő régi-új vezetőségi tagot, és 1 fő új vezetőségi tagot, a kultúrfelelőst, aki megköszönte a vállalt feladataihoz kapott bizalmat, és elődje 8 éven át szeretettel végzett értékes, felejthetetlen munkáját.

Gaál Zoltán igazgató úr a hivatal jelenlegi munkájáról,  és a változásokról szólt néhány percben.

Klubvezetőnk lezárta a taggyűlést, következtek az egyéni “beszámolók” a bezártság alatt átélt szívszorító történetekről, szerencsés “átvészelésekről”, örömteli családi hírekről, gyermekeinkről, unokáinkról.

Jó volt látni, hogy nőtt férfi klubtársaink száma, ami igényként veti fel, hogy számukra is szervezzünk hasonló összejöveteli lehetőséget, mint a lányoknak a „bütykölde”.

Gyermektábori vendéglátóink ízlésesen berendezett, patyolattiszta helyiségben tálalták számunkra a kifogástalan ebédet, annak részeként a csodálatos palóc meggyes rétest, amely “úgy reszketett, mint a vizslási harmat”, ahogy ez a palóc anekdotákban ránk maradt.

Következett a gyönyörű természeti környezetben eltöltött mai naptól, és  az azt megelőző sokszor fájdalmas időszaktól való búcsúzkodás. Kézszorítások, ölelések, integetések, sok-sok szeretettel.

Megtörtént hát a nagy visszatérés, mert “az élet él, és élni akar”!

 

Szilágyi Gáborné (Nógrád Adóági Klub  kultúrfelelős)