A tegnapi napon (2025.11.19. -én szerdán) Ócsán jártunk és megtekintettük a Református Templomot és a Tájházi látnivalókat! Két csoportra osztva felváltva két idegenvezetővel jártuk be a látnivalókat! A szervezés nagyon jó volt, mert a vasútállomástól két busz vitte a csoport Tagjait, hogy ne kelljen sokat gyalogolni! Nagyon élvezetes volt a két idegenvezető ismertetője a látnivalókról és történetükről! A program befejezése egy helyi étteremben folytatódott, ahol kellemes kiszolgálásban volt részünk és finom gulyásleves és lekváros palacsinta volt a menü! Nagyon finom volt!!! Az ebéd után a buszok visszavittek a vonatállomásra és aztán a vonattal irány haza! Nagyon kellemes és élményekben gazdag programunk volt! És csodálatos napsütéses időnk volt!!!! Méltó befejezése a 2025 évnek! Köszönjük a Vezetőségnek!!!
Ócsai Tájház
A vidék látnivalókban talán leggazdagabb része az Ócsai Tájvédelmi Körzet részét képező ócsai Öregfalu. A település központja máig megtartotta eredeti szerkezetét, régi stílusú házait, több száz éves Árpád-kori templomát és élő néphagyományait. A természeti értékek mellett kultúr-, és vallástörténeti, valamint néprajzi értékeket mutatunk be az idelátogatóknak. A XIII. századi román stílusú, háromhajós, kereszthajós bazilika és a XVIII. századot idéző tájház együttes igazi időutazásra hívja a látogatókat.
Ócsai református templom:
Az ócsai református templomot a 13. század elején építették, és bár számtalan átépítésen és felújításon esett át az évszázadok alatt, mégis ez középkori, román stílusú templomépítészetünk egyik legépebben megmaradt emléke. Nem csak látványa lenyűgöző, de a szentélyében feltárt Árpád-kori freskók is egyedülállóak.
A hatalmas, lenyűgöző precizitással tervezett és épített templom pontos keletkezési idejét és alapítóját nem ismerjük, de feltételezhetően a 13. század elején történt, mivel egy 1234-ben született egyházi iratban már megemlítik. Ekkoriban Ócsa környéke királyi birtok volt, ezért lehetséges, hogy II. András alapította a francia premontreiek kolostorát.
Az 1120-ban, Franciaországban alapított rend nagyon hamar megjelent Magyarországon is. A legrégibb ismert premontrei monostor jegyzék szerint 1235-ben a magyarországi rendtartomány húsz férfi- és két női monostorból állt. A rend jellemzően városokban vagy forgalmas helyek közelében építkezett, és feladatuk közé tartozott a prédikálás és a lelkipásztori szolgálat ellátása is. Az 1200-as évek elején épült, Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelt ócsai templom ezért a rend előírásainak megfelelően a plébániatemplom szerepét is betöltötte.
A háromhajós, keresztházas bazilika nyugati homlokzatán két tekintélyes torony emelkedik, de szokatlan módon nem itt, hanem az északi és déli mellékhajóból nyíló kapukon keresztül lehet belépni a templomba. Keleten a főszentélyt két alacsonyabb mellékszentély veszi körül. Az északi és déli homlokzatot a kereszthajó faltömbje osztja két-két szakaszra. Nyugat felé mindkét oldalon egy-egy sekrestye csatlakozik a keresztház tömbjéhez. Belül a 36 és fél méter hosszú főhajót oszlopos árkádsorok választják el a mellékhajóktól: négy nyolcszögű és négy hengeres tagozású pillért figyelhetünk meg.
A templom története
A tatárjárás után – amely hatalmas pusztítást okozott az épületben – IV. Béla visszatelepítette a premontreieket, akik kora gótikus stílusban építették újjá a templomot. A kolostor, hasonlóan a többi premontrei prépostsághoz, a 15. századra fokozatosan elnéptelenedett, részben a törökök előrenyomulása, részben a reformáció térnyerése miatt.
A romos, rossz állapotban lévő, elhanyagolt templom 1560-ban került a reformátusok tulajdonába, az 1600-as évek elejére az egész falu református hitre tért. A török megszállást az épület szerencsére túlélte, volt, hogy mecsetként használták.
Mikor 1664-ben tatár csapatok felgyújtották a tetőszerkezetet, a károkat anyagi fedezet hiányában nem tudták helyrehozni, így több évtizeden keresztül az épület nagy része, többek közt a templomhajók fedetlenül álltak.
A megmenekülő műemlék
Az 1770-es években következett be a fordulat, amikor a faluban újra kialakuló katolikus közösség a középkori templom köveit szerette volna felhasználni új templomuk építéséhez. Szerencsére gróf Teleki József ekkoriban vásárolt telket Ócsán, és szívügyének érezte a templom sorsát. Támogatásával – és Mária Terézia királynő személyes engedélyével – a református egyház 1773 és 1777 között restaurálta az épületet, és bizonyos részeit újjáépítette. Valószínűleg nem kis részben ennek is köszönhető, hogy ma nem romként láthatjuk ezt a csodás műemléket, hanem működő templomként.
A sors azonban továbbra sem volt kegyes, mivel hol villámcsapás, hol tűzvész vagy tetőbeomlás nehezítette az állagmegóvást. A 19. század végén és a 20. század elején több helyreállítási munka is folyt, az egyik alkalmával a nyugati tornyokat egy emelettel megemelték.
1902-ben egy nem várt felfedezést is hozott a főszentély meszelése. A festékréteg alatt a templommal nagyjából egyidős, tehát 13. századi freskó maradványai kerültek elő. Az összefüggő falképegyüttes az apostolokat ábrázolja, a szentély északi ívén pedig Szent Miklós, a délin Szent György látható. A presbitérium északi falán a Szent László-legenda jeleneteit ábrázolták, vele szemben az Utolsó ítélet töredékes ábrázolása látható.
Az alapos régészeti feltárásra és műemléki helyreállításra csak a 20. század vége felé került sor. 1986 és 1994 között nyolc évre bezárták a templomot, eközben új tetőszerkezetet kapott, kijavították az összes faragott kődíszt, helyreállították a freskót és a padozatot is. Az ásatás során a templom északnyugati végénél találták meg a mára már teljesen elpusztult kolostor nyomait. A különálló, emeletes épületet a reformátusok feltehetően parókiának használták, amelyet keskeny körítőfal kötött össze a templommal.
A templom restaurálásával egy időben a templomkertet és a körítőfal több részletét is feltárták, rendezték a templom környezetét, valamint kialakították a belső parkot is.
Grivant József
A Kelet-Budapesti Klub tudósítója
