A mai napon (2023.06.16) Nyugdíjas Csoportunk első fele, a fele létszám is két csoportra osztva, két idegenvezetővel megtekintettük a kiállítást, amely nagyon kulturáltan, tágas termekben van megrendezve. Csoportunk nagyon kedves hölgy idegenvezetővel és jó vezetéssel ismerte meg a festő művészetét, történetét. A bejutás volt kissé bonyodalmas, mert a bejáratnál, a jegyek megvásárlása előtt, a személyazonossági igazolványok beszedésével ellenőrizték a 70 év felettiek létszámát és a várakozásunk alatt egy túlságosan aktív női alkalmazott vegzált ott Bennünket! Most ide álljunk, oda menjünk, ott várakozzunk, mintha egy rosszul viselkedő iskolás csoport lennénk! De aztán sikerült helyre igazítanunk! Mindent egybe véve nagyon kellemes élményekkel távoztunk!
————————————————————
A magyar festészettörténet egyik legérdekesebb és legeredetibb figurája, Csontváry Kosztka Tivadar 170 éve született.
Annak ellenére, hogy Csontváry műveit ma már úgy rajongjuk körbe, mint Szinyei, Van Gogh, Picasso vagy El Greco alkotásait, saját korában egyáltalán nem számított népszerűnek, sőt egészen későn, csak 41 éves korában kezdett el rendszeresen festeni. Eredetileg gyógyszerésznek tanult, egy iglói patikában helyezkedett el, amit elsőre lehet, hogy nem gondolt nagy jelentőségűnek, mégis ez hozta el a fordulópontot az életében.
1880. október 14-én, egy szép őszi délutánon csak úgy kedvtelésből lerajzolta a patikával szemközti ökrös szekeret. A rajz láttán a patikavezető ámulatában felkiáltott: „Hisz maga festőnek született!” Ezután pedig Csontváry még egy kinyilatkoztatást is vélt hallani, mely szerint ő lesz a világ legnagyobb festője, nagyobb Raffaellónál.
Innentől fogva kezdett tudatosan készülni a festői pályára, egész életét arra tette fel, hogy megtalálja és megfesse a „nagy motívumot”, hivatásának tekintette, hogy a természet életenergiáját képes legyen megjeleníteni. Gyógyszertárat nyitott Gácson, hogy legyen pénze a festészetre és a velejáró utazásokra. Bejárta a mediterrán világot, volt Nápolyban, Szicíliában, Dalmáciában, Németországban, Bosznia-Hercegovinában, Libanonban, Egyiptomban, Palesztinában – szinte a végtelenségig sorolhatnánk, merre járt, bizonyos helyekre többször is visszatért.
Persze elutazott Rómába, és a Vatikánban is járt, hogy megnézze a legnagyobb vetélytárs, Raffaello műveit – ezektől nem volt annyira elragadtatva. Mesterének Munkácsy Mihályt szerette volna, hiszen vonzották az ő monumentális művei, de sajnos Párizsban elkerülték egymást. 1894-ben iratkozott be Hollósy Simon müncheni iskolájába, hogy megtanuljon rendesen rajzolni. Művészi vénája már itt megmutatkozott, ugyanis az egyszerű vázlatok helyett részletesen kidolgozott, érzékeny modellrajzokat készített. Ezek külön szekciót kaptak a Csontváry 170 tárlaton, ahogy a legelső, korai festményei is, melyeken madarakat és lepkéket láthatunk.
Ahogy a 45 mű között sétáltunk, feltűnt, hogy minden festménye ragyog, s noha eddig úgy véltük, hogy Szinyei Merse Pál az, aki képes volt a ragyogást is megfesteni a képein, rájöttünk, hogy Csontváry még nála is erőteljesebben használja a színeket. A legváltozatosabb formában jelenítette meg festményein a fényeket, legyen szó napsütésről, alkonyatról, holdkeltéről, vagy mesterséges fényről. A színek és a hatások misztikuma érdekelte.
Másik fő témája maga az élő, lélegző, mozgó természet volt: lezúduló vízeséseket, hatalmas hegyeket és kanyonokat, napfelkeltéket és hullámzó vizeket festett. Meglepetésünkre a Nagy Tarpatak a Tátrában című festménye sokkal különösebb hatással volt ránk, mint végre eredetiben látni a Magányos cédrust. Teljesen belevesztünk a közel tíz négyzetméteres, a Nagy Tarpatak völgyét ábrázoló festménybe, amelyen szinte mozogtak a hegyek, és annyira jól játszik az érzékeinkkel, hogy még a fák és a friss levegő illatát is éreztük.
A véletlen műve, hogy a budapesti éjszakában Gerlóczy Gedeon belebotlott a feltekert vásznakba és megtalálta Csontváry festményeit, mielőtt azokból ponyva készült volna. Neki köszönhetjük, hogy ma Csontváry-festményeket nézhetünk a múzeumban, hogy láthatjuk a cédrusokat, a viharfellegekkel teli Hortobágyot, a lilás holdfényben úszó Athént és az izzó narancsban úszó Taorminát.
A 60 évvel ezelőtti Csontváry-kiállításnak a Szépművészeti Múzeum Márvány Csarnoka adott helyet, most a felújított Ión-Pergamon Csarnok oszlopokkal tagolt tágas tereiben lesz látható A taorminai görög színház romjai és a Baalbek, a Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben és még sok más festmény.
Talán az egyik legkülönösebb magyar művészünk Csontváry Kosztka Tivadar, aki már életében a legnagyobb festők közé sorolta magát. Éppen ezért sokan kinevették kortársai közül, holott úgy bánt a színekkel, mint előtte szinte senki. A fényeket és a „nagy motívumot” akarta megfesteni – és ez sikerült is neki. Hatalmas vásznain nemcsak távlatokat, de a legaprólékosabban kidolgozott alakokat is észrevehetjük, miközben a színorgiától megbabonázva állunk előttük percekig. Megnéztük a Szépművészeti Múzeumban nyílt C170 éve született a magyar festészettörténet egyik legérdekesebb és legeredetibb figurája, Csontváry Kosztka Tivadar. Csontváry-életmű- kiállítást, és alig akartunk eljönni a tárlatról.
A tudósítást az internet segítségével a KELET-BUDAPESTI KLUB a Mi kis Nyugdíjas Csoportunk tudósítója, Grivant József készítette.
