2023. január 17-én a NAVNYOSZ Fejér Megyei Nyugdíjas csoportja megkezdte éves kiránduló programját.
Az úticél Budapest volt, ahova vonattal utaztunk. Az időjárás is nagyon kedvező volt, így nagy lelkesedéssel indultunk el.
Az első célpont a Wenckheim palota meglátogatása volt, melyben jelenleg a Szabó Ervin könyvtár működik, nevét a társadalomtudós-könyvtárosról kapta.
Az épület a VIII. kerületi Palotanegyedben épült neobarokk stílusban. Tervezője Meinig Artúr volt, aki szívesen alkalmazott rokokó és biedermeier elemeket is. A Palotanegyed volt a 19. századi Rózsadomb, a leggazdagabb arisztokratáknak volt itt palotája.
A műemlék palota 2 szomszédos épülettel – palotával – is bővült, melynek eredménye egy 13 000 m2-es világszínvonalú könyvtár lett.
Könyvtárnéző túránk egy kedves vezetővel a főbejárat melletti előcsarnokból indult. A pilléreket tartó, 4 szakállas hegyi törpe mellett várakozhattak a politikus gróf látogatói. A császárlépcsőn felmenve csodálatos termek tárulnak a látogatók szeme elé. Itt valaha fényűző lakomákat és bálokat tartottak.
A nagyméretű, korhű termek bejárása, a ma is használt bútorok ámulatba ejtik a látogatót. A báltermekben a 22 karátos aranytapétával – mely az első dombornyomású tapéta volt Európában – borított falak között ma már a legmodernebb technikával ellátott környezetben lehet olvasni, tanulni, zenét hallgatni. A dísztermek eredeti pompájukban tündökölnek, tükrözve a grófi család gazdagságát. Velencei tükrök, csodás arany díszítések, hatalmas csillárok emelik ki mégjobban a termek szépségét. A művészeti olvasóban pl. 17 mázsa a csillár súlya. A legsötétebb terem a bölcseleti olvasóterem, fa csigalépcsővel és fakazettás mennyezettel.
Nagyon nehéz volt elhagyni a palotát – a könyvtárat -, hisz itt napokat lehetne eltölteni a sok szépség között.
Na, de várt ránk a következő program, mégpedig az Illúziók Múzeumának meglátogatása.
Az illúziók világa megtéveszti érzékszerveinket, megdöbbent, izgalomba hoz és az ember nem jut szóhoz az ámulattól. De persze mindenre van tudományos magyarázat, amit néha elég nehéz megérteni. Az Örvénylő alagútban nehéz átmenni, hisz egy forgó hengeren kell áthaladni, de valójában a padló alattunk meg sem mozdul. A sok tükrös szoba is becsapja szemünket. Vagy túl sok lett belőlünk, vagy eltorzult a tükörképünk, vagy épp nagyon picik lettünk a változó arányok miatt. De kapaszkodtunk egy többemeletes ház ablakában is, félve a leeséstől. Vagy fejjel lógtunk lefelé a mennyezetről, mert feje tetejére állt a szoba. De előfordult, hogy a testünk eltűnt, csak fejünk volt. Sok hologram, optikai illúzió csapja be érzékszerveinket. Olyat lát a szemünk, amit agyunk nem is tud értelmezni.
Kellően elfáradva, de élményekkel gazdagon telve indultunk haza és várjuk a következő közös programot.
Fekete Lászlóné, klubvezető
