Május végén Budapesten folytattuk a megkezdett tavaszi kirándulásainkat. Szép időben 16-an keltünk útra, most tömegközlekedéssel, vonattal és metróval értük el Budapest egyik legcsodálatosabb épületét.
Előzetes egyeztetést követően nyitáskor a helyszínen sikerült a belépőket rendezni a nyugdíjas csoportunk részére és idegenvezetőnk által részletes betekintést nyertünk a zsidó kultúrába.
Nagysága a korabeli fővárosi zsidóság jelentőségét, magas színvonalú gazdasági és kulturális igényét bizonyítja. A zsinagóga építésére — közel másfél évszázaddal ezelőtt — pályázatot írtak ki, amelyre a kor legjelesebb mérnökei nyújtották be javaslatukat.
Végül Ludwig Förster (1797—1863) német építész, a bécsi akadémia tanára nyerte el a pályázatot mór stílusú zsinagógatervével. Alig négy esztendő alatt végeztek a teljes kivitelezéssel, ami annak idején is rekordidőnek számított.
Az építésvezető Wechselmann Ignác műépítész (1828—1903), aki később egész vagyonát a Vakok Intézetére hagyta, valóságos csodát művelt. Förster távollétében még az egyik rivális magyar építész munkáját is igénybe vette: így aztán Feszl Frigyes, a Vigadó híres építésze tervezte a templom belső szentélyét. A zsinagóga ünnepélyes felavatására 1859. szeptember 6-án került sor. A két hatalmas kupolás torony, a magas ablakok, az impozáns fülkék és az egyszerűen szépséges főoltár, nem véletlenül lett Európában is híres. Méreteit tekintve a világon a második helyen áll, míg Európában büszkén foglalja el az első helyet. A belső tér 1200 négyzetméter, tornyainak magassága 44 méter, a sík mennyezetű belső térben közel háromezer ember, a földszinten 1497 férfi, az emeleti karzatokon pedig 1472 női ülés található.
A főhajó teljes fesztávolsága 12 méter, öntöttvas áthidalással épült.
A Zsinagóga a neológ zsidóság temploma, az egykori budapesti zsidónegyedben épült a Dohány utcában, ahol ma is sok zsidó vallású ember él.
A háromhajós csarnoktemplomban több mint háromezer ülőhely található. Az építmény romantikus stílus bizánci-mór elemekkel keveredik, és sajátos keleties hangulata van a kerámiadíszítésű, kettős kupolájú épületnek.
A frigyszekrény tetején egy díszes kupola látható – ez is Feszl Frigyes nevéhez fűződik, akárcsak a szentélyben található berendezési tárgyak, a frigyszekrény előtt álló két nagy, 12 ágú kandeláber és az egész templom kifestése is. A frigyszekrényhez, amely előtt mindig örökmécses ég, lépcsőkön juthatunk fel – az ősi Szentély oltárához 15 darab lépcsőn vonultak fel a papok és a léviták kórusa.
Részletes ismertetést kaptunk a zsidóság vallási életéről, a zsidó istentisztelet világszerte, nálunk is, hébernyelven zajlik, a szokások is jobbára megegyeznek az ősidők óta és világszerte ma is gyakorolt rituáléval.
Különleges jelentőségű a zsinagóga udvarán található temető. A zsidó szokás szerint ugyanis a temetőket nem helyezik a zsinagógák mellé. A temető a második világháború körülményei közt, szükségből jött létre.
Az 1896-os millenniumi évben gondoltak először arra, hogy a magyarországi zsidó vallást, az itt élő zsidók történelmi emlékeinek kiállítást hozzanak létre. Ennek a kiállításnak az anyaga lett a későbbi zsidó múzeum alapgyűjteménye. 1932-ben lett végleges helye a zsinagógához épített épületszárnyban
A kert mellett van a Holokauszt-emlékpark. Itt található a Varga Imre által tervezett Emánuel – emlékfa a Holokauszt áldozatainak emlékműve. A vörösgránit talapzaton álló, fűzfát formázó, krómacél plasztika levelein egy bizonyos összeg fejében örökítették meg a holokauszt áldozatainak nevét.
A főváros kulturális életében is aktív szerepet tölt be, ugyanis helyet ad komolyzenei hangversenyeknek, különböző fesztiválok helyszínéül szolgál; falai közt gyakran hangzanak fel orgonakoncertek.
Élményekkel gazdagodva vonatoztunk vissza a délutáni órákban Tatabányára. Az élmények mellett jó volt találkozni, beszélgetni a programon éppen részt vevő volt kollégákkal.
Csak ajánlani tudom fenti programunkat.
Nyári szünet előtt még júniusra tervezzük a kirándulásunkat.
Harmat Ferencné, Klubvezető
NAV NYOSZ Komárom-Esztergom Vármegye Adóügyi Nyugdíjas Klub
