A NAV NYUDÍJASAINAK DEBRECENI KLUBJA kirándulásunkat (április 8.) Lajtos Lajosné/Marika vezetőségi tagunk szervezte, köszönet érte.
A Református Kollégium épülete előtt gyülekeztünk és indultunk is befelé 14,00-kor. A belépő-jegyek intézése után kezdődött is a tárlatvezetés, mely szerint a ’’Szent András’’ templom, azaz a mai Debreceni Nagytemplom szomszédságában már a középkorban városi iskola működött. No ebből fejlődött ki a 16. század derekán a Református Kollégium. Az akkor volt iskola 1538-ban került kapcsolatba a reformáció szellemiségével, s szervezeti rendje az európai protestáns iskolák, (köztük a Wittenberg) mintájára így alakult ki. A kollégium a magyar neveléstörténetben évszázadokon át egy olyan háromszintes oktatási intézményt jelentett, amelyben az elemi iskola, a gimnázium és az akadémia (főiskola) egymásra épültek.
A 16. század végére az ország magyarnyelvű lakosságának többsége Kálvin János követője ként reformátussá vált. A három részre szakadt, s a létéért küzdő magyarság a reformáció tanításaiban találta meg a lelki támaszt. Az ERDÉLYI-fejedelmek jelentős támogatást juttattak a Debreceni Kollégiumnak, így Bocskai István, Bethlen Gábor, I. és II. Rákóczi György, s Apafi Mihály is. A törökök elfoglalták VÁRADOT, s az onnan Debrecenbe menekülő diákok számára az iskola épületét új szárnyakkal kellett bővíteni, s ekkor alakult ki a Kollégium zárt négyszög alakja. Mivel több református kollégium is meggyengült, így a civisváros Kollégiuma az ország iskolája lett.
A 17. század végére közel ezer diákja volt a kollégiumnak, majd a 18. század végére már kettőezer diák tanult Debrecenben, s közben 1831-ben teljesen magyarrá vált az oktatás nyelve. Komoly változások 1850-ben, újabb komoly változás 1914-ben történtek, s csak a két világháború között volt a szellemi kiteljesedése. Azután az államosítás 1948-ban, fiú iskola volt 1951-ig, s majd a szocializmus évtizedei alatt több intézmény is működik benne.
A Nagykönyvtárból válik külön 1967-ben a Kollégium Múzeuma, s mint egyetlen egyházi kezelésbe maradt intézményegyüttes újra az ország iskolája szerepét töltötte be. A Kollégium 1990-ben lépett ki elszigeteltségéből, s a következő évtizedekben alakult ki a mai szerkezete
Kollégiumi diákéletről. Diáktisztségek szigorú rendje, s a diákság vezetője egy már végzett diák a szénior, de helyettese is volt az ökonómus, aki a gazdasági ügyeket intézte. Éjjel két éjjeliőr vigil őrizte az iskola épületét, a janitorok az ajtónállók, a mai portások feladatát látták el. A lator mosogatott, a kelfaktor a kályhát fűtötte. A magát igazgató debreceni coetus szigorú rendje 1850-ig maradt fenn, sorsát a bevezetett osztrák tanügyi reform pecsételte meg. A régi századokban a debreceni diákok hajnali három-órakor keltek, a kapu fölötti őrtorony harangjára. Az ökonómus az apparitor/ügyeletes diák kíséretében végig járta az emeleti szint hálókamráját, a rendetlen szobák lakóinak nevét az ügyeletes a fábál készült apparitor lécre jegyezte föl. Büntetésüket a hetente ülésező iskolai törvényszék a szédosz szabta ki. Reggel hat órakor a tintinnabulista/csengető diák az udvari kisharangot meghúzva jelezte a tanítás kezdetét. Délben a kollégium udvarán a diákok a panitor/azaz a kenyérosztó szobája előtt sorakoztak, s mindenkinek járt egy jókora debreceni brúgó/cipó amit a kollégium süttetett a saját lisztjéből. Volt a kokvusz/ételesdiák, a sorkosztra járók, voltak, akiknek a kollégium hátsó udvarán álló sütő faházban a kókva/főzőasszony, vagy pristix/sütőasszonynál kaptak ebédet. Délután pedig folytatódott a tanulás, kivéve a pénteki napot amikor szabad foglalkozásra volt lehetőség. Azonban ekkor tartotta üléseit az iskolai törvényszék a szédesz is, ahol a rektor irányítása mellett az esküdt diákok a mulasztókra kiszabták a büntetéseket. Majd este hét órakor megszólalt a kisharang kezdődik a précesz /könyörgés.
Itt közös ének után a lektor/olvasó diák a Bibliából felolvassa az igét, majd a prékó ( az imátkozó) imát mondott. A záró-ének után mindenki a saját hálókamrájába vonul, s a gyertya fényénél még kilenc óráig olvashatott, azután mindenkinek nyugovóra kellett térnie. A Debreceni Református Kollégium Jelmondata: ORANDO ET LABORANDÓ, azaz IMÁTKOZVA ÉS DOLGOZVA.
Kollégiumi diákviselet: a Tóga. A felsőbb tanulók kiváltsága volt az ősi diákruha, a tóga viselése is. Ez egy bokáig érő fekete, kapcsos dolmány volt övvel átkötve, amelyet bokáig érő zöld posztószűr takart, sárga paszománnyal (sújtással) és szegéllyel. Ehhez társult még a hosszú nyestprémes süveg ( a sinkó) és a hosszúszárú bőrcsizma. A tóga viselete többféle változtatás után végül 1845-ben megszűnt, de majd újra meghonosodott 1938-ban.
Az egykori hagyományok mai nyomait a régi diáktisztségek közül az egyetemisták őrzik a szenior, a gimnazisták az apparitor tisztségét. A Kollégium Múzeumában megtekinthető a régi tóga, a tűzoltó diákok kellékei, s a gerundium az ólomnehezékkel ellátott tölgyfa dorong és a 19. századi apparitorléc, továbbá a régi diákélet számos sok más további eleme, s még egy régi berendezett tanterem is.
A Nagykönyvtárba áthaladva a korábbi régmúltat a könyvekre vonatkozóan is megnézegettünk. Könyvgyűjteményét évszázadokon át a külföldi tanulmányútjukról hazatérő diákok, tanárok és az iskola patrónusainak adományai gyarapították. Ma nyilvános, tudományos könyvtárként működik. A Nagykönyvtár dísztermének két nagy hajóját, amelyeket dór stílusú faoszlopokon nyugvó, vasrácsos kazetták ölelnek körbe, hatalmas, pántos vasajtó zárja le. A Nagykönyvtár régi gyűjteményei közel 100-kódexet, továbbá: kéziratokat, ősnyomtatványokat, 1500-előtti könyveket, 1711-előtti magyar nyomtatványt őriz. Jelentős a bibliagyűjteménye. Ez ma a Kárpát-medence legnagyobb egyházi könyvgyűjteménye, ami legalább egymillió kötet. Több neves látogatója volt: 1770-ben II. József, 1852-ben és 1890-ben Ferenc József császár. Viszont a vendégkönyvét 1846-ban Széchenyi István bejegyzése nyitja meg: „Magyarország rosszul volt, meglehetősen van, jobban lesz.” Jeles íróink, nagy politikusaink, zeneszerzőink keresték fel. Vendége volt: Habsburg Ottó és Helmut Kohl német kancellár is. A Nagykönyvtár része a Csokonai-szoba is, amely megnyílt 1938-ban, s hűen bemutatja a Debrecenben született (1773-1805) legnagyobb, leghíresebb költőjének, a hat idegennyelven is beszélő Csokonainak-kultuszát.
Egy tartalmas, csodás múltat is feltáró/bemutató múzeumi látogatás és a Nagykönyvtár megcsodálása után szép élményekkel gazdagodva 16,30-kor azzal köszöntünk el, hogy a Nagytemplom mögötti Emlékkertet ki-ki bejárja, hisz a kapcsolódó: GÁLYARABOK EMLÉKOSZLOPA is megtekinthető a Nagytemplom közelében. Ott koszorúzott egykor nemes gesztussal, kiengesztelésképpen II. János Pál pápa 1991. augusztus 18-án.
Debrecen, 2025. április 15.
Tisztelettel: Gorzsás Antal
