A tavaly ősszel elmaradt kirándulást, több programmal együtt, óvatosságból nyárra ütemeztük. A június közepén tartott taggyűlést követően már a harmadik kirándulásra indultunk augusztus 11-én.

Kora reggel vettük az irányt észak felé, ahol első célpontunk Körmend ékessége a Batthyány-Strattmann-várkastély Múzeum volt. Nagy létszámunk miatt két csoportban, helyi vezetéssel tekintettük meg a hercegi família ősi fészkét. A család számos nagyságot adott az országnak, legismertebb talán gróf Batthyány Lajos az első felelős miniszterelnök és a boldoggá avatott dr. Batthyány-Strattmann László szemorvos, aki a kastélyban kórházat hozott létre és ingyen gyógyította a betegeket. A 2014-ben megnyílt állandó kiállítás három termében a környék régészeti leleteit, céhtörténeti értékeit a polgári kultúra emlékeit láthattuk, amelynek egyik kiemelkedő darabja az 1888-ban készült, működő toronyóra szerkezet, és a korabeli kerékpár a Velocipéd, melyre a vállalkozó kedvűek fel is pattanhattak. További négy termében a Batthyány család és a kastély történetével ismerkedhettünk. A korabeli bútorokkal berendezett lakószobákat és a kastélykápolnát is megcsodálhattuk. Az épületegyüttesben helyett kapott a dr. Strattmann László emlékszoba és könyvtár, de található cipőtörténeti gyűjtemény is, ahol több különlegesség között Erzsébet királyné és Jászai Mari cipőjét is láthattuk. A kastélyudvart körbezáró épületek nagyrészt megújultak, de a múzeumnak helyet adó főépület jelentős része még felújításra vár.

Az utunk innen Kőszegre vezetett, ahol öt útitársunkat hagytuk, mivel az információnk szerint a szputnyik oltottak Ausztriába nem utazhatnak be. Bosszúságunkra egy kézlegyintéssel átléphettünk Burgenlandba, így ők is velünk tarthattak volna. Az erdőben magasodó Léka-vára az 1200-as években épült a Gyöngyös-patak fölé és a kőszegi grófok lakták. A feltételezések szerint a 14. századbeli templomos lovagok, majd a johannita rend tartotta itt titkos összejöveteleit. Később többször váltott tulajdonost, volt a Nádasdyak és az Eszterházyak uradalma is. Az építés során először a Fellegvárat, majd az Alsó Udvart alakították ki. A várkastélyban három szint található. Alul látható a kapu, vagy óratorony, a középső várudvaron a füstös konyha, éléskamrák, ivószoba, templomos lovagok kiállítás, szentély, tömlöc, huszárszoba, majd a felső várudvaron a kínzókamra, lovagterem, fegyverkamra, kultuszterem, díszterem, kápolna, várkút, lakószobák és az emlékterem. Legfelül egy toronyszoba található. Az első emeleten lakószoba és a „vérrel” teli fadézsa idézi meg Báthory Erzsébet „vérgrófnő” legendáját. Az ablakokból csodás kilátás tárult elénk a várkastély környékére. A várat prof. Paul Anton Keller 1968-ban vásárolta meg leromlott állapotban és teljes vagyonát feláldozva, állami segítséggel mentette meg, napjainkban a nevét viselő alapítvány kuratóriuma kezeli.

Kőszegre visszatérve csatlakoztak hozzánk a klubtársaink, akik időközben megtekintették a Jurisics –várat, a Jézus Szíve templomot és a középkori hangulatú belvárost.

Következő állomásunk a múltat idéző, műemléki felügyelet alatt álló, az 1800-as években készült, zsuppfedeles Cáki-pincesor volt. A skanzen megtekintése és a történetének megismerése után a borkóstoló sem maradhatott el.

Tovább indultunk az „Alpokalja-ékszerdobozába”, a klimatikus gyógyhelyeiről ismert Velembe. A település előtt „Novákfalva” Milleneumi Emlékhely és Üdülőfaluban tettünk sétát történelmi múltunkba és Somogy kopjafájára felkötöttük a klubunk nevével feliratozott nemzeti színű szalagot. Az üdülőfalu kristálytiszta levegőjével békét és nyugalmat árasztott. Velembe érve megnéztük a Stirling-villát, ahol a II. világháború végén a miniszterelnökség székelt és a nemzeti kincsek mentése során néhány hónapig a villa mögött kialakított bunkerben őrizték a Szent Koronát, majd a koronázási palástot is. Ma művészeti alkotóházként működik. A hegyoldalon magasodó Szent Vid-kápolnát csak madártávlatból láthattuk. A falut átszelő patakra vízi-és fűrészmalom is épült, melyek már nem működnek. Sétánk során egy percre megálltunk a Nemzet Színésze Töröcsik Mari háza előtt és a Hősök Kapujára vetettünk egy pillantást mielőtt felszálltunk az autóbuszra.

Ismét egy élményekkel teli, tartalmas, szép napot töltöttünk együtt és késő este érkeztünk vissza Kaposvárra. Az őszre tervezett programjaink is hasonló élményeket tartogatnak, remélem megvalósíthatjuk.

Az utunk során látott szépségekről meséljenek tovább a képek, melyekért köszönet Horváth Zsuzsi és Horváth Évi klubtársunknak.

Vajna Ferencné, Somogy megyei Adóügyi Klub