„Gyakran beszélünk arról, hogy meg kell menteni a bolygónkat, de a helyzet az, hogy mindezt a magunk megmentése érdekében kell véghez vinnünk. A természet – velünk vagy nélkülünk – megújult erővel él majd tovább.” /David Attenborough/
(a bevezető idézet és az illusztráció a szerkesztő választása)
Üvölt a Föld
Üvölt a Föld, fájdalmai vannak
Déli lábáról egy jéghegy leszakadt
Régóta szenved már, folyói áradnak
Felelős emberek nehezen mozdulnak
A Föld kínjában, fájdalmában jelez
De nem veszik jelzésnek a földrengéseket
Cunamik nyomában emberek pusztulnak,
Sokezer árvát örökbe fogadnak
Éhezők jajongnak, járványok tarolnak
Kontinens vezetők, csak a segélyig jutnak
Őserdők sírása nem hallik az égig
A felmelegedést nagy tüzek kísérik
Ébredj ember! Felelősséggel bíró
Intsd türelemre a profit hajhászót
Lábad alatt a Föld, életért könyörög
Szíve nem bírja már, viselni a közönyt
(Szilágyi Gáborné, Nógrád Adóági Klub tagja)
