Hűvösen indult a hétfő reggel,
Ki az, ki, ha nem muszály, mégis felkel?
Hát a NAV NYOSZ Észak-budapesti csapata,
Kinek terve ez őszre egész garmada.
Szeptember 28. e dátum régóta bevésve.
Jól tudjuk, számíthatunk Potyó Imrére.
Ígérte, bemutatja a Börzsöny világát,
Onnan meríti díjnyertes fotói számtalan témáját.
Hej, de jó is viszont látni az erdei vasutat
Az ember tétován emlékeiben kutat.
Osztálykirándulás, valamikor régen.
Elsuhant, mint egy pillanat… már alig emlékszem.
Idilli idő várt ránk Királyréten
Hiúz Ház kapujában Imre, üdvözlésképpen.
Érkezés után rövid pihenő
A Hiúz Házba betérni, ma is menő.
Üvegcsőben masíroznak szorgos hangyák,
Lábunk alatt érezzük hegy-völgy domborzatát.
Falon függő szőrre, bőrre tapintva,
Ujjad begyén érezheted, milyen a sünbunda.
Nehéz eldönteni mikor legszebb az erdő,
Tavasz ébredéskor, vagy ha az indián nyár eljő?
A lombok közt még incselkedik a napsugár,
De az aláhulló levelekre az enyészet vár.
Könnyű útja annak, ki a Tanösvényre lép
Főképp, ha kéznél a segítség.
Imre olykor meg-megáll, hogy megmutassa,
Mit is rejt a sűrű bokor alja.
Kezében két szarvas agancsát tartja
Tippelgetünk, tapogatjuk, melyik milyen fajta.
Kicsi emelkedő után látom,
Kisebb, nagyobb dobozkák fenn a fákon.
Az egyiknek csuszka szűkíti nyílását,
A másikba tán pele rejti családját.,
Harmadikban macskabagoly ver tanyát.
Mire a platóra felértünk, mindenki vetkőzött,
Mert a napi hőmérséklet 25 fokkal tetőzött.
Hol egykor ég felé törő lucfenyők álltak,
Nagy területen kivágták a beteg fákat.
E fafajnak országszerte betett a klíma,
Vajon mit díszítünk fel karácsonyra?
A területre besétálni igen bajos,
Mert az erdészet kerítése bizony magos.
De csapatunk nagyon ügyes
Létrát mászni senki sem rest.
Jutalom vár erdő széli réten,
Őszi kikerics szirmát bontja éppen.
Sokat apadt a Bajdázói-tó vize
A vízpótlását rábízhatnánk, no de… kire?
Tó partján körbe sétálunk,
Vízében teknősbékát látunk.
Sehol egy felhő fenn az égen,
Nem zeng már madárdal fák sűrűjében.
Élvezzük, hogy nem sietünk sehova,
Az órák észrevétlen repülnek tova.
Barlang bejáratánál találtuk magunkat,
Imi biztatott, odabenn még valamit mutat.
Barlang falán apró denevér csimpaszkodott
Álmában rovarral, gyümölccsel táplálkozott.
Csendben távoztunk, nehogy felzavarjuk,
De jó, hogy ezt a találkozást ki nem hagytuk.
Éreztük mindjárt utunk végére érünk.
Kisvártatva az erdei vasút jön értünk,
Hogy visszavigyen, vissza a valóságba,
Ahol sietős emberek számára, minden perc drága.
Kedves Imi köszönet érte,
Hogy elvarázsoltál, bűvös erdő kellős közepébe.
Oda, hol lelassul az élet,
A természet szépségétől az ember, megnyugvást remélhet.
(Írta és fotózta: Lancendorfer Krisztina)
