október 16-án a NAVNYOSZ Fejér Megyei Adóügyi Nyugdíjasklub a Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata által biztosított pályázati pénz felhasználásával 3 napos üdülésre utazott Hévízre a NAV Gyógyházba.
Huszonhárman indultunk reggel útnak, a csoport egy része vonattal, majd autóbusszal tette meg az utat, másik része pedig átszállás nélkül autóbusszal utazott.
Szép napsütéses időben érkeztünk meg a szálláshoz, ahol el is foglalhattuk szobáinkat, mindenki külön szobát kapott.
Mivel ragyogó idő volt, úgy döntöttünk, hogy egy kis városnézésre indulunk.
Hévíz Zala megyében található, a megye és Dunántúl legkisebb közigazgatási területű városa. Fő nevezetessége az Európában egyedülálló természetes tőzegmedrű melegvízű tava, melynek köszönhetően Magyarország egyik első számú turisztikai célpontja. A tó különlegessége, hogy a föld mélyéből feltörő gyógyvíz- forrás táplálja. A tó felett látható páraréteg pedig nem engedi kihűlni, ezért egész évben meleg vízben lehet fürödni. A víz magas kalcium és magnézium tartalmú, így megvan határozva, hogy mennyi a javasolt bent tartózkodási idő. A Hévízi-tó gyógyító hatása valószínűleg már a rómaiak által is ismert volt. Ezt igazolják a tóból a búvárok által gyűjtött pénzérmék, de népvándorláskori leletek is azt mutatják, hogy az itt megfordult germán, szláv népesség is használta a tavat. Első írásos említés az 1328-ból származó oklevélben történik. A fürdő kialakításában nagy szerepet játszottak a Festeticsek, akiknek a birtokába került a forrás. Gróf Festetics György már céltudatosan építette ki a fürdőhelyet és ezzel felvirágoztatta azt.
- május elsején kapott Hévíz városi rangot. A város fejlődését a turizmusra alapozta. A tó gyógyító hatása miatt egyre többen keresik fel. A nemzetközi vendégforgalom bővülését segíti a sármelléki repülőtér is, ahova egyre több turista érkezik. Napjainkban is nagyon látványos a növekedés, számtalan szálloda épült és épül jelenleg is.
Sétánk közben egy finom ebédet is beiktattunk és utána folytattuk utunkat, ami a Római kori Romkerthez vezetett. Ez Hévíz egyik legérdekesebb történelmi látnivalója. Valódi ókori romok között lehet sétálni, rendezett, szépen karbantartott környezetben. Egregy városrészben található a kb. 1000 m2-es római kővilla maradványa. Az épületet az I. század végén emelték. Egyik érdekessége, hogy már akkor rendelkezett hideg- és melegvizes medencékkel, melyhez természetesen a Hévízi-tó vízét használták fel. Az épület a II. század végén elpusztult, majd a III. században Mithras-szentéllyel építették újjá. Sajnos ezt a IV. században lerombolták, majd újra felépítették, de az V. században végleg elpusztult. A Romkert hangulatos, csendes történelmi emlékhely.
A Romkert melletti parkban található Orr Lajos szobrászművész köztéri szobra, egy nyitott ajtóban ülő német dog, mely a park nyugalmát őrzi. A geometrikus elemekből álló kompozíció egy római lakóház portáját ábrázolja. A félig nyitott ajtó előtti és mögötti tér összekapcsolódik, mint a jelen és múlt találkozása. Hangulatában az tükröződik, mintha laknának a házban, melynek ajtaját a kutya őrzi és elriasztja a kéretlen látogatókat.
Szintén a parkban látható I. Flavius Theodosius és dajkájának szobra. Egy legenda szerint Flavius kisgyerekként béna volt. Keresztény dajkája Szűz Máriához imádkozott, hogy védence gyógyuljon meg. Szűz Mária az imádság hatására gyógyvízet fakasztott, a víztől és az iszaptól a gyermek meggyógyult és felnőve a Római Birodalom császára lett. A keresztény vallást tette állami vallássá, megszüntette a keresztényüldözést.
A Romkert bejáratánál áll egy őzszerű szobrocska. Az Őz szobor Farkas Ferenc alkotása. A szobor alapját a múzeumban őrzött pici, 2 cm-es őz figura adta. A szobor egy süllyesztett kis térben helyezkedik el, ahol padok várják a megfáradt kirándulókat. A rendezett környezet még inkább kiemeli az Őz alakját. Ez a késő római korból maradt szobor másolata nem kifejezetten a Római szobrászatra jellemző.
Belátogattunk az Egregyi Múzeumba is, mely közvetlen a Romkert közelében van. Jelenleg főleg időszaki kiállításoknak ad helyt. Ottjártunkkor fiatal textilművészek alkotásait tekinthettük meg.
Utunkat az Egregyi Borospince felé folytattuk. Egy hangulatos kirándulóhely, ahol borospincék, szőlőültetvények találhatók.
A szőlőművelés hagyománya ezen a részen a Római korig nyúlik vissza. 1221-es oklevelekben is vannak erről említések. A 18. század elején aztán német telepesek folytatták ezt a tevékenységet.
A pincesorok közt sétálva csendes környezet vesz körül, nem beszélve a csodálatos kilátásról. A pincékhez szinte mindenhol tágas kerthelyiség is tartozik, ahonnét borozás mellett a Keszthelyi- hegység is megtekinthető. Egyik legszínvonalasabb hely a Római Pince, mely a gourmetek körében is elismert a magyaros ételeivel.
Az emelkedőn, a szőlők mellett haladva elérkeztünk az egregyi templomhoz. A Szent Magdolna-templom Hévíz legrégebbi épülete. Védőszentje eredetileg Alexandriai Szent Katalin volt, ma Szent Magdolna. A homokkőből épült templom különlegessége a nyolcszögű, úgynevezett csürlős sisakkal fedett torony. A XIII. században épült Árpád-kori templom a falusi kistemplomok legszebb darabja, melyet temető vesz körül gyönyörű panorámával.
A város felé visszasétálva kívülről megtekintettük a Szentlélek templomot. 2 éve már belül is megcsodáltuk.
Az új templom építését az indokolta, hogy a kommunizmus idején a Tófürdőnél lerombolt helyett csak a város szélén engedték másik templom emelését. A mintegy 1000 fő befogadására alkalmas templom stílusát nehéz meghatározni. A régi gótika és a modern stílus ötvözete. A tornya a Szentlélek 7 ajándékát jelképezi. Ezek a Bölcsesség Lelke, az Értelem Lelke, a Tudás Lelke, a Jámborság Lelke, az Erősség Lelke, a Jótanács Lelke, és az Istenfélelem Lelke. Felülnézetből egy kitárt szárnyú galambra emlékeztet, mely szintén a Szentlélekre utal. A színes ablaküvegek helybeli művész, Simon Endre kezének munkáját dicsérik.
A templom másik neve a Kék templom, jellegzetes égszínkék-fehér színeivel is kitűnik a városképből.
Tovább sétálva megtekintettük Gróf Széchenyi István szobrát is. A Városháza előtti téren áll Márton László alkotása, Széchenyi egész alakos bronzszobra, melyen lengeti a szél a gróf köpenyét.
Ugyancsak ezen a téren emelkedik a 7 méter magas Nympha-díszkút. A város egyik legnépszerűbb köztéri díszkútja. Marton László alkotása az ókori mitológia világát és a természetet megidéző nimfa alakját ábrázolja.
Hévíz várossá nyilvánításának napját emlékoszlop őrzi, mely Farkas Ferenc alkotása. Egy írástudó alakot jelenít meg, aki kezében egy oklevelet tart. Ez szimbolizálja a köztársasági elnöki döntést, a városi rangot. A helyiek számára az oszlop hálából és emlékeztetőül áll a település e fontos eseményéről.
Megtekintettük még az 1848-as és 1956-os emlékművet, Tornay Endre András művét. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek és áldozatainak állít emléket.
Kellően elfáradtunk a sétával és a vacsoraidő is közeledett, ezért elindultunk vissza a szálláshelyünkre. Egy kis szusszanás után az étkező felé vettük az irányt, ahol elfogyasztottuk finom vacsoránkat.
Mindkét este a különteremben terítettük meg asztalunkat, mely roskadozott az otthonról hozott süteményektől és itókáktól.
Az első este Kapusiné Berta Irén vez.tagunk gondoskodott róla, hogy ne unatkozzunk. Többféle vidám ügyességi játékkal készült, melyeket mindenki kipróbált kisebb-nagyobb sikerrel. Jutalmuk csoki volt.
A második nap estéjén Fekete Lászlóné Irénke klubvezetőnk poénos, néha erotikával fűszerezett vicceket, történeteket hozott, s mindenkinek kiosztott. Senki nem maradhatott ki a felolvasásából, amelyeket nagy nevetések követték. A vicces felolvasások után mindenki választhatott egy un. „zsákbamacskát”, amit maguk a tagok hoztak.
Természetesen mindkét este az activity sem maradt ki a programból. Nagyon jókat nevettünk a sok mutogatáson, a téma körbeírásán.
Az est fénypontját emelte, hogy két klubtagunkat is köszönthettük kerek születésnapjuk alkalmából.
Másnap a reggeli után ismét útnak indultunk, hiszen ragyogóan sütött a nap, várt bennünket a csodás természet. A Lombkorona sétányon végig sétálva eljutottunk a 15 méter magas lombkorona-megfigyelő kilátóhoz, ahonnan kiváló rálátás nyílik a fák sokszínben pompázó lombkoronájára és a tó környékére is.
Dr. Schulhoff Vilmos sétányon vezetett tovább utunk, mely a híres hévízi fürdőorvosról kapta a nevét.
Az árnyas fák, tarka virágágyások között élmény volt bandukolni.
A sétányon találkoztunk Molnár Jenő alkotásával, „A tó tündére” nevű szoborral. A női alakot formázó tündér Hévíz címerét tartja, amiben egy kerub is szerepel, védelmezve a tavat a rossz szellemektől. A legenda szerint a tündér őrzi a tavat, akkor táncol a víz felett, ha az emberek szívében szeretet lakozik.
A tófürdő bejáratát 2 kerub is őrzi. A sárkányszerű szobor oroszlánból és sasból összegyúrt alak, az úgynevezett kerub. A 19-20. század fordulóján a Festetics család készíttette. A hagyomány szerint a szent helyek védelmezői, távol tartották a gonosz szellemeket és oltalmazták a békét. A helyi legenda szerint, ha valaki úgy sétál át a 2 kerub között, hogy nincs szerelem a szívében, akkor megszólalnak. Azonban már régóta némán őrzik a tavat, biztosítva a hely romantikáját.
A Deák térre beérve megálltunk egy pillanatra a „haza bölcse”, Deák Ferenc szobra mellett is. Marton László műve a város egyik meghatározó köztéri alkotása, mely méltó emléket állít a reformkor egyik legnagyobb politikusa előtt. Dinamikus, sétáló pózban jeleníti meg az első felelős magyar kormány igazságügyi miniszterét, hiteles karakterábrázolással.
Itt látható Gróf I. Festetics György és Gróf II. Festetics György szoborcsoportja is, Farkas Ferenc szobrászművész alkotása. A Festetics családnak hatalmas szerepe volt a fürdőkultúra megteremtésében és felvirágoztatásában.
A városban szép szökőkutak is kellemes hangulatot árasztanak.
Ellátogattunk a helyi piacra is, ahol egy kis sült kolbásszal folytottuk el éhségünket egy pohár hideg sör kíséretével.
Erdei utunk és városnézésünk után egy kis pihentető kikapcsolódásra betértünk a Szent András Reumakórház és Gyógyfürdőbe. Az egészségügyi szolgáltatást nyújtó intézmény a gyógyítás mellett magasszintű gyógy-idegenforgalmi feladatot is folytat. Fekvőbeteg és járóbeteg szakellátást is végeznek. Az ország egyik legjelentősebb rehabilitációs központja. Tevékenysége a gyógytó, a gyógyvíz és a gyógyiszap jótékony hatására épül, főleg mozgásszervi és reumatológiai betegségek esetében.
Fedett részlegében találhatók a medencék, melyek többféle hőmérsékletűek 32-38 C fok között. A gyógymedencék mellett más típusúak is találhatók. Pl ülő- élményfürdő, pezsgő-, súlyfürdő stb.
Mi egy 3 órás fürdőzésre váltottunk belépőt. Jó volt ellazulni a kellemesen meleg vízben, remélve, hogy a mi ízületeinkre is jó hatással lesz. Gyorsan eltelt az idő és sietni is kellett az öltözködéssel, hogy ne lépjük túl a pontosan ellenőrzött időkeretet.
A fürdőben kellően kipihentük magunkat. Mivel továbbra is kitartott a jó idő, a Tavirózsa tanösvény felé vettük az irányt.
A festői környezetben kialakított sétaút a tó körül húzódik. Platánok, kőrisek, mocsárciprusok lombja a sárgától a vörösön át a barnáig számtalan színben pompázott.
Tovább menve elértünk a Hévíz-patakhoz, más néven a Hévízi lefolyóhoz. A csatorna 13 km hosszú és a Zala folyón keresztül vezeti le a Hévízi-tó felesleges vízét a Balatonba.
A meleg víz miatt trópusi-szubtrópusi mikroklíma alakult ki. Megélnek itt a tavirózsák, melyből még néhány most is virágzott. A zsilip környéke a tiltások ellenére is népszerű a fürdőzők körében.
Gyorsan esteledni kezdett, így a szállásra indultunk, ahol ismét várt minket az ízletes vacsora.
Utána ismét összeültünk az elmaradhatatlan süti és itóka mellett.
Klubvezetőnk Irénke kvízkérdéseket állított össze, melyet kisebb csoportokban próbáltunk megoldani. Némelyik komolyabb fejtörést okozott, s most sem maradt el az activity játék. Nagy hahotázások közben igyekeztünk megfejteni a feladványokat.
Ez az este is gyorsan elrepült és aludni mentünk.
Sajnos hamar elérkezett üdülésünk 3. napja és reggeli után el kellett hagynunk szobáinkat.
A csoport több részre szakadt. Páran még tovább folytatták máshol a pihenést. Voltak, akik pedig hazafelé indultak.
A tagok egy része pedig úgy határozott, hogy még folytatja a kikapcsolódást. A Honvédkórházhoz tartozó Hévízi Rehabilitációs Intézetet látogattuk meg. Itt lehetőség volt szaunázásra, fürdésre.
Ezután még elfogyasztottunk egy jóízű ebédet és indultunk az autóbuszállomásra.
Nagyon tartalmas és főleg vidám napokat töltöttünk el együtt. Sokáig fogjuk emlegetni a jó programokat, a nevetésekkel teli estéket.
Köszönet Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának, dr Cser-Palkovics András polgármester úrnak, hogy a pályázati támogatással hozzájárultak, hogy élményekben gazdag napokon lehessünk együtt, ezzel is erősítve a közösség összetartó erejét.
Höflinger Józsefné vez.tag
