A Nyugatiból 20 perc alatt repít Solymárra a zónázó vonat. Az állomáson emléktábla látható a svábok kitelepítéséről – Soha többé! –
A Várba (Szarkavárba) eléggé fáradtságos felkapaszkodni, de megéri a toronyból a szép kilátás. Története a 14 századtól sok vihart megért és sok előkelő főurat és királyt látott falai között. A törökök látogatása végzetesnek bizonyult, a környék elnéptelenedett. De az 1700-as évek elején idetelepült svábok felvirágozták a települést. Kovácsolt vas kupolával fedett kútjából 26 m mélyről merték fel a vizet. Részben újították fel, a megtalált leleteket a Helytörténeti múzeum és a Nemzeti múzeum őrzi. Megálltunk a 2017-ben, a fatimai jelenések századik évfordulóján épült emlékhely előtt.
A PEMŰ-vel (Pestmegyei Műanyagfeldolgozó üzemmel) szemközti bevásárlóközpontban található Dejó falatozóban csillapítottuk éhségünket.
A falu központjában, a Templom téren található Helytörténeti kiállítás pincéjében bronzkori edények és római kori sírkő faragványok találhatók. A földszinten a sváb hagyományokat és életmódot mutatták be: Munkaszeretet, takarékosság, katolikus vallásgyakorlás.
Az 1770-es években épült barokk templom szűzanya oltárképe által sokáig zarándok helynek bizonyult. A sváb népviseletbe öltözött házaspár szobra a Templom téren áll.
Péchy Zsolt
