A Baranya Vármegyei Nyugdíjas Klub gondos előkészítő munkával egy kalandos vártúrát szervezett a tagság kérésére Észak-Magyarországon, a Zemplén kincseinek felfedezésére. A program összeállításában Herczné Horváth Zsuzsanna reszortfelelősnek nagy segítséget nyújtott egy nagy tapasztalattal rendelkező pécsi utazási iroda. Mindenki izgalommal várta, vajon szeptember közepén még szerencsénk lesz-e az időjárással. Ez azért volt fontos, mert sok zempléni vár mellett a nemrégiben átadott nemzeti összetartozás hídja, valamint libegőzés is szerepelt a programban.
Eljött a mindenki által várva várt szeptember 15., amikor még egy kicsit hűvös hajnalon indultunk a nagy utazásra Dél-Magyarországról Észak-Magyarországra, hogy felfedezzük a Zemplén kincseit. Az utazási iroda remek idegenvezetőt biztosított Györkő Zsombor személyében, aki mindenben együttműködően sok új információval gazdagított bennünket útközben, és segítette a minél nagyobb élmény átadását.
Első állomásunkhoz, Tolcsvához közeledve megismerkedtünk az itteni zenélő úttal: az Érik a szőlő, hajlik a vessző dallamára suhantunk a 37-es úton. Nagyon találóan ezzel a népdallal érkeztünk Tokaj környékére szüret idején.
Tolcsván a Hélia-D kastélyt tekintettük meg egy remek idegenvezetéssel, amelyből nemcsak a kastély történetével, hanem a híres kozmetikummal is megismerkedtünk, s akik akartak, még vásárolhattak is belőlük.
Majd továbbutaztunk Sárospatakra, ahol II. Rákóczi Ferenc születésének évfordulójára emlékezve a Rákóczi-várat kerestük fel. A remek vezetéssel megtett várlátogatást követően utunk a Református Kollégiumba vezetett. Az iskola történetének megismerése után a Pollack Mihály által tervezett Nagykönyvtárat is megcsodálhattunk. Mintegy plusz programként a Szovjetunióba elhurcolt, de hosszas diplomáciai egyeztetések után mára már visszajuttatott könyveket is bemutatták.
A rendkívül tartalmas első napunk végén kissé ugyan megfáradva, de törve nem, jó hangulatban foglaltuk el telkibányai időszakos bázisunkat, ahonnan az elkövetkező napok programjai indultak. Itt a szállásadó a vacsorához egy kis welcome drinkkel kedveskedett, miközben néhány szót szólt Telkibánya múltjáról, jelenéről és jövőjéről.
A második napon a kiadós reggeli után Hollóházára mentünk, ahol a porcelángyártás történetével ismerkedhettük meg, a helyi kaolinbányászatról hallhattunk érdekességeket és a megtekinthettük a csodásan berendezett kiállítóteret. Ezt követően az Ybl Miklós tervei alapján készült szokatlan külsejű épületet, a Szent László római katolikus templomot néztük meg. Majd tovább utaztunk Füzérre, ahol egy igazi kalandos hegyi túrával vettük be a bazalthegyre épített várat, és ott a középkori végvári nemesi és katonai életet ismerhettük, meg. Napunk záró akkordja a Füzérradványban a közelmúltban színvonalasan felújított Károlyi-kastély volt, amely a történelem során több funkciót is betöltött. Napunk végén még a jó időt élvezve egy kis piknikre, beszélgetésre is jutott idő a tóparton a kastélyparkban. Aztán visszatértünk a szállásra, de a vállalkozó szelleműek Zsombor vezetésével még egy séta során végigjárták Telkibánya látnivalóit: a Szent Katalin Ispotályt és Romkertet, a kopjafás temetőt és a Várkápolnát. Mindenkinek jólesett a meleg vacsora, a napot pedig egy jó hangulatú poharazgatással és vidám beszélgetéssel koronáztuk meg.
A harmadik napon Pálházára indultunk buszunkkal, ahol azt kis időre elhagyva a helyi kisvonatra szálltunk, amivel elzakatolt vidám kis csapatunk az erdőn keresztül a Kőkapuig.
Ott megcsodálhattuk a vadászházat, továbbá Magyarország nagyjainak fából kifaragott szobrait, a hét vezért, és körbesétáltuk a pompás Áfonyás tavat, ahol még a tavirózsa is bontogatta szirmait a tiszteletünkre. Innen aztán Széphalomra vettük az irányt, ahol a Magyar Nyelv Múzeumát, Kazinczy Ferenc nyelvújító életét és munkásságát, illetve egy időszaki kiállítás révén Petőfi barangolásait ismertük meg az „Egész úton hazafelé” kiállítás keretében.
Ezt követően érkezett el a négy napos utunk nagy és izgalmas eseménye, Sátoraljaújhely. Utunk a kalandparkba vezetett, hogy csapatunk legbátrabb és kalandra legéhesebb tagjai libegővel felkússzanak a Szárhegyre, s aztán onnan a közelmúltban átadott 723 méteres Nemzeti Összetartozás Hídján átsétáljon a sátoraljaújhelyi vár romjaihoz. A híd nemcsak két hegyet,(Várhegy és Szárhegy) hanem élményt és emlékeket is összeköt. Akik erre nem vállalkoztak, azokat a busz vitte a közeli parkolóhoz, és onnan mehettek fel a romokhoz a fergeteges zempléni panorámát megcsodálni. A libegővel közlekedő csapat még a magyar kálváriát is megtekinthette az országzászlóval. Ezen a napon hatalmas széllel megérkezett a hidegfront, de a napunkat nem tudta elrontani. Az egykoron „vár állott, most kőhalom” tetejéről zseniális panoráma tárult elénk a közeli és távoli hegyekről, s a város látképéről. Ezután még egy kis borozás is volt a zsolyomkai pincesoron, ahol 3+1 bor kóstolása történt, miközben a pincemester kis helytörténeti előadást tartott. Betekintést engedélyezett a kulisszák mögé is az igazi tokaji pincébe. Többen az otthoniaknak is vásároltak a nemes nedűkből. Aztán visszatértünk a szállásunkra, ahol a kissé késői vacsora után a társalgóban kis borozás, beszélgetés és jó hangulatú nótázás keretében búcsúestet tartottunk.
Utolsó napunk sem maradt program nélkül, hiszen hazafelé menet betértünk Göncre, ahol a Huszita-házat néztük meg. Indultunk tovább Vizsolyba, az első magyar nyelvű Biblia szülőhelyére, hiszen Károli Gáspár fordítását 1590-ben itt nyomtatták először több száz példányban. A nyomdatörténeti kiállítás megtekintése után még egy-egy oldalt mi magunk is nyomtathattunk egy korabeli fa nyomtatóval, ez mindenkinek nagy élményt nyújtott. Ezt követően a Református templomot néztük meg vezetéssel, ahol még egy ismeretterjesztő kisfilmet is láthattunk, illetve az eredeti Bibliát is megtekinthettük. A templomlátogatás után folytattuk utunkat utolsó állomásunkra, Boldogkő várához. Itt korhű középkori ruhában mutatta be helyi vezetőnk a várat és a 16-17. századi végvári életet. Ez is nagy élmény volt, mint ahogy a panoráma az immár alacsonyabb hegyek harmonikus látképe. Miskolc közelében egy nagyáruház gyorséttermében tartottunk ebédszünetet.
Útközben idegenvezetőnk, hogy a hosszú út gyorsabban teljen, játékos közvélemény-kutatást végzett: mi volt a kirándulás legérdekesebb programja. A tagok a füzéri várat szavazták meg a leglátványosabb programnak, míg a második helyre a hídon való átkelés került. Az igazsághoz tartozik, hogy az összetartozás hídján többen nem keltek át.
Úgy gondolom, ebben a négy napban nemcsak 1140 kilométerrel, hanem maradandó élményekkel is gazdagabbak lettünk. Még ha nem is volt könnyű, de megérte a zempléni hegyek közti barangolás ezzel a jó kedélyű, vidám kis csapattal. Köszönet a program összeállításáért Zsuzsinak és az utazási irodának, illetve Zsombornak, az iroda képviselőjének. A programot jó szívvel ajánljuk más kluboknak is.
Fischer Péter
Baranya Vármegyei Nyugdíjas Klub
Fotók: Kunvári Gábor, Györkő Zsombor, Fischer Péter
