A NAV Dél-budapesti Nyugdíjas klub egyik kedves hagyománya, hogy a klubtagság évente egy alkalommal különbuszos kiránduláson vesz részt, s 2026. szeptember 3-án Komáromba kirándultunk.
Csodálatos idő fogadta azon klubtagokat, akik e csütörtöki reggelen megjelentek a gyülekezőhelyen. A különbuszban klubvezetőnk – Attila – üdvözölte a megjelenteket, bemutatta pilótánkat, majd kezdetét vette a kirándulás. Az útvonal részben már ismerős volt, hiszen néhány évvel ezelőtt Ágostyánban, illetve Tatán jártunk.
A vidám beszélgetés során a klubtagokban felidéződtek a legszebb nyári élmények. Útközben megtudtuk, hogy Törökbálintot eredetileg Nagytorbágynak nevezték, s a jelenlegi település névadójának – R. Kiss János által készített szobrát – 2017-ben avatták fel. Budaörsről kiderült, hogy e névben talán a kabar származású honfoglaláskori törzsfő neve rejlik, s 1921. október 23-án a főleg egyetemi zászlóaljból álló sereg a budaörsi csatában győzte le IV. Károly király (1916-1918) királypárti katonaságát. Biatorbágynál mindenkinek eszébe jutott, hogy Matuska Szilveszter bécsi gyáros 1931. szeptember 13-án felrobbantotta a biatorbágyi viaduktot. A biatorbágyi merénylet kiváló ürügy volt arra, hogy a rendőrség letartóztassa az illegális KMP vezetőit, s a nemzetközi tiltakozás ellenére a bíróság – ártatlanul – halálra ítélje Sallai Imrét, s Fürst Sándort. Később Matuskáról kiderült, hogy egykor a Horthy Miklós által vezetett Nemzeti hadsereg darutollas tisztje volt. Röviddel később már Tatabányánál jártunk, mikor feltűnt előttünk Donáth Gyula mintegy tizennégy méter fesztávolságú Turul-szobra. A hatalmas emlékmű a bánhidai csata emlékére készült, amikor Árpád nagyfejedelem 907-ben legyőzte az uruszágra törő bajorokat. Vértesszőlősnél arról beszélgettünk, hogy 1968-ban Sámuel napján Vértes László ősemberi leletet talált, melyet Samunak nevezett el.
A rövid tatai pihenőt Attila arra használta fel, hogy részletesen ismertesse a komáromi programot, s felidézte előttünk az ókori Római Birodalom történelmét, hiszen az 1977 óta már Komárom részét képező Szőny településen a rómaiak Brigetio néven erődöt emeltek, s települést építettek.
Közben az autóbusz megérkezett Komáromba, s rövid idő múlva máris az impozáns méretű Monostori erőd kapuja előtt álltunk. A tárlatvezető már várt bennünket, s egy ideillő Jókai idézettel indított:
“…A várkormányzó tudatá vele, hogy az erődítési terv … egészben elfogadtatott … A csallóközi erődítmények telkei rögtön kisajátíttatnak, a monostori erődítmények telkei pedig csak akkor, ha az első elkészül, az pedig 18-20 évig eltart. Tehát a birtokosok addig várhatnak az utalványaikra.………
A vőlegény visszaérkezik. A kinyitott ajtóban megáll, és onnan szól a menyasszonyának:
-Brazovics úr meghalt!…”
(Jókai Mór: Az arany ember)
A Zichy grófok tulajdonát képező koppánymonostori Homokhegyen található Monostori erőd helyén valamikor félkör alakú földsáncok álltak. Az 1809. évi erődítési tervek részeként a jelenlegi Monostori erőd helyén egy négyágú csillag alakú, földsáncokkal megerősített erőd található, melynek keleti, s nyugati oldalán egy-egy földsánccal összekötött kisebb erődítmény található. 1817-ben megkezdődött a terület kisajátítása, illetve 1833-ban újabb kisajátításokra került sor.
A Fort Sandberg nevű erőd tényleges építése azonban csak 1850-ben vette kezdetét, s az építkezések 1871-re fejeződtek be. Az erőd feladata Bécs, a Dunántúl, illetve a Duna védelme volt. Bár az erődítmény a kor legfejlettebb technikájával épült, ám az átadás pillanatában mégis elavultnak számított. Szerencsére az erődöt sohasem ostromolták: az erődöt az Osztrák – Magyar Monarchia időszakában, illetve a két világháború között főleg laktanyaként, valamint kiképzőközpontként használták. Maga az erőd két részből – a külső bátyákkal tagolt, széles vizesárokkal övezett építményből, s belső területen található többszárnyú, s kétemeletes laktanyatömbből – állt. A kőből, s téglából épített erőd eredetileg gyalogság, lovasság, s tüzérség számára épült, de az erősségben helyet kapott egy háromszáz ágyas katonai kórház is.
Először a történeti kiállítást néztük meg. Az első teremben a tárlókban a K. und K. hadsereg járművei, illetve a második világháború során használt magyar, német, illetve szovjet katonák fegyverei láthatók. Az egyik kiállított tárgy a második világháború végén lelőtt amerikai Liberátor repülőgép alkatrésze volt.
A második teremben a Monostori erőd hatalmas makettje található. A történeti kiállítás többi termében, továbbá a folyosón az erőd különböző építési időszakait bemutató alaprajzokat, fényképfelvételeket, s különböző erődítési ábrákat láthatunk. A tárlatvezető fiatalember elmondása szerint a rendkívül megalázó 1921. június 4-i trianoni döntést követően Komárom északi része, – Komarno néven – Csehszlovákiához tartozott. Az 1938. november 2-i ún. első bécsi döntés alapján Komarno egy időre visszakerült a Magyar Királysághoz, ám az 1947. február 10-én a párizsi békeszerződés szerint Komáromnak a Dunától északra található városrésze ismét Csehszlovákia részét képezi. A második világháború után a Monostori erődöt a civil lakosság nem látogathatta, mert az erőd területére a szovjet Vörös Hadsereg egységei költöztek be.
A történeti kiállítást követően a tárlatvezető bemutatta nekünk a Vörös Hadsereg által használt épületszárnyakat. A kaputól keleti irányban levő épületek közül először az egykori istállót látogattuk meg. A fiatalember hangsúlyozta, hogy az istállóban nem hátaslovak, hanem főleg igáslovak ropogtatták a zabot. Az istállóépületek falán rövid terjedelmű, cirill nyelvű feliratok olvashatók.
Az istállók megtekintése után a fiatalember átkalauzolt bennünket egy másik szárnyba, ahol a hosszú folyosó mentén főleg különböző legénységi/altiszti helyiségek találhatók. A legénységi/altiszti szállás vaskályhával fűtött termeiben szobánként mintegy húsz-harminc katonát lehetett elszállásolni. Minden második helyiséghez egy kisebb méretű fogda is tartozott. Az egyik helyiségben az egykori K. und K. hadsereg egyenruhájába öltözött honvéd, huszár, illetve tüzér viaszfigurája látható.
Vörös Hadsereg a legénységi szállás egy részét legénységi barakká alakította át, másik részében pedig lőszerraktárt rendezett be. Az itt elhelyezett viaszbábuk a Vörös Hadsereg közlegényét, illetve alsóbb rangú tisztjét jelenítik meg.
A hosszú folyosó falát a komáromi születésű Czibor Zoltán fényképei díszítik, aki a legendás Aranycsapat játékosaként jelen volt, amikor 1953-ban Londonban – az évszázad mérkőzésén – 6:3-ra legyőztük az angol válogatottat. Ugyancsak a hosszú folyosón láthatjuk a szintén komáromi születésű Jókai Mór (1825-1904) életét, illetve a “nagy mesemondó” írói pályafutását bemutató különböző dokumentumokat.
Már a hosszú folyosó végén jártunk, mikor elérkeztünk a tiszti fürdő közelébe. A tárlatvezető elmondása szerint a szovjet tisztek a városban laktak, a kiskatonák rendszeresen kijárhattak a városba, s úgy a tisztek, mint a legénység nagyon jó kapcsolatokat ápolt a komáromi civil lakossággal.
Mikor kiértünk a legénységi szárnyból, a tárlatvezető elmondta, hogy valaha az erőd udvarán – mai kifejezéssel – iparvágány húzódott, s az igáslovak, valamint a vágányon közlekedő mozdonyok főleg lőszerrel megrakott kocsikat húztak maguk után.
A tárlatvezetés végén a fiatalember – miután rendre válaszolt a kérdéseinkre – felhívta figyelmünket a hatalmas udvaron levő 20. századi katonai járművekre, az Északi bástya udvarán található szabadtéri színpadra, továbbá az erőd területén berendezett ún. Sütőipari emléktár – népszerű nevén: Kenyérmúzeum – kiállítására is.
Sajnos véget ért a Monostori erődbeli látogatás, mert időközben már delet harangoztak. A néhány perces fotószünetet követően siettünk az Arany tál étterembe, ahol előre megrendelt menüebéddel vártak bennünket. Miután az erődlátogatás során valamennyien megéheztünk, derekasan nekiláttunk a finom ebédnek. Ebéd után volt egy kis szabad idő, melyet néhányan fagyizásra használták fel, mások a környékkel ismerkedtek, de volt olyan klubtag is, aki a közeli helyi Múzeum felé vette az irányt.
Délután került sor a Csillagerőd meglátogatására. A tárlatvezető egy fiatal művészettörténész volt, aki köszöntötte a klubtagokat, s elmondta, hogy a Csillagerőd kiállítása alapvetően különbözik a Monostori erődétől.
Az ifjú hölgy hangsúlyozta, hogy a Csillagerőd helyén egykor a komáromi hídfőállás védelmére az 1586 nyarára felépített, ún. négyágú csillag alakú Szent Péter palánk állt, melyben a 16-17. században főleg spanyol zsoldosokat találunk. Az 1594-ben a Komárom vára ellen indított török ostrom során a törökök a Szent Péter palánkot gyakorlatilag lerombolták, ám Pálffy (II.) Miklós (1552-1600) főkapitány a palánkot helyreállíttatta. A napóleoni háborúk idején – 1809-ben – a komáromi várat két hajóhíddal is összekötött Szent Péter palánkot három-három zárt sánccal erősítették meg. Az 1848/49. évi szabadságharc idején a csillagerődi kazamaták védelmet jelentettek az erődben elhelyezett honvédek, s tüzérek számára. A szabadságharc idején az erőd súlyos sérüléseket szenvedett.
1849 után az erődöt újjáépítették. Az újjáépítés során az erőd hagyományos, négyágú csillag alakját továbbra is megtartotta, a megsérült részeket kemény mészkőből helyreállították. Az erőd belsejében teljesen új laktanyát építettek, a bástyákban levő boltozatos kazamatákban lövegállásokat alakítottak ki, s az egész erődöt pedig széles és mély vizesárokkal vették körül.
Az 1867. évi erődépítési terv részét képezte a komáromi hídfőállást védő Csillagerőd is, s a későbbi évi tervrajz szerint ezen erődöt földsáncokkal, s vizesárokkal összekötött öt zártlánc, s egy ütegállás védte.
Az erődöt a második világháború végéig a Magyar Királyi Honvédség használta, a második világháború idején előbb lőszerraktár, később pedig munkaszolgálatos laktanya volt. 1944. október 15-ét követően az erődben a nyilasok ellenállókat, s polgári internáltakat őriztek.
A bájos tárlatvezető részletesen beszélt Alapy Gáspár (1880-1945) személyéről is, ki 1921-től előbb Komárom helyettes polgármestereként, 1939-től pedig a város polgármestereként rendkívül sokat tett a város fejlődéséért. A második világháború idején, s a nyilas hatalomátvételt követően bátran kiállt a zsidó lakosság védelme érdekében. 1944. október 15. után a nyilasok őt is előbb fogolyként a Csillagerődben tartották, majd a dachaui koncentrációs táborba hurcoltál, ahol kivégezték.
1945 után a Csillagerődben szükséglakásokat alakítottak ki. Az erőd melletti sáncsor egy részét még az első világháború előtt lerombolták, s az erőd és a keleti zártsáncok közti sáncokat a budapesti, illetve székesfehérvári vasútvonal építésekor áttörték. 1947 és 1949 között a kőfal anyagát lakosság – hatósági engedély birtokában – kibontotta, s építőanyagként használta fel.
A tárlatvezető hangsúlyozta: 1896-ban a budapesti Szépművészeti Múzeum alapításakor döntés született egy szobrászati másolatgyűjtemény létrehozásáról. Idővel a Múzeum szűknek bizonyult az egyre gyarapodó gyűjtemény tárolására, ezért a másolatokat előbb a tatai Zsinagógában, a komáromi Igmándi erődben, illetve különböző városokban őrizték. 2017 és 2019 között megtörtént a Csillagerőd teljes körű műemléki rekonstrukciója, s az antik szobrok másolatai végre méltó helyre kerültek.
E rövid történeti bevezető után a helyi idegenvezető irányítása mellett megtekintettük a Csillagerőd kiállítási termeit. Tárlatvezetőnk elmondása szerint az erődben elhelyezett másolatok két nagy csoportra – a görög-római szobormásolatokra, illetve a reneszánsz műalkotások másolatára oszthatók.
Először az 1. teremben az A görög szobrászat archaikus korszakának (Kr.e. 650-480) műtárgyai másolatait néztük meg, miközben tárlatvezetőnk külön is a Borjúvivő című szobor másolatára, illetve a rendkívül egyszerű Ariszton sírsztéléjére külön is felhívta a figyelmünket.
A folyosón található Hégészó síremléke, a következő termekben pedig az A görög héroszok, s istenek szobormásolatai láthatók: itt találjuk többek között az ún. A drezdai Zeuszt, Aszklépioszt, Nikét, az ún. Giustinai Athéna, a szarvassal ábrázolt, s rendkívül bájos Versaillesi Dianát, valamint a Méloszi Aphroditét, (más néven: Milói Vénuszt) is. A Kr. e. 4. századi másolatokat bemutató teremben feltűnik egy másik Aphrodité ábrázolás, valamint Héraklész félisten erőtől duzzadó alakja, amint jobbjában az általa legyőzött nemeai oroszlán bőrét tartja. Az egyik szobormásolatban a tolvajok istenére, Hermészre ismerünk rá, kinek jobbkezében ott pihen a gyermek Dionüszosz. Szintén itt található az A gyíkölő Apollón, s a szobrász meglepően békésnek ábrázolta az A ludovisi Arész című szobor hadistenét. A 8. terem egyik szobormásolata a Niobé és gyermekei címet viseli.
A következő csoportot a hellenisztikus alkotások képviselik. Az itt kiállított egyik szobor Ganümédész elrablását, a másik egy szatírt, a harmadik pedig egy haldokló gallt ábrázol. Rendkívül élethű a Fiatal kentaur szobra. Az ismert személyeket ábrázoló szobormásolatok között találjuk többek között Periklész mellszobrát, Hérodotosz és Thuküdidész páros hermáját, macedóniai Nagy Sándor mellszobrát, Démoszthenész álló szobrát, Aiszóposz nevű púpos törpe mellszobrát, s egy bájos Aphrodité fejszobrot. Augusztus császár álló szobra melletti delfinen lovagló Ámor alakja az uralkodó isteni eredetére utal. Az ún. Townley vázán levő dombormű középpontjában Dionüszosz/Bacchus, Ariadné, s Pán alakja ismerhető fel. A szobrok közül feltétlenül említésre méltó a dinamizmust hordozó, ún. Laokon-szoborcsoport.
A 12. teremben a Mausszólleion, – azaz Mausszóleusz legendás kis-ázsiai helytartó síremléke – látható. A kiállítás másik részében az európai reneszánsz legszebb műalkotásának másolatai találhatók. A 13. teremben Donatello mester Angyali üdvözlete, a 14. teremben pedig a firenzei ún. Della Robbia műhely alkotásaiban gyönyörködhetünk. Ikonikus szobornak számít a Nílus megszemélyesített alakja című szoborkompozíció. Nekünk magyaroknak különösen kedves alkotás Mátyás király és Beatrix királyné kettős domborműve. E páros dombormű közelében található a Haldokló Adonisz című szobormásolat.
A reneszánsz szobrászaton belül külön csoportot képeznek az ún. Síremlékszobrászat alkotásai. E szobrok közül is kiemelkedik Ludovico Sforza (korábban: Ludovico il Moro) és Beatrix Este síremléke.
A 16. teremben helyi idegenvezetőnk megmutatta Michelangelo Dávid című szobráról készült másolatot.
Záróakkordként bájos tárlatvezetőnk kíséretében megtekintettük az ún. Colleoni Csarnokban kiállított Bartolomeo Colleoni (1400-1476), illetve Gattamelata/Erasmo da Narni (1370-1440) itáliai zsoldosvezérek hatalmas lovas szobrait.
A lovas szobrokat követően ugyancsak a Colleoni Csarnokban elhelyezett óriási méretű Szószékben, a Kandelláberben, továbbá a Dante művét idéző Paradicsom kapuja című műalkotásban gyönyörködtünk.
Befejezésül helyi idegenvezetőnk ismételten hangsúlyozta: bármennyire is gyönyörűek a Csillagerődben elhelyezett műalkotások, ezek azonban nem eredetiek, hanem csupán tökéletes másolatok. De talán ebben is rejlik a Csillagerődben kiállított szobrok, emlékművek, továbbá síremlékek különlegessége.
A nap folyamán két csodálatos kiállításvezetésben volt részünk. Mindenképp tiszteletre méltó a Monostori erőd fiatal tárlatvezetője személye, aki hatalmas tárgyi tudása mellett személyes élményeket is megosztott velünk. A Csillagerőd ifjú tárlatvezetőnője nemcsak óriási művészettörténeti ismertekkel rendelkezik, hanem szívvel-lélekkel tudott mesélni nemcsak a görög–római művészetekről, hanem azok újjászületéséről, a reneszánsz korról is.
Az élményekkel gazdag komáromi kirándulást követően pilótánk az indulási helyre szállított bennünket. A korábbi hagyományoknak megfelelően a visszaút is nagyon jó hangulatban telt el.
Dr. Németh István
