Klubunk megalakulása óta állandó hagyomány, hogy ha június – akkor 5 napos kirándulás. Tagjaink tudják és várják az utazást, melyet már januárban kezdünk szervezni. Idén úgy határoztunk, hogy a Fertő tő festői vidékére, Fertőrákosra és Sopronba, valamint Ausztriába látogatunk. Gazdag programunkról terjedelmi okokból csak vázlatosan tudok beszámolni.
Június 10-én kora reggel útnak is indult a 48 fős csapat és rövid pihenő után az első hosszabb megálló az Oroszlány melletti Majkpuszta, az Esterházy kastély és Kamalduli remeteség volt. Galánthai gróf Esterházy József 1733-ban ajánlotta fel az uradalmában fekvő Majkpusztát a Kamalduli rend Nepomuki Szent János tiszteletére felépítendő remeteség számára. A remeteség több szakaszban, főúri és főpapi személyek alapítványainak támogatása révén épült ki. A tervezett 20 cellaházból végül csak 17 valósult meg, mivel II. József 1782-ben a rendet feloszlatta. Ezt követően a terület visszakerült az Esterházy család tulajdonába. A némasági fogadalmat tett szerzetesek életéről, a rendház működéséről érdekes idegenvezetést hallgatott meg a csoport a gyönyörűen felújított remeteségben. Majd kávé és rövid ebédszünet után folytatódott az utazás. A festői, közvetlenül a Fertő tő partán fekvő kis faluba, Fertőrákosra a késő délutáni órákban érkezett meg a csoport, ahol már egy Dottó vonat várt ránk. Első állomás a Mithrasz Szentély, a római kor legrégebbi emlékének megtekintése volt. A kicsiny, kultikus barlangot 1866-ban fedezte fel egy fertőmeggyesi kőfaragó. A barlang hátuljában mészkősziklában faragva található Mithrasz Istenség alakja. A dombormű alján található felirat szerint valaki a saját költségén készíttette. Volt a barlangban még két fogadalmi kő, és egy tanulmány szerint Julianus császár is mutatatott be itt emberáldozatot, hogy trónra lépése előtt az istenséget kiengesztelje. Innen tovább haladva a falu közepén a Községháza előtt megnéztük az ország egyetlen eredeti helyén megmaradt 17. századi „pellengérét”, vagyis szégyenoszlopát, amely közel 400 éve áll a helyén. A középkorban büntetésre, megszégyenítésre használták. Egy feljegyzés szerint az utolsó, akit Fertőrákoson az oszlophoz kötöztek, egy krumplitolvaj volt. Megnéztük még a középkori városfalat és a kissé fáradt csapat elfoglalta szállását: nagyobb részben a Huber Panzióban, kisebb részben a Szitakötő Panzióban. A fantasztikus vacsorák pedig a Paté Étteremben voltak. De ezekről majd később.
Másnap a finom, bőséges és vidám reggeli után a csapat a közeli Ausztriába indult. Először Kismartonban (Eisenstadt) néztük meg az Esterházy család által ma is lakott kastélyt, mely 300 éven keresztül az Esterházy család központi rezidenciája volt. A kastély termei külön-külön is gyönyörű remekművek. A legismertebb és legfényűzőbb a világhírű akusztikával rendelkező Haydn Terem, ami a kastély büszkesége. A gyönyörű kastély megtekintése után a csoport egy része a kastélyparkot nézte meg, míg a többiek a városban tettek rövid sétát. Ebéd után csapatunk tovább folytatta útját Forchtensteinbe Fraknó várába, mely szintén az Esterházy család ősi fészke. Bár a vár kincstárát nem tudtuk megnézni csapatunk nagy létszáma miatt, a többi rész megtekintése azonban – köszönhetően az igen színvonalas magyar nyelvű idegenvezetésnek – nagyon nagy élmény volt a csapat számára. Este kissé fáradtan, de annál jobb hangulatban költötte el a csapat a Paté étterem kiváló (svéd asztalos) vacsoráját.
Kirándulásunk harmadik napján ismét Ausztriába, Puchbergbe vettük az irányt. Cél a Schneeberg 2000 m-es csúcsának meghódítása a Salamander fogaskerekű kis vonat segítségével. Bár az előzetes foglalás sok nehézséget okozott, végül sikerrel jártunk. Egy kellemes séta után Puchbergben a szalamandrát idéző sárga-fekete foltos kis vonat gyönyörű tájakon vitte az utasokat az 1810 m-en fekvő hegyi állomás felé. Ott aztán kissé kellemetlen meglepetést okozott a + 3 C fokos időjárás, a hideg szél és a felhőbe burkolózó hegycsúcs. Ezért – bár próbáltunk felkészülni meleg ruhával -, a ma már hihetetlen forralt bor volt a legnagyobb sláger a hegyi hüttében. Hazafelé megálltunk Glognitzban, ahol a Lindt csokoládégyár finomságaiból – akciós termékeiből is – vásárolhatott mindenki kedve szerint.
Kirándulásunk negyedik napján ismét Dottó vonatra szálltunk Sopronban és remek, idegenvezetéssel egybekötött városnézést élvezhetett a csapat. Ezt követően további egyéni városnézésre volt lehetőségünk, majd finom bográcsos ebéd volt a Soproni borházban, bor- és pálinka kóstolóval egybekötve. Ebéd után a Pánerurópai Piknik Emlékhelyre látogattunk, ahol szép kis múzeum és kávézó, sok ingyenes és megvásárolható kiadvány, fényképek, szabadtéri szobrok mesélik el a ma már történelemnek számító, de 1989-ben óriási jelentőségű eseményt. Majd hazafelé tartva, megnéztük a Fertőrákosi Kőfejtőt, ahol színház, tanösvény és múzeum is található. Sopron környékének egyik legszebb látványossága és igazi kuriózumnak számít az ottani színházi előadások megtekintése.
Az ötödik nap reggelén fájó szívvel búcsúzott csapatunk a Huber Panzió szálláshelytől. A szép és rendezett panzióban annyi kedvességet és segítséget kaptunk már hetekkel az érkezésünk előtt, ami igen ritkán tapasztalható. Segítettek a programokkal kapcsolatban, címeket, telefonszámokat adtak és nem egyszer még a német nyelvű külföldi foglalásoknál is segítettek. Ez az a hely, ahol nem csak szállás van, hanem rengeteg kedvesség, vidámság és otthonosság is. Jó szívvel ajánljuk minden arra kiránduló klubnak, de egyénileg vagy családdal kirándulóknak is.
A másik kiváló hely Fertőrákoson a Paté étterem volt, ahol a vacsorákat fogyasztottuk. Szintén nagyon kedvesen és remek (svédasztalos) vacsorákkal vártak bennünket elfogadható áron és a vacsorához ajándék pálinka, és sok-sok jó szó is tartozott. Ők voltak, akik két napon keresztül frissen sütött péksüteményekkel úticsomagot készítettek az Ausztriába utazó csapatnak (gratis), akik színházi programot ajánlottak, majd az előadás előtt negyedórával 4 db színházjegyet szereztek, elvitték az utasainkat gépkocsival és értük is mentek az előadás végén. Ezek olyan kedvességet, amiket az utazók hosszú időn keresztül nem felejtenek el és szintén jó szívvel ajánljuk az éttermet a csak étkezni vágyóknak, vagy a hozzánk hasonlóan több napig ott tartózkodóknak.
Az ötödik nap reggelén hazafelé utazva, útba ejtettük a csodálatosan felújított fehérvárcsurgói Károlyi kastélyt. A felújított kastélyt 100 évre kezelésre megkapta az egykori tulajdonos család leszármazottja és igazi jó gazda módjára, remekül üzemeltetik azt. Van benne múzeum, szálláshely és étterem is. A kastély melletti fogadóban elfogyasztott ebéd után csapatunk haza indult. Az itt leírt sok-sok program azért volt könnyedén teljesíthető, mert első és utolsó nap az útba eső látványosságokat néztük meg, az 2-4 napon pedig – Ausztriát is beleértve – közeli helyek voltak, így az utazás nem vett sok időt igénybe.
És hogy mi volt ebben az útban a rendhagyó? Több mint 20 éve én szervezem ezeket az utakat, amelyek egyre bonyolultabbak az előzetes bejelentkezési kötelezettségek miatt, jelen esetben a külföldi látványosságok még csak fokozták ezt. Sokszor problémát okoz az utolsó pillanatban történő útlemondás is. Most viszont olyan történt, amely eddig soha, én lettem az utolsó pillanatban beteg, súlyos vírus fertőzéssel kórházba is kerületem, így 2 nappal az indulás előtt nyilvánvalóvá vált, hogy nem tudok menni. Szerencsére az út teljes mértékben elő volt készítve, meg volt szervezve. Így kisebb izgalom után remekül levezényelte néhány útitárs a kirándulást, nem okozott problémát a távollétem.
Domokos Mária klubvezető
