Első kép
Nem megy a hegy Mohamedhez – Mohamed megy a hegyhez….
Magyarra “ferdítve” azt jelenti, “Mohamed” ez esetben Kelebiára zarándokolt, síkvidékre, ahol ugyebár egy dombocska sincs, nemhogy hegy. No, persze véletlenek sincsenek, hiszen a NAV NYOSZ alelnöke, Horváth Zoltán rég felajánlotta, vállalja a szervezést, indítsák, köszöntsék a nyarat ezúttal egy kelebiai rendezvényen hasonló, de egyéb tartalmakkal is, mint a korábbi fesztiválok Budapesten.
Bizonyára néhányan – velem együtt – szkeptikusak voltak az ötletet illetően, de innen érdemes nyerni: fantasztikus élménnyel ajándékozta meg a közönséget a falu, ahol még “emberek” nem robotok, esetleg AI figurák élnek.
Ha nem lenne manapság kissé pejoratív felhangja, szívem szerint Horváth-projektnek nevezném az összejövetelt, hiszen a már említett Horváth Zoltán, az ő felesége, Böbe itt élték, és mai napig itt élik példás életüket. Hozzájuk csatlakozott szervezőként lányuk, Horváth Helga pénzügyőr alezredes. Ők vitték vállukon a hónapokig tartó szervezést és kivitelezést. Megnyerték ehhez a NAV aktív és a NYOSZ vezetőinek támogatását, Kelebia polgármesterének és lelkipásztorának pártfogását, környező művészek és tehetségek aktivitását, barátok, kollégák, szóval egy termékeny közösség, valamint a falu népének szorgalmát, ügyességét jelenlétét.
A kétszázötven-háromszáz közötti összlétszámba belejátszott a Budapestről érkező két autóbusznyi nyugdíjas társaság, hiszen Szabó Józsefné, a Dunakanyar Pénzügyőr Nyugdíjas klub vezetője a szombati nyárindítóhoz hozzácsapott egy Mórahalom-Szabadka kiruccanást. No, de erről később. Érkeztek persze a nyárindítóra közelebbről-távolabbról személygépkocsival, vonattal-busszal nyugdíjas társak, társaságok.
A kelebiai piactér június 13-án nem portékákkal, eladókkal és vevőkkel telt meg, hanem bográcsozók, egészségügyi állomás, kiállítás, koncert-, és kutyás bemutató, biliárd- és darts játéktér, lovasfogatok, arcfestő pont helyszíne volt. Nem csoda, ha valaki lemaradt erről-arról az eseményről, hiszen nem győztük kapkodni a fejünket (lábunkat) a jobbnál jobb programok forgószínpadán.
Most értjük meg igazán – főleg a budapestiek – milyen erőt, szorgalmat, fáradságot igényelt a vidéki klubok részéről a korábbi, fővárosban rendezett ilyen-olyan fesztiválok, amikor nemcsak önmagukat, de a főzni kívánt étel alapanyagát, sőt még a tűzifát is otthonról kellett szállítani, hajnalban elindulni, éjszaka hazatérni… Visszamenőleg is gratulálok.
Mondjuk házigazdának lenni se mindig könnyű de alapos előkészületek után hálás a feladat. És ennek a “Horváth-ok” maximálisan eleget tettek. Már a regisztrációnál is meglepetés fogadott, frissen sütött lángos és egy bájos kis mézeskalács emlékeztet az eseményre. Már, aki el nem fogyasztja idő előtt. Előbbi a kelebiai asszonyok elronthatatlan eledele, utóbbi pedig a mézes készítést művészi szintre emelt Gyóniné dr. Nagy Marianna keze munkája.
Nem szeretnék visszaélni az olvasói türelemmel, s tán mert kellően felcsigáztam az érdeklődést, következzen a reklámszünet. Hatvankét éven aluliaknak nem ajánlott. : -)
Holnap újabb részletekkel várjuk vissza kedves olvasóinkat, fényképes vagy szóbeli kommentjeiket is beleértve!
Untener Erika
navnyosz_logo1
gyertya_virag
emlekezzunk
nyitokep002
