Utazás Szlovénián át Toszkána Kincseihez

Egy igen csak csípős pécsi reggelen indultunk útnak Toszkána felé. Azért, hogy a hosszú utazást elkerüljük utunk során oda és vissza is Szlovéniában megszálltunk. Első megállónk a Skocján- barlangnál volt, melyet az UNESCO a világörökségi listán természeti műemlékként tart nyilván. Páratlan élmény, a sziklafalba vájt úton, több tucat méterrel a mélyben rohanó folyó felett sétálni, a lélegzetelállító függőhídon átkelni, a gigantikus csarnokokat látni. A csoport majd minden tagja teljesítette a mintegy 2,5 km-es sétát a barlangban, melynek során még 400 lépcsőt is meg kellett mászni. A vezetett túra végén a bátrabbak még egy 2.5 km-es szakaszt is bejártak a Reka folyó völgyében ahol még 700 lépcső várt a kis csapatra, míg a többiek a kilátóba sétáltak fel. Első napi szállásunk a Lipicai Ménesfarmon volt, ahol a lótenyésztéssel már 1580 óta foglalkoznak. Rövid ott tartózkodásunk során megtudtuk, hogy jelenleg mintegy 400 ló él a farmon, holott a háború viszontagságait alig 80 egyed élte túl. A fajta érdekessége, hogy a kiscsikók barna szőrzettel születnek, és csak 4-5 éves korukra változik a színük fehérre.

Másnap reggel tovább indultunk Olaszország felé, ahol első utunk Modenába vezetett, amely ma leginkább az autógyártás fellegváraként ismert. Többek között található itt Ferrari, Lamborghini, és Maserati gyár is. A csoport egy része a Ferrari múzeumot látogatta meg, míg a többiek szintén a világörökség részét képező belvárosba sétáltak, ahol láthatták Modena szimbólumát a Ghirlandina tornyot, láthatták a San Geminiano-katedrálist és nézelődhettek a Piazza Grande-n. Modenát másról is ismerhetjük, méghozzá a balzsamecetről. Meg is álltunk Spilambertóban, ahol egy kis múzeumban megismertük a balzsamecet készítésének titkát, és meg is kóstoltuk ezt az igen csak drága portékát. A kb. 2,5 dl-es díszes üvegben árult balzsamecet ára 80-335 €, attól függően, hogy 12 vagy 25 éves a benne található ecet.

A nap végén megérkeztünk Vincibe, Leonardo Da Vinci szülőhelyére, ahol 3 éjszakára szólt a szállás foglalásunk egy elszármazott magyar hölgy által üzemeltetett kis helyi hotelban. Nagyon kedves vendéglátásban volt részünk, szállásadónk minden este az autentikus vacsora mellé kedves történetekkel is szolgált, melyek az aznap elfogyasztott vacsora menühöz kapcsolódtak.

Olaszországi ott tartózkodásunk idejére a meteorológiai előrejelzés nem volt túl biztató, és ez be is igazolódott, amikor Chinque Terre-i látogatásunk részben meghiúsult, mivel a rossz időjárás miatt a hajó csak 1 településen kötött ki, kárpótlásul így jutott idő Vincire, délután a városban ki-ki kedvére bóklászhatott.

Másnap reggel Firenzébe utaztunk, ahol 3 órás vezetett városnézésen vett részt csoportunk. Még felsorolni is sok, mi mindent láttunk sétánk során. Itt minden a Mediciekről szól. Láthattuk Európa legrégebbi patikáját is, megtudhattuk, hogy a város dominikánus szerzetesei a 13. században először csak gyógyfüveket termesztettek, majd már a 17. században a Mediciek támogatásával megnyitották parfümériájukat a nagyközönség előtt is. Végig sétáltunk az ottani „Váci” utcán ahol a híres divatmárkák üzletei találhatók, és természetesen útba ejtettük az Arnó folyón átívelő Ponte Vecchiót is.

Délután irány Pisa. Már az odavezető úton fel-fel tűnt a Ferde Torony tetején lengő zászló, de amikor az autóbuszból kiszálltunk semmit sem lehetett látni belőle, pedig a torony majd 50 méter magas. Rövid séta után egy masszív kőfallal körülvett téren a Csodák Terén tárult elénk a hihetetlen látvány. Alul gyönyörű zöld fű, rajta a napsütésben szinte vakítóan fehér épületek, és rengeteg ember. Sokan közülünk tervezték megmászni a 298 lépcsőt, hogy a torony tetejéről is szétnézhessenek, de csalódniuk kellett, mivel a toronylátogatásra a szabad időpontok aznapra már beteltek.

Utolsó olasz reggelink elfogyasztása után ismételten Szlovénia felé vettük az irányt. Útközben megálltunk a csodálatos Valsanbizió Kertben, amely Európa legrégebbi eredeti formájában megőrzött kertje, melyet a 17. század második felében Velence akkoriban legtehetősebb családja a Barbarigó család építtetett Istennek ajánlva, amiért megkímélte őket az 1630/31-es pestisjárványtól. A kertben több medence, szökőkút, egy növénylabirintus, és számos 300-900 éves fa található négy kontinensről.

Ljubljana mellett töltöttük utolsó éjszakánkat, majd hazaindulás előtt még látogatást tettünk Skofja Loka-ban, amely Szlovénia egyik legjobban megőrzött középkori települése. 973-ben említik először, mint püspöki birtokot. A városka felett egy 13. századi vár magasodik. Az 1511-es földrengés szinte porig rombolta, majd fokozatosan újra építették. Fő nevezetessége a Selska Sora folyón átívelő 600 éves kőhíd, amely Közép-Európa legrégebbi kőhídja.

Toszkánában maradt még bőven látnivaló, és talán még lesz alkalmunk visszatérni, ajánljuk mindenkinek, akinek van lehetősége látogasson el erre a csodálatos vidékre.

Herczné Horváth Zsuzsanna, szervező

NAV NYOSZ Baranya Vármegyei Nyugdíjas Klub Pécs