A mai napunkon művelődünk, ismereteket szerzünk, a témaválasztással persze elődeink vagy kortársaink kimagasló teljesítménye előtt hajlunk meg.
Az első úticélunk a Szépművészeti Múzeumnak „Az öröklét őrei” kiállítása, amelyet a társklubok többsége már ajánlott nekünk, akik még ezt nem láttuk. Meglátjuk!
A másik programunk szintén népszerű, a Magyar Zene Háza. Lehet, hogy körüljártuk már, vagy esetleg benne is, de ez most más lesz. Szakszerű vezetéssel!
A kirándulás megvalósulását Kissné Eged Gabika klubtársunknak köszönhetjük, aki vállalta a szervezést.
Szerencsére – meg más, racionális döntések eredményeként – Salgótarjánból Budapestre a távolsági buszjárattal eljutni egyszerű, 1 óra 45-percből megúszható, és a nap folyamán szinte bármikor. Mi a 8:40-es járatot választottuk. A stadion megállótól szűk 20 perc és már készíthettük a fotókat a ragyogó napfényben a Hősök teréről és az azt őrző épületekről, köztük a mi úticélunkról is. Jókor érkeztünk, nem volt tolongás, a pénztárban gyors ellenőrzés a kedvezményekre való jogosultságot illetően, ruhatár, és már közelítettük is a kiállítás helyszínét. Közben természetesen forgattuk a fejünket a látványtól, az épület belülről is lenyűgöző. Eszünkbe jut, hogy mi akkor nézzük meg, amikor akarjuk, a sok távoli, akár más földrészekről érkező turista meg ezért jött ide, olyan messziről.
Közben lekezelik a belépőinket, és a falakon már hangolnak bennünket a közelgő látványra. Tetszett a felvezetés. Egy vízszintes, kronológikus tengely mentén haladunk, amely fölött annak a világnak a történései vannak feltüntetve, amelynek eredménye a jelen kiállítás anyaga, az öröklét őrei, az első kínai császár hadseregének agyagkatonái. Az időtengely alatt pedig a hozzánk közelebbi világ, főleg Európa és ami itt történt akkor. Elgondolkodhattunk erről!
Aztán megérkeztünk a tárgyi emlékek közé. Előttünk a lovashintó, ami a túlvilágra volt hivatott eljuttatni az arra érdemesültet. De, legnagyobb örömünkre a jövőbe érkezett meg! Bár, ki tudja, milyen úton!
Megcsodáltuk az agyagkatonákat, szeretett állataikat, szép tárgyaikat és tanulmányozhattuk a temetkezési megoldást.
Sorra véve minden látnivalót, elbúcsúztunk az öröklét őreitől, végezzék feladatukat továbbra is.
Még felkerestük a múzeum kávézóját, kellemes hely, aztán már szinte vágytunk a napfényre, így felkerekedtünk és folytattuk sétánkat a Városligeten keresztül a zene házáig. Útközben – hol máshol – lecsüccsentünk a padokra Anonymus-nál, előkerült a szenyo vagy a müzliszelet. Aztán közelítettünk 2. állomásunkra. Még kora tavasz van, de így is alig vettük észre, hogy már ott vagyunk. Ami a cél. Hogy a nem közönséges épület – szó szerint –egybeolvadjon a fás-ligetes környezetével. És, ha a fák már előbb ott voltak, akkor az épület igazodjon hozzájuk.
Gabika intézte itt, amit kellett, volt még egy óránk a „tárlatvezetésig”. Kézenfekvő, hogy járassuk meg lábainkat a Néprajzi Múzeum csodálatos építményén. Az idő is tökéletes volt, a legmagasabb pontról elég szép a panoráma.
Visszamentünk, a megadott időpontban találkoztunk a bejáratnál Dórával, a fiatal, igen rátermett túravezetőnkkel. A Magyar Zene Háza története a helyével kezdődött, ami egy mocsaras, ingoványos senki földje volt, így a különböző igények szerencsésen találkozhattak. Egy zseniális japán tervező – Sou Fujimoto – álma valósulhatott meg, ami kőkemény építészet, az épületben azonban több az üveg, mint a kő. No, ezt azért nem tudom biztosan, de mindenhol üveg van, ahol kell és lehet. Ez a természet és zene közelségét hivatott érzékeltetni. Továbbá a tető formáját a hanghullám inspirálta, emellett praktikus funkciói is vannak, az eredetin túl is.
A bevezető után, miután felocsúdtunk, elindultunk az épületen belüli sétára. Van felfelé 2 szint, földszint és lefelé is 2. A föld feletti rész a megszólaló zenéé, próbatermek, koncerttermek, bulizó helyek, ismeretterjesztés világa. Az egyik próbateremben láthattuk a Bogányi csodazongorát. Maga a futurisztikus tökély. A Mester nem volt ott, így csak vizuális élményben volt részünk. A föld alatti rész a kiállításoké. Itt is nagy terek vannak, fehér falak, puritán megjelenés. A föld feletti részt a föld alattival a függesztett csigalépcső köti össze. Az alátámasztást a nem túl szilárd talaj okán volt célszerű mellőzni.
Ez a séta várakozáson felüli élményt nyújtott. És, bár volt lift is, de ezzel együtt is jól elfáradtunk, meg is céloztuk a buszpályaudvart.
Ügyesen hazaértünk, jó nap volt!
Lejegyezte: Tanács Erzsébet klubtag
