Ragyogó napsütéses reggel indultunk Balatonfüredre az április hónapra tervezett programunkat megvalósítani. A füredi autóbuszállomásról kellemes sétával értünk a város fölé magasodó hegyek egyikéhez – a Tamás hegyhez -, melynek gyomrában található Lóczy barlang volt az úticélunk.
A Tamás-hegy nyugati oldalában, a Kéki-völgyben található, 141 méter hosszú és 20 méter mély barlang igazi különlegesség, hiszen ritka, hogy kiépített körülmények között ilyen jól megfigyelhessük a kőzetek természetes rétegződését. Keletkezéséről több, egymástól eltérő vélemény született, de legvalószínűbb, hogy jellegzetes hévizes eredetű barlang. Ezt bonyolult alaprajza, gömbfülkéi, hidrotermális eredetű ásványai és a barlang legmélyebb részéről feláramló szén-dioxid támasztják alá. A hévízek oldási képességét a föld mélyéből utóvulkáni hatásként feltörő gázok nagy szénsavtartalma fokozta. Neve Lóczy Lajos emlékét őrzi. A nemzetközi hírű magyar geológus hosszú időt töltött a Balaton-környék geológiai képződményeinek kutatásával. Kiemelkedő eredményeket ért el a geológia több ágában és paleontológiában is.
A barlangot 1882 októberében véletlenül fedezték fel kőbányászok, miközben a területen az úgynevezett füredi mészkövet fejtették. A bejárata ekkor még kb. 80 cm átmérőjű, aknája pedig kb. 4 m mély volt. Az 1910-es években a település főbírója veszélyesnek ítélte, és a bejáratot betemettette. Feltárását elsőként Kadic Ottokár kezdte el 1930-ban. Miután új részeket is felfedezett, de régészeti és őslénytani leletek előkerülése nem volt várható a későbbiekben sem, úgy vélte, hogy érdemes a barlang turisztikai kiépítése. 1934-re a Lóczy-barlanghoz vezető autóutat építettek, új, nagyobb bejáratot törtek, lépcsőket építettek a barlangba. 1938-ra azonban a barlang igen elhanyagolt állapotba került. Ajtaja hiányzott, a leomlott törmelék részben betemette a bejáratot. A II. világháború alatt tovább romlott a helyzet. Végül 1951-ben döntöttek Balatonfüreden az újrarendezéséről és a munkákkal 1953-ra készültek el. Ekkor vezették be a villanyvilágítást is. 1958-ban biológiai vizsgálat is történt a barlangban, amit Loksa Imre (neves faunakutató) végzett. Ennek során 21 fajt állapított meg, köztük három újat.
Napjainkban a barlang szakszerű vezetés mellett látogatható. A barlangban a hőmérséklet kb. 12 °C. 2021-ben adták át az újonnan épített látogatóközpontot a barlangnál, ahol beltéri és szabadtéri interaktív kiállítással, valamint egy geológiai bemutató tanösvénnyel várják a vendégeket. Különleges, bizonyítottan gyógyító hatású levegőjét a balatonfüredi Szívkórház betegei kúraszerűen használják.
A túra a Lóczy Lajos emlékére elhelyezett márványtáblától indul. A vasajtón belépve néhány lépcsőn lesétálva a Belépő-terembe jutunk. Ennek első 3 métere mesterséges áttörés, a terem mennyezete egy mészkőlap. Továbbhaladva átlépünk a Belső-kapun és a kissé magasabban elhelyezkedő Alsó-terembe érünk. Ez a barlang legtágasabb része, ahol kiválóan láthatók a zárókőzet gyűrt rétegei. Innen egy enyhe emelkedőn a Felső-terembe érkezünk, ahol még látható a barlang eredeti (eltömedékelt) bejárata. A terem alsó, kiöblösödő vége az úgynevezett Kápolna. Innen az Átjárón keresztül jutunk az Elágazáshoz, ez a látogatható szakasz vége. Innen még bepillanthatunk a Lejtős-folyosóba, melynek folytatása előbb a Meleg- vagy Mély-üreg, majd végpontja a Vizes-üreg, ami a benne időnként összegyűlő vízről kapta a nevét. További elágazások több folyosót és üreget érintenek, de ezek már nem látogathatóak.
A föld alatti csodavilágból visszatértünk a ragyogó napsütésre. Kellemes sétával jutottunk vissza az autóbusz pályaudvarra. Nagyon jól éreztük magunkat, kellemes fáradtsággal és sok érdekességgel gazdagabban utaztunk haza.
Pap Éva Mária vezetőségi tag
Veszprém Vármegyei Adóügyi Klub
