Siklós
„…Máté fiam … Te idevalósi vagy … ismered a vidéket … Maradj itt … egy perc nyugtot se hagyj a labancnak. Akiket sanyargat, azokat keresd. Mind a te katonád lesz…”
(Örsi Ferenc: A Tenkes kapitánya)
A mai nap kicsit tovább alhattunk, mert ezt a napot Siklóson töltöttük. Reggeli után irány Volán távolsági autóbusz pályaudvar.
Mire kiértünk a pályaudvarra, néhány perc múlva megérkezett a pilóta, s elfoglalhattuk kényelmes ülőhelyeinket az autóbuszban.
Útközben megcsodáltuk a közelben levő pogányi repülőtér felszállásra készülődő gépmadarait. Mikor az autóbusz begördült Harkányba többen nosztalgiáztak, hiszen korábban rendkívül kellemes napokat töltöttek a harkányi üdülőtelepen.
Röviddel később megérkeztük Siklósra, s kezdetét vette a siklósi program. Néhány lépés után megpillantottuk a siklósi vár tiszteletet parancsoló épülettömbjét. Először a külső vár ágyútornya tűnt fel előttünk. Miután az állagmegóvást követően restaurátorok mintegy keresztmetszetben meghagyták az Ágyútorony építményét, ezért e védőművet a látogatók alaposan megszemlélhetik. Ahogy haladtunk a külső vár falai mentén, felidéztük, hogy a Tenkes kapitánya c. filmben Eke Máté, Buga Jakab, illetve Siklósi bácsi a külső vár területén gyújtották fel a labancok szénakazlait.
Néhány perc múlva már a várkapu előtt álltunk, s megcsodáltuk a Batthyányak domborműves címerét, mely a fiait tápláló pelikánt, s szájában kardot tartó oroszlánt ábrázol.
Már a várkapun belül voltunk, mikor néhány vállalkozó szellemű klubtagunk az ódon hangulatú csigalépcsőn felkapaszkodott a rondellára/barbakánra, ahol csodálatos panorámában gyönyörködhetett. A barbakán francia eredetű kifejezés, s hazánkban ilyen kapuvédő körbástyát találunk még Budán, Pécsett, illetve Nagyvázsonyban.
A várban először a Reneszánsz panoptikumot tekintettük meg, mely a 15. századi magyarországi humanizmussal, illetve a reneszánsszal foglalkozik. A Panoptikumban megtudtuk, hogy a reneszánsz kifejezés a görög-római művészetek újjászületését jelent. A reneszánsz eredetileg a Itáliából indult el, s a 14/15. században elért a Magyar Királyság területére is. A magyarországi reneszánsz fénykora Mátyás király (1458-1490) időszakára, a másodvirágzás pedig a 16/17. századra tehető. A kiállítási teremben csodálatos képeket, illetve korabeli leírásokat láttunk a pompás visegrádi királyi palotáról, s – többek között – a tatai, továbbá az egri vár rendkívül díszes reneszánsz épületeiről. A kiállítás egyik blokkja Janus Pannonius (1434-1472), illetve Balassi Bálint (1554-1594) páratlanul szép költeményeit idézi, de ugyanúgy megtalálhatók itt a 17. századi erdélyi reneszánsz gyönyörű építészeti emlékei is.
Itt kapott helyet az a térkép, melyen a mai magyarországi, az egykori felvidéki, illetve erdélyi reneszánsz építészeti emlékek helyszínei láthatók. Az itt található PUZZLE segítségével a látogatók kirakhatták a különböző reneszánsz épületeket. A Panoptikum viaszfiguráinál – többek között – feltűnt Vitéz János esztergomi érsek, Janus Pannonius pécsi püspök, illetve Kinizsi Pál alakja is. A Panoptikum központi részében egy terített asztal látható, s a középütt ülő Mátyás király éppen a pápai követet hallgatja. Természetesen a király jobbján Beatrix királyné foglal helyet. A királyi asztal közelében találhatók a híres Fekete sereg katonáit ábrázoló élethű viaszfigurák is.
A Panoptikum egyik blokkja a reneszánsz kor emberének mindennapi életét mutatja be, melynek révén a látogató megismeri a 15. századi különböző társadalmi osztályok(papság, nemesség, jobbágyság…) életét.
A Panoptikummal átellenesen található a kínzókamra, ahol azon feliratok láthatók, melyek a korabeli büntetési tételekről árulkodnak. E hátborzongató helyszínnél felidéztük azt, amikor a labancok vallatták a Tenkes kapitányát, itt „lázongtak” a filmbeli elfogott asszonyok, illetve Buga Jakabék a börtön kapujánál hintóstul rabolták el a várba érkező labanc tábornokot.
Miután a hatalmas várudvaron levő kikiáltó felfedezett bennünket, a klubtagok közül négy fiatalasszonyt nyomban bezárt az udvaron levő szégyenketrecbe. Később elárulta, hogy az ifiasszonyokat hosszú, s meglehetősen csípős nyelvük miatt zárta be a különleges kalodába. Később azt is elárulta, hogy – szerinte – a négy delikvens legfontosabb tulajdonsága a szüntelen pletykálkodás lehetett. Mivel a jelenlevő klubtagok kezeskedtek értük, hosszas rábeszélés után elengedte őket, ám azt is elmondta, hogy a középkori Siklóson főleg hajlevágással büntették a szégyenketrec asszonyait.
A várudvaron felidéztük azt a pillanatot, amikor 2009. július 14- én a néhai Balikó Tamás rendezésben a Siklósi Várszínház művészei az udvaron felállított színpadon előadták az A Tenkes kapitánya című musicalt. A főbb szerepeket Stohl András, Brunner Márta, Mészáros Árpád Zsolt, Zsurzs Kati, Koncz Gábor, Beleznay Endre, Szarvas József, Makray Pál, s Balikó Tamás alakította.
Az óriási várudvar közelében található a csodálatosan szép, késő gótikus várkápolna, mely két részre oszlik: a díszes szentélyre, valamint a négyszög alakú hajóra. A kápolnában a Perényiek szakállas emberfejet ábrázoló címere, illetve a boltozatos fülkékben levő korai reneszánsz falfestmények láthattuk.
Természetesen egy önálló terem az ikonikus, s rendkívül népszerű A Tenkes kapitánya című filmsorozattal foglalkozik. Amíg a televízión a film egyes jelentei peregnek, a teremben levő hét viaszfigura Amáliát, báró Eckbert Eberstein ezredest, Veronikát, Eke Mátét, Rózsát, Buga Jakabot, valamint Siklósi bácsit jelképezik. Az egyik falon a fontosabb szereplőket alakító színésznők/színészek fényképei láthatók. Az egyik klubtag megjegyezte, hogy a közülük sajnos talán már csak a Veronikát alakító Vajda Márta van életben.
A közelben levő folyosókon fotókiállítás fényképeit nézhettük meg.
A Vármúzeum emeletein helyezkedik el a vártörténeti kiállítás, melynek keretében megismerkedtünk a vár történelmével. A települést az 1190-ben kelt oklevél Suklos/Soklos néven említik, s a 13. századi Kán nemzetségbeli Suklósiak nádori ága birtokolta. Az oklevelekben 1294-ben említett román stílusú vár ura Siklósi Gyula ispán. E román stílusú várra emlékeztet a déli szárny területén előkerült leletek, a kápolna melletti pincehelyiség ablakai, a térlefedő fafödém gerendafészek, illetve a lőréses ablakok. Elképzelhető, hogy a román stílusú vár sarkain egy-egy torony is állhatott.
A XIV. századi gótikus várat Luxemburgi Zsigmond király (1987-1437) elkobozta a Siklósiaktól, s a Garai családnak adományozta. A család legismertebb tagja Gara(i) Miklós, aki több mint három évtizeden keresztül az ország nádora volt. 1401-ben a várói ligák elfogták Zsigmond királyt, s hónapokon keresztül Gara nádor siklósi várában őrizték. Gara nádor jelentős építkezéseket folytatott a várban, s nevéhez fűződik a vár gótikus stílusban történő átépítése. A 15. század első felében a külső várat tornyokkal megerősítették, a belső várat újabb szárnyakkal bővítették, s az udvart körbeépítették.
Zsigmond király, s Gara nádor emlékét idézi az egyik falon elhelyezett sárkányos lovagrend címere. Mivel 1482-ben a Garai család kihalt, a vár többször gazdát cserélt míg 1507-ben Perényi Imre megostromolta, s elfoglalta el a gótikus erősséget. Perényi jelentős építkezéseket folytatott a várban, s az ő nevéhez fűződik annak reneszánsz stílusban történő átépítése. A Perényi-féle építkezések során a külső várfal egy részét lebontották, a belső vár területén ágyúteraszokat emeltek, s ezáltal megerősítették az erősség védelmi képességét.
A múzeum egyik szegletében ott állt Perényi Imre felesége – Kanizsai Dorottya – viaszfigurája. Ismeretes, hogy a nagyasszony 1526-ban a mohácsi csatatéren a nevelt fiát kereste, s jobbágyaival eltemettette a mohácsi csatában elesett hősöket.
1543-ban a török elfoglalta Siklóst, ám a 150 éves török uralomnak nem maradt építészeti emléke a várban. A 17. század végén gróf Aeneas Caprara császári tábornok került a várba, ki 1689-1701 között hozzákezdett a jelenlegi várkastély felépítéséhez. 1705-ben Bottyán János kurucai elfoglalták a várat, s egy éven keresztül uralmuk alatt tartották.
A Vármúzeum következő szintjén levő két nemzetiségi terem a baranyai horvát, illetve szerb nemzetiségek tárgyi néprajzi emlékeit ismerhettük meg.
Egy újabb teremben az 1848/49. évi szabadságharc magyar huszárját jelképező viaszfigura fogadott bennünket. Ugyanez a terem Batthyány Kázmér herceg (1807-1854) életét is bemutatja. A kiállítás alapján megtudtuk, hogy a herceg, gróf Batthyány Lajos távoli rokona, s a reformkori küzdelmek egyik alakja. A herceg 1837-ben Siklós földesura, s birtokán felszabadította a jobbágyokat. Batthyány Kázmér 1848-ban Baranya vármegye főispánja, 1849-ben a Szemere-kormány külügyminisztere, s a szabadságharc leverését követően előbb Törökországba menekült, később pedig Párizsban telepedett le. Egy újabb múzeumi blokkban a 19. század második felének siklósi emlékeit láthattuk. 1860-tól a vár ismét a Batthyányaké, s tőlük 1873-ban dr. Benyovszky Lajos pozsonyi ügyvéd vásárolta meg. A szomszédos termek az első, illetve a második világháború relikviáival találkozhattunk.
Aki közülünk átment a hatalmas várudvar másik oldalára, a szárnybeli folyosón fényképeket, az egykori Lovagterem falán pedig középkori címereket láthatott. A Lovagterem közelében
helyezkedik el a Dr. Horváth Béla emlékkiállítás, melynek falait a Siklóshoz, s a Drávához erősen kötődő vadász trófeagyűjteménye ékesíti. Ugyanebben a szárnyban kapott helyet a Villányi borvidék díjnyertes borait bemutató Vinotéka is.
Azon klubtagok akik a Bástyasétányon körbesétáltak, a Spanyol-, s Olasz-bástyákon kitekintve remek panorámában gyönyörködhettek. A várfalak közelében sétáló klubtagokat az ún. Rosarium közelében Kanizsai Dorottya nagyasszony bájos mellszobra (Trischler Ferenc, 2015) fogadta.
A rendkívül tartalmas siklósi vártúra után elsétáltunk a közeli Két sirály étterembe, ahol a tulajdonos terített asztallal, s finom ebéddel várt bennünket. Ebéd után sor került a már hagyományosnak tekinthető közös sütizésre/fagyizásra, majd a Volán autóbusz Pécsre röpített bennünket.
A Pécsre érkezést követően a mi Lovagtermünkben került sor az „Utolsó (közös pécsi) vacsorára”, s vidáman osztottuk meg egymással a siklósi vártúrával kapcsolatos élményeinket.
Dr. Németh István
(Folytatjuk)
