Két esztendővel ezelőtt a NAV Dél-budapesti Igazgatóság Nyugdíjas klub néhány tagja kirándulást szervezett Pécsre. A kirándulás olyan jól sikerült, hogy többen azt mondták: ide még egyszer el kell jönni. A szót tett követett, s mikor felvirradt 2026. április 14., tizenhárom klubtag találkozott a Kelenföldi pályaudvaron, s kezdetét vette a már régóta várva várt pécsi/baranyai utazás.
A vasparipa száguldott, s nagyon gyorsan elröpült a menetidő. Útközben, aki Sárbogárd és Simontornya között kitekintett a Mecsek IC ablakán őzikéket, nyuszikat, illetve fácánokat is láthatott.
A Pécsre történő megérkezést követően a elfoglaltuk a Kaffka utcában található szállásunkat. Három klubtagunk gépkocsival érkezett, ők már a szálláson vártak bennünket. Rövid idő múlva Tüke buszra szálltunk, s irány a város egyik ikonikus jelképének számító Zsolnay Kulturális Negyed. A valaha jobb napokat látott Balokány fürdő közelében található Rom Bistroban finom ebéddel vártak bennünket, majd a jóízű ebéd elfogyasztása után átsétáltunk a Zsolnay Vilmos út felett átívelő felüljárón, s máris a Kulturális Negyed területén jártunk.
A Zsolnay Kulturális Negyedet főleg az egykori Pécsi Porcelángyár területén alakították ki. A Kulturális Negyedben – többek között – a Pécsi Tudományegyetem Művészeti kara, rengeteg kiállítás, múzeumok, szabadtéri színpadok, gyönyörű épületek, a Pécsi Galéria, az ún. Rózsaszín kiállítás, bemutatóterem, az ún. Apostolos terem, az ún. Mattyasovszky- házban található Bóbita Bábmúzeum, és a híres Bóbita
Bábszínház, az ún. Pirogránit udvar, az ún. American Corner, a Kerámiaterem, a Planetárium, a Kesztyűmanufaktúra, kézműves műhelyek és a Boltok utcája, illetve különböző közintézmények találhatók. Azt már a megérkezés pillanatában tudtuk, hogy a rendelkezésre álló délután időtartama alatt – gyakorlatilag – képtelenség bejárni a Zsolnay-negyed valamennyi intézményét, hiszen az egykori Porcelángyár bizony már jócskán túlnőtte önmagát. A Kulturális Negyed épületei, továbbá intézményei nemcsak tartalmukban, hanem külsőleg is harmonizáltak egymással. Az egyik épületben a Zsolnay-család és gyártörténeti kiállítás kapott helyet. Először a Látványmanufaktúrát kerestük fel, ahol a Manufaktúra egyik dolgozója nemcsak az egykori Porcelángyár történtéről mesélt, hanem ismertette a Zsolnay Kulturális Negyed létrejöttének körülményeit is. A Manufaktúra munkatársától megtudtuk az 1854-ben alapított csekély létszámú üzemet 1865-ben vette át Zsolnay Vilmos (1828-1900), s idővel az egykori aprócska üzemet hatalmas gyárrá fejlesztette. A beszélgetés során a porcelánfestő hölgy részletesen mesélt a porcelánfestés fázisáról. Elmondása szerint a hétpecsétes üzemi titoknak számító eosin technikáját már a középkorban is ismerték, s mór, illetve spanyol közvetítéssel terjedt el Itáliában. Később az eljárás feledésbe merült, s a 19. század harmadik harmadában Zsolnay Vilmos nevéhez főződik a technológia tökéletesítése. A Manufaktúra dolgozója szívesen válaszolt a különböző kérdésekre is.
Többek között megtudtuk tőle azt is, hogy a kézzel festett gyönyörű színben pompázó termékek igen keresettek, s megtalálhatók úgy a belföldi, mint a külföldi üzletekben. A Manufaktúra meglátogatását követően elvetődtünk a részleg Ajándéküzletébe is, ahol elámultunk a szebbnél-szebb termékeken, valamint a különböző dísztárgyakon, továbbá a pompás Zsolnay-étkészleten. Az Ajándéküzletben megállapítottuk, hogy e lélegzet elállítóan gyönyörű termékek ára azonban meglehetősen borsosnak tűnik.
A Látványmanufaktúra megtekintése után kisétáltunk a Negyed területétől, s felkerestük az attól mintegy kétszáz méterre levő dombocskán található Zsolnay Mauzóleumot. A kis domb lábától a síremlékhez vezető utat negyvenkét, pirogránitból készült oroszlánszobor szegélyezi. A helyi idegenvezető elmondása szerint az épületet Zsolnay Vilmos fia- Zsolnay Miklós – építtette, Sikorszky Tádé építész tervezte, a szobrok és a festmények pedig Apáti Abt Sándor művei. Az építmény kivitelezését az egykori Zsolnay gyár munkásai végezték. A neoromán stílusú, kerek alaprajzú, centrális elrendezésű sírépítményt a galéria két részre osztja: a felső szinten a kápolna, az alsó szinten pedig a temetkező hely helyezkedik el. A kápolnában a festett oltár, az alsó szinten pedig Zsolnay Vilmos relief portréval, gyári emblémával, valamint egy mitológiai áldozati jelenettel díszített monumentális szarkofágja látható. A díszítőelemek között feltűnik a művészetek istennőjének – Minervának – az alakja is. A Minerva istennőhöz járuló menet tagjai között Zsolnay Vilmos, illetve Zsolnay lányai alakját fedezhettük fel.
A helyi idegenvezető részletesen mesélt a Mauzóleum későbbi sorsáról is. Elmondása szerint az ötvenes évek – sajnos – a sírépítményt sem kímélték. A vandál pusztítások során a tettesek az építmény ajtaját felfeszítették, a szobrokat összetörték, de – szerencsére – a szarkofággal nem boldogultak. Mivel a lakosság a vandál pusztítás miatt több alkalommal felháborodásának adott hangot, egy időben Zsolnay Vilmos díszes szarkofágját a jelenlegi pécsi Siklósi úti Temetőben helyezték el. Később a város megvásárolta a tulajdonosoktól a ledinai dombot, a rajta található építményt helyrehozatta, s az állagvédelmi munkálatokat elvégeztette, 2000-ben az építményt felújíttatta, az épület biztonságos őrzéséről gondoskodott, s a díszes szarkofágot pedig eredeti helyére szállíttatta vissza.
Befejezésül a helyi idegenvezető azt ajánlotta, hogy feltétlenül látogassuk meg a Zsolnay Negyed területén található ún. Zsolnay aranykora – Gyugyi-gyűjtemény elnevezésű kiállítást.
Néhány perces töprengés után úgy határoztunk, hogy megfogadjuk a helyi idegenvezető tanácsát, s visszaindultunk a Kulturális Negyed területére. Rövid keresgélés után a Gyugyi gyűjtemény épülete előtt álltunk, s több – vállalkozó szellemű – klubtagunk úgy döntött, hogy megnézi a kiállítást. E néhány klubtagnak páratlan élményben volt részük.
A rendszerváltást követően Pécs városa megvásárolta a Zsolnay családhoz tartozó, s a 20. században Amerikába távozó Gyugyi László elektromérnök tulajdonában levő mintegy 584 darab kiemelkedő jelentőségű a historizmus, valamint a szecesszió korát idéző Zsolnay műtárgyat, s egykoron ez a mennyiség képezte a jelenlegi Gyugyi gyűjtemény alapját. 2010-ben a gyűjtemény az ún. Sikorski házban került elhelyezésre. Az eleinte mintegy hobbiként induló, kezdetben személyi kívánalmak kielégítésére szolgáló gyűjtés idővel bizony jócskán túlnőtt egy magánszemély birtoklásán, hiszen az Amerikából, s az európai országokból történő visszavásárlások miatt fokozatosan bővül a kiállítás anyaga.
Akik megnézték a kiállítást bizony nem csalódtak benne, hiszen a többszintes épületben szebbnél szebb tárgyakban gyönyörködhettek. E káprázatosan szép dísztárgyak, valamint használati eszközök, – a különleges megvilágítás miatt – fantasztikusan szép színek kavalkádjával fogadott bennünket, hiszen a Gyűjteményben kiállított Zsolnay termékek ezerféle színben pompáztak előttünk. A kiállítási tárgyak között mindenképpen különlegesnek számítottak az állat-, illetve az ember ábrázolások. Az magától értődik, hogy a gyűjteményben gyönyörködő látogatóknál nagyon sokszor „kattogott” a mobiltelefonok kamerája.
Lassan – sajnos – befejeződött a Zsolnay Kulturális Negyed részleges megtekintésére szánt időtartam. Miután elhagytuk a Kulturális Negyed területét, a városi Tüke busszal visszamentünk a Centrumba. A szálláshoz való megérkezést követően ösztönszerűen az általunk Lovagteremnek átkeresztelt emeleti helyiségbe vonultunk, ahol rendkívül vidám hangulatban elfogyasztottuk a közös vacsorát. Mivel valamennyien alaposan elfáradtunk, ezért mindenkit vonzott az ágy, és bizony egyiküket sem kellett álomba ringatni.
Dr. Németh István
(Folytatjuk)
