Városunk, Salgótarján méltán híres intézménye székhelyének meglátogatását tűztük ki célul. Az intézmény a Salgótarjáni Néptáncművészetért Közalapítvány, mely a Nógrád Táncegyüttes fenntartó és működtető szervezete. Mindannyiunk kedves néptáncegyüttesének otthonáról van szó, amit itt a városban csak „A táncház” néven szoktunk emlegetni.
Sikerült megállapodni a látogatás időpontjáról, és Kovács József, a Táncház és az együttes művészeti vezetője tisztelt meg bennünket, hogy beavasson a táncegyüttes létrejöttének, fejlődésének, működésének történetébe.
A megbeszélt időpontra és – a szinte a városközpontban elhelyezkedő – helyszínre sorban érkeztünk. Az épület 2 szintes-tetős-különálló, szépen karbantartott külsejű, mi régi tarjániak más megjelenéseire is emlékszünk. Ami nem véletlen, pályafutását zeneiskolaként kezdte. Ezt már a vendéglátónk, Kovács József is elmondja nekünk, az épületbe invitálásunkat követően. Az előtérből egyből a próbaterembe érkezünk, egy jó pár táncost befogadni képes, nagy belmagasságú helyiség. Egyik oldalán (majdnem) mennyezetig tükrös, több oldalán bordásfalak, egyből megnyerő is lett a környezet. Nekünk ülőhelyek előkészítve, elfoglaljuk és kezdődik az ismertető.
Még a múlt század 70-es éveiben – őrület ezt így leírni, főleg, hogy igen jól emlékszem rá – kezdett testet ölteni a gondolat, hogy, mivel kultúra kell, a népi örökséget őrizni kell, és ezt zenés-táncos formában fiatalokkal megvalósítani különösen jó lenne, kellene egy néptáncegyüttes. Nosza, el kezdett verbuválódni a csapat, és 1975-bem megalakult a Nógrád Táncegyüttes. A jelentkező fiatalok idevalósiként beleszülettek a vidék zenélő-éneklő-táncoló hagyományaiba, ideális helyzet volt az építkezésre. Mármint eszmeileg, a gyakorlat rögösebb volt. A meghirdetett próba napján a csapat összegyűlt a Fő téren, és telefonos! egyeztetést követően kiderült a próba helyszíne is, valamelyik kultúrház próbaterme vagy iskola tornaterme, szóval, ami épp üres volt! A sors, meg sok egyéb dolog úgy hozta, hogy 1983-ban a zeneiskola épülete lett a táncosok otthona, az épület átalakítását követően. Így már kiteljesedhettek az elképzelések, hogy a Palóc hagyományokat messzi tájakra is elvigyék megmutatni.
A másik feladat az utánpótlás képzés, aminek az 1982.ben megalakított első, ifjú táncosokból álló csoport volt az eredménye. Sok-sok munka, tehetség, szorgalom alapozta meg azt az utat, amely mentén eljutottak egész Európa színpadjaira, és azont túl is, ahogy egy dél-koreai folklórfesztiválra is. Ezen fesztiválok nagyon tiszteletreméltó mellékhatása, hogy az együttes számtalan elismerést, díjat, kitüntető címet érdemelt ki.
Mindez nem ment volna, ha nem gondoskodhatnak önállóságukról, így 1998-ban alakult meg a Salgótarjáni Néptáncművészetért Közalapítvány. Nem bonyolult számítás, hogy tavaly volt az 50. éves évforduló, amelyre külön műsorral készültek. A többihez hasonlóan ennek is nagy sikere volt. Alább egy link az együttes weboldalához, még sok-sok érdekességgel.
A bemutató után záporoztak a kérdések. Türelmes válaszokat kaptunk, utána meg a lehetőséget, hogy bejárhassuk az épületet pincétől a padlásig. A pincére mindnyájan vállalkoztunk, itt közösségi helyiségek vannak kialakítva. A padlás már inkább táncosok számára bemelegítő, de azért megugrottuk. Hisz ott vannak a fellépő ruhák, kellékek, szóval izgalmas.
A bejárást követően megköszöntük az élményt és biztatást kaptunk a jövőben műsorok, fellépések megtekintésére. Ígérjük, hogy élünk a lehetőséggel.
Lejegyezte: Tanács Erzsébet klubtag
Táncházban_Ezek_mi_vagyunk
