A Baranya Vármegyei Nyugdíjas Klub kultúrosa, Herczné Horváth Zsuzsanna a tagok kérésére egy remek kirándulást hozott össze, melynek úti célja a Dunakanyar, Vác és Vácrátót voltak. Költségtakarékosságból és a távolság miatt a programot két napra szervezte. A szép számú érdeklődő március idusán gyülekezett a Pécsi Vasúti Főpályaudvaron a szokásos vasutas programokhoz képest nagyobb csomaggal, hátizsákkal. A hűvösebb reggelért kárpótolt bennünket induláskor a szervezőnk biztosította welcome drink.
A vasút ezen a napon is izgalmassá tette az utazásunkat, de ezúttal szerencsénk volt, hiszen az előre igényelt kocsi és hely is rendelkezésünkre állt, ráadásul jelentős késés nélkül megúsztuk. Ami most még lényegesebb volt, hiszen Budapestről tovább utaztunk Vácra.
A szerencsés megérkezés után először elfoglaltuk a szállásunkat, amely az egykori Püspökvác területén létesített kényelmes zarándokszállás volt a belvárosban, majd elfogyasztottuk az előre megrendelt finom ebédünket.
Délutáni programunkat a székesegyház megtekintésével kezdtük. Itt egy rendkívül tartalmas vezetésben volt részünk, amelyből azt is megtudhattuk, hogy a székesegyházat az egykori Püspökvác és Németvác találkozásánál álló palánk helyére építették Eszterházy Károly püspök jóvoltából 1761-ben. De megismerhettük a székesegyházat belülről is, a jelentős oltárképeket, a kupola jelképeit, a szószékek történetét, az orgonát, illetve a bátrabbak a 210 lépcsőn felmászhattak a toronyba. Onnan pompás panoráma nyílt a Dunakanyarra és Vác városára. Akik nem bírták a lépcsőzést, a torony felé félúton a látogatóközpontban kellemes egyházi zene mellett ismerkedhettek a kupolával. Sajnos a toronylátogatást hamar lezárta a hirtelen jött ítéletidő.
A remek vezetés után idegenvezetőnk kíséretében a püspöki palotában tettünk látogatást. Megtekinthettük a szép bútorokat, megismerkedhettünk a palota történetével, de még a püspökök hobbijaival, továbbá a palotakerttel is. A palotalátogatás után még jutott idő egy kis Duna-parti és városi sétára. A szállásunkra visszatérve elfogyasztottuk a bőséges és házias vacsoránkat. Ezt követően a vállalkozókedvűek még egy esti sétára is vállalkoztak. Ennek során elsétáltunk az egykori Németvác felső széléig, ahol ma is áll az a diadalív, amelyet Mária Terézia látogatásának tiszteletére építettek, de amely alatt az uralkodónő sosem haladt át, mert nem bízott a gyorsan felhúzott építmény stabilitásában. A diadalív azóta is szilárdan áll. Árnyékában egy aprócska Kolodko-szobor emlékeztet Mária Terézia váci látogatására. Sétánkat a város főterén fejeztük be, majd visszatértünk a szállásunkra, ahol igazán jólesett a pihenés az eseménydús nap után.
Másnap a kiadós reggel után csomagjainkkal együtt felkerekedtünk, és távolsági autóbusszal mentünk Vácrátótra. Itt a Nemzeti Botanikus Kertet tekintettük meg. Idegenvezetőnk jóvoltából megismerhettük a botanikus kert történetét, amelyet közel kétszáz évvel ezelőtt alakított ki Gróf Vigyázó Ferenc családi birtokán. Mind a mai napig is féltett növénytani és madártani kincse hazánknak. A kert minden évszakban szép. Igaz, a kikericsvirágzáson már túlvoltunk, helyettük a nárciszok bontogatták szirmukat. A séta után a szép tavaszi napsütésben jólesett mindenkinek az ebédre elfogyasztott langalló, sörrel leöblítve. Kellett is az erő, hiszen még egy nagy utazás állt előttünk: többszöri átszállással Vácrátótról Pécsig.
Úgy gondolom, ezen a kiránduláson ismét felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk, és senkinek nem volt oka megbánni, hogy velünk tartott. Külön köszönet Zsuzsinak a gondos, mindenre kiterjedő szervező munkájáért.
Fischer Péter
Baranya Vámegyei Nyugdíjas Klub
