„…Akinek tanulni kell a lovaglást, az soha nem fogja azt megtanulni…”
(Gróf Sándor Móric)
Szikrázó napsütés fogadta a NAV Dél-budapesti Igazgatóság Nyugdíjas klubjának azon tagjait, akik 2026. március 17-én a budapesti XI., Etele téren találkoztak, hogy közösen a Komárom-Esztergom vármegyei Bajnára utazzanak, s megnézzék Sándor Móric egykori kastélyát.
Az autóbusszal történő utazás alig több mint egy órácskát vett igénybe. Míg az autóbusz a csodálatos komáromi tájon suhant keresztül, a klubtagok vidáman beszélgettek, s felidézték a korábbi kirándulások emlékét.
Miután az autóbusz megérkezett Bajnára, rövid sétát követően a gyönyörű Sándor-Metternich kastély kapujánál álltunk. A helyi idegenvezető a kastély bejáratánál köszöntött bennünket, s először a jelenlegi kastély helyén álló egykori nemesi udvarház tulajdonosairól, a XVI. századi Both család tagjairól, a zálogbirtokosokról, illetve a XVII. századi tulajdonosváltozások miatt a Sándor-család néhány tagjairól mesélt. Elsőként a kastély kápolnáját tekintettük meg, melyben az egyik falkép talán azarcnélküli Sándor Menyhért birtokszerző alispánt ábrázolja. A következő teremben levő korabelifestmények – többek között – a XIX. századi kastélyt ábrázolják. A terem közepén a kastély makettje, a másik oldalon pedig gróf Sándor Móric (1805-1878) személyéről szóló Ördöglovas című film, illetve operett plakátjai láthatók. Egy újabb terem kiállítási tárgyai a kastély 1948 utáni sorsát idézik fel, amikor a kastélyban mezőgazdasági gépállomás, 1952-1955 között traktorosnő-képző, a szomszédos épületben pedig alumínium-üzem működött.
Az emeletre vezető lépcsőfordulóban levő hatalmas festményen az Ördöglovas, gróf Sándor Móric tekintett ránk. Az egyik emeleti teremben levő stilizált lovakon helyezett női-, illetve férfi nyergek, a falakon pedig a gróf lovasbravúrjait megörökítő korabeli festmények láthatók. A teremben elhelyezett tárgyak alapján megtudtuk, hogy a gróf fogékony volt a zene iránt, s alkalmasint szívesen játszott citerán. A tárlatvezető elmondása szerint a gróf zeneszerzéssel is foglakozott, s legalább kilencven zenedarabot komponált. Megtudtuk, hogy 1833-ban – nápolyi útja során – a gróf beleszeretett a rendkívüli szépségű Mathilde Strachannba, de sajnos a gróf csalódott az imádott hölgyben. 1836-ban az ifjú gróf megnősült, s oltárhoz vezette a nagy hatalmú Metternich kancellár Leontine nevű leányát.
A következő terem falát szarvasagancsok, s egyéb vadásztrófeák díszítik. Ez a terem lehetett a grófi dolgozószoba, s itt kaptak helyet a gróf lovasbravúrjait bemutató festmények is. A tárlatvezető utalt arra, hogy a gróf – Angliában – még a lovaglás terén kiemelkedő angolokat is elkápráztatta lovaglásával, s az egyik angol még meg is jegyezte, hogy
„Ez nem egy ember, ez egy ördög!”
Egy újabb terem gróf Sándor Móric és gróf Széchenyi István kapcsolatát mutatja be. A tárlatvezető elmondása szerint mindkét arisztokrata érdeklődött úgy a lótenyésztés, mint a lovaglás iránt. Megtudtuk, hogy Sándor gróf nemcsak támogatta Széchenyi reformjait, hanem 1828-ban Londonban felkért egy hidakkal foglalkozó neves angol mérnököt, hogy tervezzen meg egy Dunán átívelő hidat. 1835-ben Sándor gróf járta ki a Budai Tanácsnál, hogy engedélyezze a Pestet, s Budát összekötő híd megépítését.
A helyi idegenvezető elmondta, hogy – jóval később – egy sajnálatos lovasbaleset miatt Sándor gróf agyrázkódást szenvedett, elméje elborult, s előbb Prágában, utóbb pedig Döblingben ápolták.
A következő terem a hölgyek budoárja volt. Sándor gróf lányát Sándor Paulina Klementína Mária Walpurgának (1836-1921) hívták. A grófkisasszony a XIX. század második felében elhatározta, hogy a párizsi közönséggel megismerteti a híres német zeneszerző, Richard Wagner műveit, s bemutattatja a Tannhäusert. 1863-ban a darabot be is mutatták Párizsban, ám csak mintegy harminc évvel később aratott sikert a francia fővárosban. A terem falain elhelyezett fényképek szerint a grófkisasszony maga is kacérkodott a színjátszással. Paulina nem csak Párizsban, hanem Európa más nagyvárosaiban is felhívta magára a figyelmet. Drezdában például elismeréssel adóztak ruhatárának. A tárlatvezető utalt arra: 1892- ben Sándor Paulina grófnő és az orosz származású Anastasia von Kielmansegg grófnő nevéhez fűződik egy Vaduzban vívott különleges női párbaj, melyet emancipált párbajnak is neveztek. A két grófnő egy virágdíszítésen különbözött össze. Szó szót követett; a két arisztokrata hölgy nem tudott megegyezni egymással, ezért úgy döntöttek, hogy első vérig tartó kardpárbaj során vesznek elégtételt. A párbaj pikantériája az volt, hogy hölgyek meztelen felsőtesttel vívtak egymással. Ennek az a magyarázata, hogy az orvos javaslatára így meg akarták előzni azt, hogy az esetleges ruhafoszlányok bekerüljenek a párviadal során ejtett sérülésekbe, s nehogy elfertőzzék a sebeket. A párbajsegédek, párbajbírák, de még az orvos is nők voltak, s férfiak még a párbaj közelében sem lehettek. A különös duellum során Paulina grófnő az orrán, Anastasia grófnő pedig a karján sebesült meg.
Egy következő terem kiállítási tárgyai szerint Paulina grófnő baráti kapcsolatot tartott fenn a korabeli európai zenei élet kiválóságaival. A helyi idegenvezető hangsúlyozta, hogy a grófnő kedvelt zeneszerzői közé tartozott – többek között – Liszt Ferenc, Johann Strauss, s még Richard Wagner is.
A tárlatvezetés a kastély pazar báltermében fejeződött be, ahol a világhírű halasi csipkékben gyönyörködhettünk. A kastélylátogatás a kastélyban található kávéházban való kávézással, illetve a már hagyományosnak tekinthető közös sütizéssel zárult.
A kastélylátogatást követően kívülről is körbejártuk a kastélyt, valamint a melléképületeket, megcsodáltuk az oszlopokkal díszített gyönyörű külső homlokzatot, majd a kastélypark megtekintését követően az autóbusszal visszautaztunk Budapestre. Élménydús volt a bajnai kastélytúra, hiszen csodálatos idegenvezetésben volt részünk.
Dr. Németh István
