Tekintettel arra, hogy hazánkban 1989 óta január 22. a magyar kultúra napja, nemzeti himnuszunk születésnapjának tiszteletére. Kultúrosunk úgy gondolta, hogy erre a napra egy különleges budapesti kirándulást szervez a Magyar Nemzeti Levéltárba és az Országos Széchényi Könyvtárba. A hideg téli reggelért kárpótolt bennünket induláskor a szervezőnk biztosította welcome drink.
A vasút ezúttal is izgalmassá tette a napunkat, hogy vajon e születésnapi programunk nem fullad-e kudarcba az immár hagyományossá vált késések miatt. A mai napon azonban szerencsénkre minden zökkenőmentesen ment, és időben eljutottunk a Magyar Nemzeti Levéltár központi épületéhez a Bécsi kapu téren. Az objektumban egy jó órás vezetett sétán vehettünk részt. A séta során lelkes idegenvezetőnknek köszönhetően megismerhettük a történelmi Magyarország legelső levéltári épületének – Pecz Samu utolsó nagy műve – történetét, mely az ország legnagyobb és legrégebbi gyűjteményét őrzi. A már eredetileg is levéltárnak szánt épületnek soha nem volt más funkciója. Szintjein végig lehet követni hazánk jelentős eseményeit, s megcsodálhatók a Róth Miksa-féle üvegablakok. Megismerkedtünk a levéltárosi munkával is pincétől a padlásig. Láthattunk egy II. Rákóczi Ferenc fejedelem eredeti aláírásával ellátott oklevelet, egy eredeti középkori útlevelet, a királyi nagykönyvet, egy a mai munkakönyvnek megfelelő középkori inaslevelet, és nem utolsósorban a nap ünnepeltjét, a Kölcsey Ferenc első nyomtatott kötetében szereplő Himnuszt is.
Az érdekes tárlatvezetés után átsétáltunk a vár déli részén található Országos Széchenyi Könyvtárba. Útközben megdöbbentünk a Hauszmann-program keretében folyó hatalmas építkezéseken, és eltűnődtünk azon, vajon mikor lesz alkalmunk a megújult várnegyedben egy szép sétát tenni.
A könyvtárban először a „Vers háza” tárlatot tekintettük meg, egy rendkívül lelkes vezetővel, akitől sok mindent megtudtunk nemzeti költeményeink keletkezéséről, és azok eddigi sorsáról. A Himnusz eredeti példányát féltve őrzik, de láthattuk a kézirat hű másolatát, valamint a Szózat eredeti példányát, és Petőfi saját kezével írt „Nemzeti dal”-át. A megható és tartalmas előadás után vezetőnk a nemzet könyvtárába is felvitt bennünket, ahol érdekességeket mesélt a könyvtár előéletéről, annak átépítéséről és jelenlegi szerepéről. Láthattunk néhány ritkaságnak számító relikviát kiállítva. Megismerkedtünk a beiratkozás módjával, a könyvtárlátogatás rendjével, sőt még a könyvszállító kiskocsi működését is kipróbálhattuk.
A tartalmas születésnapi program után már kissé megfáradva a BKK járatokkal visszamentünk a Kelenföldi pályaudvarra, ahol ki-ki igénye szerint kávézhatott egy kis pékáru kíséretében. Az izgalmakat a hazautazás sem nélkülözte, mivel szerelvényünket mindössze két perccel az indulás előtt állították be a vágányra.
A mai nap emlékét minden résztvevő egy kis emléklap formájában is magával vihette, amiről kultúrosunk gondoskodott. A kép a Budakeszin található Magyar Nemzeti Himnusz-szobrot ábrázolja, amelyet idő hiányában nem volt alkalmunk személyesen felkeresni.
Úgy gondolom, ezen a napon ismét hatalmas élményekkel gazdagodtunk, és senkinek nem volt oka megbánni, hogy velünk tartott.
Fischer Péter
Baranya Vámegyei Nyugdíjas Klub
