Eljött a nap, aminek a dátuma már elég régóta rögzített volt, de valahogy megéreztük, hogy ez a nap lesz a megfelelő. Iker Nap, Bika Hold, az Univerzumra semmit nem foghatunk. Az oldott légkör, mindenféle földi jó predesztinálva. Azzal a néhány kvadrát fényszöggel meg nem foglalkozunk!
Senki nem keveredett konfliktusba a naptárral sem, a notórius későre persze most is rá kellett telefonálni!… (Ez én vagyok!)
Közepes méretű kisbuszunk megtelt, hasítottunk Eger felé. Egy darabig, aztán – az északi hegyeknek köszönhetően – a jól ismert kellemesen kanyargós, lejtős-emelkedős szakaszon csodálhattuk az őszbe hajló tájat.
Csípős reggel, viszont gyors melegedést és szikrázó napsütést ígértek.
Már reggel hangolódtunk az eseményre. Páran rögeszmés reggelizőként is úgy döntöttünk, hogy ma kihagyjuk!
Aztán beértünk Egerbe, és már akkor láttuk, hogy az időjárás megfelelően alakul. Rutinos sofőrünk egyből odatalált az egri vendégházhoz, amely egy kb. 19. századi, polgári lakóházak sorából alkotott utca egyik épülete. A századot az alapján becsülhetjük meg, hogy minden ház falán néhol nem is egy emléktábla van kihelyezve, amely a valamikori itt lakónak vagy tevékenykedőnek állít emléket.
Ahová mi érkeztünk, könnyű volt felismerni a már a kapuban ránk váró fogadó „bizottság”ról. Különféle folyékony anyagot tartalmazó üvegek, és nagy tálcán stampedlinek tűnő üvegtárgyak ezzel a folyékony anyaggal megtöltve. Ez így rögtön az elején! Nem kérettük magunkat!
A szíves invitálásra mindnyájan beérkeztünk, legtöbbünk már ismeri is a járást, közben üdvözöltük a már bent várakozó vendéglátóinkat. Hellyel kínáltak bennünket, az asztalokon komplett reggeli. De ezzel a szóval nem írtam le semmit! Nagy tálcákon csuda guszta szendvicsek minden táplálkozási irányzatnak megfelelő válogatásban. Ezt a szigorú sort különböző formavilágú, tányérra halmozott sós sütikék teszik változatossá. Kancsókban A Tea – a nagybetű a kóstolás folyamán került adományozásra – várt ránk. Ami nem fért az asztalra, arról a körülöttünk sürgő-forgó vendéglátó hölgyek és urak gondoskodtak.
De ne szaladjunk ennyire előre! Kis kanál-tányér kocogtatás, ami az ámulatunkat hivatott más irányba terelni, mégpedig, hogy adjunk hangot is ennek az örömnek, hogy újra találkoztunk. Ezt először Cseh Istvánné, Gizike, a vendéglátó egri nyugdíjas klub vezetője formálja mondatokba, majd válaszul a mi klubvezetőnk, Motyovszki Andrásné, Grétike mondja el, hogy ide mindig örömmel jövünk. És vendéghez illően elővesszük az apró figyelmességnek szánt ajándékot – a sokcélú csinos kis üveg megtöltve színes cukorkával, kis dísszel és hozzá a praktikus kis méretű szalvétacsomag már az évvégi ünnepekre kacsintva. Erre Gizike is előveszi a varázsdobozt, amiből gyönyörű, ügyes kezekről tanúskodó karácsonyi díszek kerülnek elő. A zöldség-gyümölcs vásárláshoz a menő, nem eldobós bevásárló tasak – nekem mosózsák lesz -, ott lapult mellette.
A formálisabb rész után kiadva a parancs: Fogyasszatok el mindent, jó étvágyat a reggelihez!
Ezt kötelességünknek éreztük teljesíteni. De anélkül is sikerült!
Még reggeli előtt, a kölcsönös üdvözlést követően Gizike ismertette a mai nap ”Meglepetés” programját. Reggeli után elsétálunk a Dobó térre, majd onnan az Eger patakon átkelve – persze a hidat igénybe vesszük -, a közelben álló, Suttogó feliratú épületet látogatjuk meg. Elsőre nagyon titokzatos. Mivel ez egy kimerítő feladatnak ígérkezik, ezután az ebéd a követkő az étteremben, ahol várnak bennünket. Ebéd után a helyszín átalakul klubházzá, ahol így levezetésként egy játékos vetélkedő, majd népdalkörös nótázás részesei lehetünk. A nótázás többek szerint kalóriaigényes tevékenység, így a deficitet pótlandó, visszasétálunk a gyönyörű időben az egri vendégházba, ahol a kb. 50 tepsi süteménnyel birokra kelünk. Győzelem esetén mehetünk haza!
Szóval, a reggeli programpontot teljesítve, öröm volt a séta a Dobó tér felé. A tempó kényelmes városnézős, a jólnevelt autó(so)k udvariasan megálltak nekünk, ha átkelésre került sor. Még zebra híján is! A Dobó téren tömörültünk és a helyszín és minden körülmény adott volt a tökéletes csoportkép elkészítéséhez. Amit a vendéglátók abszolváltak, a vendégek pedig ellazultan vették tudomásul. A téren körülnézve, most is voltak turisták szép számmal, pezsgett az élet.
Ezután átkelés a hídon, s immáron az – egészében szép, történelmi külsejű 2 szintes – épület előtt állunk a Dobó téren, amelynek bejárata felett az ”Egri Fertálymesteri Testület Suttogó” felirat található, csupa nagybetűvel.
Barátságos invitálás, hiszen itt is várnak bennünket. Egészen pontosan Dr. Várkonyi György, aki a már említett Egri Fertálymesteri Testület Főkapitánya. Megjelenése pontosan olyan, amilyet elképzelünk egy ilyen titulushoz. Végre lehull a lepel. Megtudjuk, hogy egy nagymúltú, a középkorban már működő intézményt – a Fertálymesterséget – sikerült újjáéleszteni, amely egész története során a lakóközösségek javát szolgálta, azok nyilvántartásával, összetartásával, ha kellett, segítésével. A fertálymesterek a saját közösségükből választás által kikerült, arra érdemesült személyek. Testületben tömörültek, és a mindenkori vezetést segítették, szolgálták. A mai testület a jelen korhoz igazított, célkitűzései szerint a régi és mai értékek megőrzésén munkálkodik.
Az előtér után több kiállító helységben nézegethetjük a relikviákat, tablókat. Előkerült egy korabeli napló is a történésekről, egy újabb keletű, tudományos gyűjteményes kiadvány is a szakmáról. Továbbá előkerült pár butykos is, melyek tartalmát mi is megízleltük. A szakértelem itt is nyomon követhető.
Telve új ismeretekkel búcsút vettünk a helytől és a Főkapitány Úrtól. Ismét átballagtunk a Dobó téren, majd a Csillagok Sétányán, ahol Eger hírességei kaptak csillagot egy-egy járólapon, elhaladtunk a néhai Dobó Cukrászda előtt és tartottunk felfelé az Express Étteremhez. Önkiszolgáló, ránézésre abból a korból, amit ma már retrónak hívunk. Szerencsére belépve is hozta a hangulatot, kivéve, hogy az asztalok elrendezése ránk lett igazítva. Így a tálcát nem mi pakoltuk meg, pedig!…Két hosszú asztalsor mellett találhattunk helyet magunknak.
Gizike részletezte a programot, felkészül Toldi István és Várhelyiné Icuka, akik az ebéd utáni zenei és irodalmi vetélkedő kiötlői és levezénylői.
Ha jól teljesítettünk a vetélkedőn, nótázás vár ránk. Talán közösen, de nevesített fellépők is lesznek, hazai erőforrásból Papp Marika egri klubtag és Kovács Márton erősítésként.
Közben elkezdték felszolgálni az ebédet, a belső szerveink nem biztos, de az agyunk már vetődött a guszta fogásokra, és mindent eltüntettünk a tányérunkról. Csak pillantásainkkal társalogtunk: ”Ez rendben volt! ”
És akkor a vetélkedő! Most már felkészül mindenki. Papírlapok osztása a megfejtés rögzítéséhez, pár fős csapatok kialakítása megtörtént. Ha zenei vetélkedő, akkor hangosítás is lesz, ezen a ponton kapcsolódott a mobil technika a retróhoz, részletekbe nem mennék bele. A felhangzó zenék címe milyen földrajzi nevet hordoz? Nem is gondoltuk, hogy ilyen szórakoztató lehet a zene és a geográfia együtt. Azt kell mondjam, ügyesek voltunk. Telitalálathoz közeli megfejtések születtek, csoki lett a jutalom.
Aztán színre lépett Papp Marika. Nem tudom, hogy szomolyai-e (egri létére), de bármelyik odavalósi büszkén nézte-hallgatta volna az előadását! Kezdjük a ruháján bemutatott rece hímzéssel! Remélem, jól hallottam és jegyeztem meg a nevét! Karancsságon is (Salgótarjánhoz közel) 60-70 éve necceltek az asszonyok, vagyis recéztek. Hallottunk a fekete cseresznyéről, amit mindenki szeret, kivéve a kukacot, és ez így nagyon jó együttállás. Aztán jöttek a szebbnél-szebb népdalok. Nemsoká csatlakozott hozzá Kovács Márton, aki szintén dalokat énekelt, és bennünket is rávett az éneklésre. A közös éneklés erejéről születtek már legendák.
De már mennünk kellett, várt még ránk a sütemény. Egy kisebb séta volt csak a vendégházig. Vonakodva beadtuk a derekunkat – igen, tudom, ez nem kicsi eufemizmus -, és elkezdtük a kóstolást. Kezdjük a klasszikussal. Zserbó, szerintem ebben a műfajban több versenyző is pályázott. Aztán ott volt a csokis tetejű, alatta vaníliakrémmel, isteni piskótatésztával. Ennek a receptjéért ölre mentek volna az érdeklődők, ha nem lenne már világháló. Aztán a dinnye. Ami másodállásban egy képzőművészeti alkotás, egy szobrászati tökély. És folytathatnám…
De jött értünk a busz, és útravalóval jócskán megpakolva, vendéglátóink kíséretében elindulunk kifelé. Megköszöntük, elköszöntünk, jól sikerült nap volt.
VÁRUNK TITEKET LEGKOZELEBB SALGÓTARJÁNBAN SZERETETTEL!
Lejegyezte: Tanács Erzsébet, klubtag
NAVNYOSZ Nógrád Megyei Adószakági Nyugdíjas Klub
