A PSE Vitorlás és Vízisport Szakosztály telepével elbántak az elemek.
Princz György szakosztályvezetőtől érkezett az üzenet
Tisztelt nyugdíjas társaim gyertek, segítsetek!
Felhívásához Veress László NAV NYOSS elnök csatlakozott
Önkéntes munkára sok tagot toborzott.
Statisztikát itt most tőlem ne nagyon várjatok,
Jó buli volt!
De a benne rejlő lehetőséget, sokan mégsem láttátok!
Királyok útjára eljutni többeknek macerás
Pedig elkésni nem lehet és szíves a fogadtatás.
Habzsoltunk még a nyárból, hisz remek volt az idő,
Minden munka hűs fák alatt könnyen elvégezhető.
Jobb napokat látott holmik…, lepukkant mára minden
Amerre csak szemem ellát, sok a munka itten.
Egész hétre akadt tennivaló bőven,
Sajnálom, csak két nap felajánlás tellett tőlem.
Bizony voltak, akik nálam sokkal többek tettek,
Szinte minden napon e helyt megjelentek.
Telek végén Duna vize, alig látni odáig,
Lejutáshoz gaztengerben taposhattunk bokáig.
Az épületsor kívülről, gyanakvásra ad okot,
Áradásával a Duna temérdek hordalékot bemosott.
Minden szoba odabent olyanná vált, hogy gyalázat,
Sok szorgos kéz kellett hozzá, elszántság és alázat.
Bent rohadtak a bútorok, és még sok, sok más egyéb
Egy konténer a pakoláshoz lehet, hogy tán nem elég?
Kellett hát a férfierő “néhány” nehéz munkához,
Pénzügyőrök csatlakoztak NAV-os markos brigádhoz.
Megmenthető ép szobában Laci éppen hengerel,
Azon fáradozik, hogy a falról, penész nyoma tűnjön el.
De jól jön most, ha valaki bánni tud a szerszámmal,
munkához lát fejszével, fűrésszel vagy lapáttal.
Metszőolló teszi dolgát, ha valaki ért hozzá,
Ügyeskedhet, míg a bozót átváltozik rózsává.
A gereblye összehord sok tavaly hullott levelet,
Órák múlva lassacskán már, emelkednek lombhegyek.
“Egy, csak egy legény van talpon a vidéken,”
Kitartóan áll a vártán, hogy az avar 5 nap alatt, elhamvadjon szépen.
Jól szolgál a tűzrakóhely, hozzá még plusz két hordó
Pár órára akad mellé, ki füstölgésre kapható.
Amikor a gyomrunkban megkordul a harangszó
Asztalhoz ül a társaság, evés, ivás várható.
Aki pedig siettében otthon hagyta szendvicsét,
Asztalunknál egy kis zsírral megkenheti kenyerét.
Almáspite, csokis kevert, rácsos linzer, sós süti,
A társaság sok finomságát boldogan eltünteti.
Picit leült a munkakedv, jól esne most pihennünk,
Lustálkodni nincsen idő, gyertek társak serkenjünk!
Négykor fájront, de legalább, nem fáradtunk hiába,
Munka után ki még bírja, elmehet a dolgára.
Sajognak a derekak, kattognak a térdek,
Odahaza lesz majd dolga a nyugtató gélnek.
Pénteket már nagyon vártuk, hisz vége a munkának
Ebédre szólt a meghívás, minden heti munkásnak.
A lecsó jól tudjuk, hogy igazi nyári étek, kihagyni vétek,
Béla gondosan megfőzte, mindannyiunkat meggyőzve
Elénkbe tette tessék, jó étvággyal egyék!
Tudtam bármit elém kerül, remekül sikerül.
Bőven volt zsiradék, kolbász, tojás benne,
S aki tehette
Előtte korty pálinkával, utána sörrel, fröccsel “fűszerezte”.
Ahogyan az szokás indulás előtt,
A verandán diskurálva töltöttük az időt.
Ha majd egyszer visszatérünk,… hiszen erre van remény,
Az együtt töltött szép napokról emlék lesz e költemény.
Köszönöm, hogy hívatok, hogy mehettem, hogy veletek lehettem.
Lancendorfer Krisztina
