- június 4-én verőfényes nyári napsütésre ébredt a NAV Dél-budapesti Nyugdíjas klub azon tizenkét várbarát klubtagja, kik már korábban elhatározták, hogy meghódítják a kisnánai várat. Vonattal utaztunk Gyöngyösig, majd a vasútállomásról átsiettünk a gyöngyösi VOLÁN autóbusz pályaudvarra, s onnan távolsági autóbusszal folytattuk tovább utunkat. A vonaton sokat nevettünk, s az autóbuszon is vidáman telt az út Kisnánáig.
Még útközben megtudtuk, hogy Abasáron temették el Aba Sámuel királyt (1041-1044), ki 1046-ban Ménfőnél csatát vesztett Orseolo Péter királlyal (1038-1041, 1044-1046) szemben. A pilóta elmondása szerint az abasári ásatások még jelenleg is folynak. Ugyancsak a pilóta hangsúlyozta, hogy a közeli Domoszló község meg Aba Sámuel királyunk Domoszló nevű fiáról kapta a nevét.
A kisnánai buszmegálló nagyon közel van a várhoz, s néhány perces séta után már a vár közelében levő palóc tájháznál voltunk. E rövid séta időtartamát fotózásra használtuk fel, majd megcsodáltuk a vár legkorábbi építményét, az Árpád-korban épült, román stílusú rotunda maradványának vastag falait. A kápolna közelében hangulatos fahíd vezetett a várhoz. A várba belépve először az egykori Anjou-kori udvarházba siettünk, ahol a neves régész, múzeumigazgató – Búzás Gergely – által készített 3D-s film segítségével a vár építéstörténetével ismerkedtünk meg.
A film alapján megtudtuk, hogy a környék első urai az Abákkal rokon Kompolthiak. A család a XIII. század végén két ágra szakadt, s Egyházasnána nevű települést Kompolthy Péter szerezte meg magának. Kompolthy Péter Károly Róbert király (1308/1309-1342) híveként hatalmas birtokokat kapott, s országos méltóságokra emelték. Kompolthy Péter fia volt Kompolthy (I.) István, ki megörökölte a falut, s a XIV. század közepén udvari lovagként, később hevesi, utóbb pedig gömöri ispánként felépítette a nemesi udvarházat, s az udvarház közelében hatalmas pincét vágatott.
A vár fénykora, báró Kompolthy (II.) István idejére esik, ki Luxemburgi Zsigmond király (1387-1437) király országbírójaként tevékenykedett. Az országbíró, s gyermekei – Péter, László, János – az egykori román stílusú rotundát gótikus templommá építették át, melyet kecses toronnyal láttak el.
Kompolthy János jelentős építkezéseket folytatott, s nevéhez fűződik az új, kőből készült udvarház felépítése. A XV. század közepén ezen emeletes udvarházat kibővítették, kastéllyá alakították át, az épületeket pedig palánkfallal vették körül. Kompolthy János idejében a palánkfalat kívülről még egy kőfal is övezte, s a fából ácsolt kaputornyot pedig kőből épült torony váltotta fel, melyben csigalépcső található. A XV. század második felében befejeződött a belső várfal építése, s a vár új palotaszárnyakkal is bővült. A XV. század végén a várnál már nemcsak a védelmi szempont dominált, hiszen a Kompolthyak ekkor már a kényelemmel is törődtek.
1521-ben férfiágon kihalt a Kompolthy család, s örökösödési szerződés alapján a Guthy Ország család kezébe került a vár, kik különböző építkezéseket folytattak a várban. 1542-ben meghalt Guthy Országh László, s Kisnána az özvegye második férje – Losonczy István birtokába került.
1542-ben Losonczy István befogadta a Várpalotáról menekülő féltestvérét, Móré László rablólovagot, aki kisnánai tartózkodása idején sem változtatott korábbi életmódján, s előszeretettel fosztogatta a környék lakosságát. Egy alkalommal még magát a budai pasát is megtámadta, s kirabolta a pasát. A rablott zsákmányt azonban nem szolgáltatta be a Kamarának, hanem a kincset megtartotta magának. Válaszul a felbőszült törökök elfoglalták a várat; Mórét elfogták, s fiaival együtt Konstantinápolyba hurcolták. Az elfoglalt várat a török rommá lőtte. A XVI. század második felében a romos vár többször gazdát cserélt. A középkorban felmerült a vár végvárrá történő átalakítása, ám ez a terv nem valósult meg.
A vár régészeti feltárására 1940-1941-ben, 1962-1966 között, illetve 2008-ban, s 2010-ben került sor.
A film megtekintése után bejártuk a várat. Akik vették a fáradtságot, s felmásztak a toronyba, pazar kilátásról számoltak be. Mások az egykori rotundát nézték meg, a kőfalak mentén, s a keleti palota romjai között sétáltak. A palota helyiségeiben történő séta során a látogatónak olyan érzése támadt, mintha egy ásatáson sétálna. Többen a hatalmas pincéket keresték fel, s a kőtár régészeti leleteiben gyönyörködtek. Rendkívül sajnálatos, de mi sem találtuk meg Móré elásott kincsét. Néhányan helyet foglaltunk a vár egykori konyhája területén, s miután elővettük madárlátta szendvicseinket, falatoztunk.
Az egyik pince közelében levő várkútnál felidéztük az egykori kisnánai alvó sárkány legendáját, mely szerint:
Réges-régen, valahol a Mátra hegyei között, a kisnánai vár közelében élt egy sárkány. E sárkány azonban egyáltalán nem volt gonosz, s mivel nem bántotta az embereket, ezért ők is szerették, s tisztelték e jóságos sárkányt. Mikor az utolsó Kompolthy örökre lehunyta szemét, a vártemplomban temették el. A sárkány azonban mindenképp a földesúr közelében akart nyugodni, ezért gondolt egyet, s leereszkedett a vár mély kútjába. Mikor a sárkány eltűnt a kútban, egy nagyon hosszú – mintegy ezer évig tartó – álom vette kezdetét.
A legenda szerint ezer esztendő elmúltával a sárkány, a földesúr, a lovagok, s a kisnánai vitézek felébrednek hosszú álmukból; a várfalak megújulnak, s a sárkány, Kompolthy, a lovagok, valamint a vitézek megvédik a kisnánaiakat a falura támadó ellenségtől.
Az alvó sárkány még álmában is vigyáz az emberekre: ha ásít, szerencsét hoz annak, aki belélegzi a sárkány leheletét. Amennyiben az arra járó ember egy pénzdarabot dob a kútba, s ha a lehulló pénzdarab nem hallatszik, akkor a sárkány éppen ásít, s ezért a pénzdarab a szájába esik. Ha viszont az ember hallja a lehulló pénzdarab koppanását, ez annak a jele, hogy a sárkány még alszik, s ezért a lehulló pénzdarab a pikkelyére esik.
Természetesen a pénzdarabokat behajító emberek eddig még mindig hallották a leeső pénzdarabok koppanását.
Miután búcsút vettünk a vártól, a kisnánai kirándulás közös kávézással, illetve közös fagyizással fejeződött be. A már ismertetett módon visszautaztunk Budapestre, s élményekkel gazdagon fejeződött be ez a nap.
Dr. Németh István
