A Baranya Vármegyei Nyugdíjas Klub kultúrosa ebben az évben Budapestre, az Andrássy út kincseinek megismerésére szervezett egy programot. A kiránduláshoz nagy segítséget kaptunk a NAV KEKI főigazgató asszonyától, Dr. Vas Adrienntől, aki engedélyezte, hogy Dvorszky Anikó szakértőjük kalauzoljon bennünket, és beavasson a villák rejtelmeibe. Ezért külön köszönetemet fejezem ki.
Egy borongós, májusi reggelen gyülekeztünk a pécsi Főpályaudvaron, hogy túránknak nekivágjunk. A hűvös, ködös időjárásért kárpótlással szolgált a helyjegy mellé biztosított welcome drink. Azért izgultunk, hogy az aznapra beharangozott eső elmaradjon, pedig inkább a vonat műszaki állapotáért kellett volna imádkoznunk, ami miatt végül közel ötven perces késéssel érkeztünk a fővárosba. Viszont nem esett, így egy kellemes tavaszi sétára volt lehetőségünk.
Túránkat az Andrássy út és a Deák Ferenc tér találkozásánál kezdtük. Sétánk során sokat megtudtunk Budapest kialakulásáról, történetéről, a városrész előéletréről, amikor még kis nádfeles házikók álltak és tágas mezők terültek el a most látható szebbnél szebb paloták helyén. Az utca szinte minden jelentős épületének históriáját megismerhettük, amelyeket máskor talán csak egy futó pillantásra méltatunk. Mi mindent láttunk? Álljon itt egy kis ízelítő felsorolás: a hajdani sörfőző-pékmester palotája, a Saxlehner villa és kapuján a tulajdonos díszes monogramja, a japán kávéház, a Párizsi Áruház, az Operaház, az Új színház. Megtudtuk, honnan kapta nevét a Nagymező utca, megnéztük a hírességek lábnyomait és a Mai Manó nyolcemeletes házat. Bekukucskáltunk egy Andrássy úti palota belső udvarára, melynek épp a felújítása zajlik. Az is kiderült, hogy a Terror Házánál valódi a vasfüggöny, és valódi a berlini nagy fal darabja. Az Oktogont valaha November 7-e térnek, egy időben pedig Mussolini térnek hívták. Anikó megmutatta nekünk az Andrássy út legöregebb, még eredeti fáját a Kodály köröndön, amelyre a mai napig nagyon vigyáznak, hiszen sokat mesélhetne „Ő” is. Az Andrássy út kétharmadáig jutottunk csak el, amikor időnk sajnos lejárt, és egy kicsit el is fáradtunk. Idegenvezetőnkkel megegyeztünk, hogy a megkezdett villanéző túrát ősszel mindenképpen folytatjuk.
A millenniumi kisvasút közbeiktatásával jutottunk el a Spirál étterembe, ahol várt minket az előre megrendelt csontleves májgaluskával és az óriás rántott szelet vegyes körettel, uborkasalátával. Hazafelé pedig már a vasúttársaság is összeszedte magát, jelentős késés nélkül érkeztünk vissza Pécsre.
Ez a kirándulási napunk is hamar eltelt. Bízunk abban, hogy a sok vihart megért budapesti villasor fennmaradó szakaszát hasonlóan tartalmas program keretében ismerhetjük majd meg.
Fischer Péter
Baranya Vámegyei Nyugdíjas Klub
