Langalló lakoma

Bár akármilyen elválaszthatatlan számunkra az üllő és kalapács rokonsága, a Pest-megyei Üllő, mint településnek ehhez a szerszámhoz semmi köze! Annál inkább Árpád fejedelem öt fia között, sorban a középsőnek, Üllőnek. Hogy keveredik a csizma – azaz Üllő – az asztalra? A Dunakanyar Pénzügyőr Nyugdíjas Klub – már mondani se kell, karöltve a Fővárosi klub tagjaival – e kisvárosba tett tavaszi kirándulást. Egyik tagjuk, Barna Tamás ugyanis büszke lokálpatrióta Üllőn, ő invitálta és kalauzolta a népes érdeklődő sereget. Szerencsére a város könnyen elérhető vonattal, ráadásul Tamás vette a fáradságot, és „elénk jött” egészen a Nyugati pályaudvarra. Figyelmességét ezúton is köszönjük!

Nos, ahhoz képest, hogy az állomáson elhangzott köszöntője szerint „Üllőn semmi nincs” (no, persze ismerjük a humorérzékét!), mindjárt ellent is mondott ennek a tréfás kijelentésnek. Pillantást vetettünk a szemközti, kivénhedt víztoronyra, ami manapság már távközlési átjátszó toronyként funkcionál, a vasútállomás falán pedig szembe tűnt egy emléktábla, miszerint a Budapest-Vácit követően itt indult be az ország második – Pest-Cegléd-Szolnok – vasútvonala.

Elhaladtunk a református és katolikus templom, az első és második világháborús, valamint az ’56-os áldozatok emlékhelye, továbbá az épp felújítás alatt lévő fő tér és piac mellett. A településnek van bölcsődéje, több óvodája, orvosi rendelője – és orvosa is! – fogászata, könyvtára, iskolája, kultúrháza – tehát minden intézmény, ami egy közösségi élet gazdagságához szükséges. Nem véletlen, hogy néhány évtizede megkezdődött a kivándorlás a zsúfolt nagyvárosból a békésebb, mégis komfortos Üllőre.

Kellemes sétával ott találtuk magunkat a Helytörténeti Gyűjtemény meseszép udvarán, öreg diófák árnya alatt, a kertben mesterségek régi tárgyai, fűszernövények között. Kemence befűtve, a tip-top tisztaságú, fantasztikus asszony-négyes, Ildikó, Terike, Éva és Marika fáradhatatlanul dagasztottak, nyújtottak, szaggattak – hogy mit? Krumplis sajtos pogácsát és langallót. Töméntelen mennyiségben vetették kemencébe, sütötték és porciózták a kész, isteni illatú és ízű finomságokat!

A gasztronómiai élvezet mellett jóllaktattuk tudásunkat is: Topor István, a gyűjtemény szószólója, egykori pedagógus két turnusban vezette végig a társaságot a négy helyiséges, különleges értékektől gazdag tárlaton.  A honfoglalástól lakott volt ez a tájegység, s nem kerülték el sajnos a háborúk, a Rákóczi szabadságharctól az első-, második világháború, és az ’56-os forradalom sem. Az áldozatok tiszteletére mindegyikről őriz a település emlékművet és/vagy dokumentum értékű dokumentumokat a helyi múzeum. Járt erre Petőfi Sándor, fellépett Karády Katalin, egy darabig itt lakott férjével Blaha Lujza és  nem utolsó sorban Pávai Vajna Ferenc, a magyar hévízek nagy kutatója és kiépítésének kezdeményezője. Nevét ma utca őrzi Üllőn.

Üllői kirándulásunk, a vendégfogadás, értékközvetítés tekintetében precedens teremtő is lehet (ámbár köreinkben volt már hasonló Aquincum és az Óbudai Gázgyár bejárása kapcsán). Mert ki más tudná legnagyobb lelkesedéssel bemutatni szűkebb pátriáját, mint az ott élő, lakóhelyét szerető személy? Köszönjük Tamás, előkészületeidet, fáradozásodat, szervezésedet és ennek az emlékezetes  napnak minden percét!

Kép és szöveg: Untener Erika